„Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig,” Alföldi Róbert nagyszerű gyűjteménye a korabeli magyarországi és külhoni avantgárd legjelentősebb művészeinek reprezentatív műveit tartalmazza, egy olyan anyagot, mely nemzetközi viszonylatban is különleges.
Alföldi Róbert rendező neoavantgárd fotógyűjteményéből mutat be nagyszabású válogatást a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház szombattól A múlt szabadsága címmel.
A legkevesebb, amit a gyűjteményről mondhatunk, hogy hiánypótló. Nincs ma Magyarországon egyetlen intézmény sem, amely ekkora (több mint ötszáz mű), ennyire szisztematikusan és egyúttal a minőségre érzékenyen fölépített gyűjteménnyel rendelkezne a magyar neoavantgárd fotóművészetről, illetve a képzőművészek fotómunkáiról. A gyűjtemény további jelentősége, hogy sok lappangó felvételt, kallódó képeket, kópiákat kutatott fel és talált meg, s mentett meg a pusztulástól.
„Nincsenek elvárások, nincsenek világtrendek, nincs igazodás, nincs megfelelés, a szabadság van. Az alkotói szabadság végtelensége. Számomra megrendítő, hogy ennyire kézzel fogható a korszak műveiből ez a fajta alkotói és emberi hozzáállás a világhoz, amit én nagyon szeretnék elérni, de nem nagyon sikerül. Tényleg nincs más, csak az adott alkotó, és az, amit létrehoz, amit megtalál, és nem fél magában egyre mélyebbre menni, és nem fél szembenézni azzal, amit talál, vagyis nem fél szembenézni önmagával. A fotó, mint tükör tartott tükröt az akkori önmaguknak, és tart ma tükröt, a mai önmagunknak. Hogy lehet így is. Ilyen szabadon vizsgálni a világot, vizsgálni benne önmagunkat, és igenis ilyen szabadon is lehet szembenézni és vállalni önmagunkat.
Ezért van ennyire közel hozzám ez az anyag. Mert utat mutat. Mert mutat utat!”
Első alkalommal mutatkozik be a közönség előtt Alföldi Róbert fotógyűjteménye, amelyből a Mai Manó Ház a kiállítás mellé katalógust is megjelentet – mondta el Kőrösi Orsolya igazgató a tárlat pénteki sajtóbemutatóján.
Alföldi Róbert felidézte: hat-hét éve akadt a kezébe Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben című kötete, amely olyannyira felkeltette az érdeklődését a korszak iránt, hogy rövidesen gyűjteni kezdte annak fotográfiáit.
A gyűjtés egyfajta nyomozás is volt, hiszen akkoriban egyetlen galéria sem foglakozott a magyar neoavantgárddal. Amelyik művész élt, azzal találkoztam is – emlékezett a rendező, hozzáfűzve: volt, aki könnyebben, más csak rábeszélésre adta a műveit; akadt, aki meghatódott, volt, aki rácsodálkozott harminc évvel ezelőtti önmagára, de olyan is akadt, aki nem szívesen szembesült akkori munkáival.
Több kép Alföldi Róbert nyomozásának köszönhetően került elő, a kiállítás egyik főművét például a gyűjtő és a művész együtt fedezték fel egy szekrény mögött.
Az anyag elsősorban a hetvenes-nyolcvanas éveket fedi le, amikor sokan próbálkoztak a neoavantgárdot jellemző szabadságkereséssel, köztük számos „nagy név”, de a szakma számára ismeretlen alkotók is – mondta el Alföldi Róbert, hozzátéve: nagy élmény számára az a fajta szabadság, „ami ezekről a művekről süt”.
Kolozsváry Marianna kurátor elmondta, számára is különleges élmény volt ezt az anyagot kiállítássá formálni és kötetbe rendezni. A tárlaton a jóval bővebb kollekcióból 179 munka látható, míg a katalógusba 280 mű került be. Az alkotók nem mind fotóművészek, vannak köztük festők vagy kutatók is, a kiállításon pedig néhány szobor is helyet kapott.
Az Alföldi Róbert által összegyűjtött fotográfiák azt is megmutatják, hogy a magyar fotóművészet milyen összhangot mutatott a kor nemzetközi irányzatainak törekvéseivel. A magyar avantgárd nagyjai mellett olyan világhírű külföldi fotóművészek alkotásai szemléltetik ezt a párhuzamot, mint pl. Arnulf Rainer, Thomas Ruff, Rudolf Schwarzkogler, Joel-Peter Witkin, Günter Brus, Jürgen Klauke.
A látogató olyan hazai művészek munkáival találkozhat két emeleten, mint Tót Endre, Pinczehelyi Sándor, Hajas Tibor, Ujj Zsuzsi, Vető János, Szentjóby Tamás, Pauer Gyula, Galántai György, Tolvaly Ernő vagy Haris László, de néhány külföldi alkotó – mások mellett Hermann Nitsch, Arnulf Rainer vagy Petr Stembera – képei is szerepelnek a tárlaton.
Az anyagból sugárzik maga a korszak, az a szabadság, lázadás, merészség, ami ezeket a művészeket jellemezte – emelte ki Kolozsváry Marianna, hozzátéve ugyanakkor, hogy az az összefogó ízlés, látásmód is jól megmutatkozik, amellyel Alföldi Róbert a kollekciót létrehozta.
Kőrösi Orsolya elárulta, hogy jelenleg a kiállítás nemzetközi bemutatkozását készítik elő, az április 3-i zárásig pedig számos kísérőprogrammal, tárlatvezetéssel várják majd a Mai Manó Házba a látogatókat.
