Nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. Ma van a szecesszió világnapja.
A szecesszió világnapja
A magyar kezdeményezésű szecesszió világnapja a katalán Antonio Gaudí és Lechner Ödön építészek halálának napjához kapcsolódik. A 20. század elején még tartott a hosszú európai béke. 1871 után nem indultak nagyobb katonai akciók. 1899-ben és 1907-ben két nagy békekonferenciát rendeztek Hágában. Még 1900 körül is a viktoriánus, neostílusok uralta polgári lakásbelső unalmas ünnepélyessége, eklektikus túlzsúfoltsága a jellemző minta, ez ellen lázad fel a konvenciókkal szakítani kívánó iparművészet, tárgykultúra, formatervezés és a képzőművészet is. Az európai társadalom többsége, a legtöbb európai művészeti vállalkozás még megpróbálta tartani magát a hagyományos formákhoz, lassan azonban eluralkodott az a felfogás, hogy a modernizmusban a konvencionális kultúrát alapjaiban kell megváltoztatni, darabokra törni. Bécsben a Joseph Olbrich építette Sezessionhaus homlokzatára a következőt írták: DER ZEIT IHRE KUNST: DER KUNST IHRE FREIHEIT (a kornak a maga művészetét: a művészetnek a maga szabadságát).
A művészettörténeti szakkönyvek egy része stílusnak tartja a szecessziót, más része mozgalomnak. A 19. század végén kialakuló szecesszió országonként is eltérő jellegzetességeket mutat, mintha mindenütt másként tiltakoznának a hagyományok, a historizmus, a neostílusok, az eklektika, az esztétikai közhelyek ellen. A szó latin eredetű (secedo, secedere), jelentése: kivonulni.
A szecesszió rövid életű volt, egy időre feledés is kísérte, jelentősége azonban nem csökkent: formái és a műfajai átvezettek a 20. századi modern művészetek felé. A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. Inkább világkép, mint önálló stílus.
A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, amely minden országban másként nyilvánult meg. Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.
Európa különböző területein más és más névvel illették: míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve is ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az Art Nouveau (új művészet), Nagy-Britanniában pedig a modern style (modern stílus), Németországban a Jugendstil volt az elfogadott elnevezés.
Az építészetben, az iparművészetben, a kézművességben, a lakberendezésben és az alkalmazott grafikában egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a rendeltetésből indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát. Virágzik a történeti múlttól elszakadó, a funkcióból kiinduló és ahhoz formát alakító új szemlélet (William Morris, Otto Wagner, Adolf Loos, Charles Rennie Mackintosh, Victor Horta, Gaudi, Lechner Ödön stb.) a modern élethez alkalmazkodva. Újraformálják a világot, az enteriőröket, a bútorokat, az ékszereket, a színpadképet, a metróállomásokat, a lakóházakat. Nem tesznek különbséget magasművészet és alkalmazott művészet között. Ez a modernista stílus organikus és erősen ornamentális, egyszerre racionális és álomvilágszerű, dekoratív és esztétikailag sokszínű formák jellemzik.
Európában Antoni Gaudí (1852-1926) katalán építész a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyénisége. Fantasztikus épületei – a Sagrada Família, a Güell park, a Casa Mila és a Casa Batlló Barcelonában – ma is csodálatra késztetik az embereket. Gaudí lenyűgöző épületeivel, mestermű templomával (La Sagrada Familia), házaival, belső tereivel, kertjeivel (Güell park, 1900–1914) megváltoztatta Barcelona arculatát. Vizionárius, organikus szerkezetei, díszítőmotívumai szorosan kötődnek a természeti formákhoz. Salvador Dalí 1933-ban azt állította, hogy Gaudí „hullámzó-görcsösen rángatózó” épületszobrászata a szürrealizmus előfutára.
A magyar szecessziós építészet meghonosítója és kiemelkedő képviselője Lechner Ödön (1845-1914), aki sajátos, könnyed, elegáns és egyedi módon építette bele a historizmus, a szecesszió vagy a népi ornamentika elemeit. Legismertebb épületei az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár, a Törley-mauzóleum, a kecskeméti Városháza és a pozsonyi Kék templom.
A festészetben az osztrák Gustav Klimttől, a cseh Alfons Muchán át sorolhatnánk a stílus kiválóságait, a magyar nagyságok közül a Rippl-Rónai József, Vaszary János és Gulácsy Lajos művészetét.
A morva születésű cseh Alfons Mucha (1860–1939) Párizsban aratta legnagyobb sikereit, elárasztották megrendelésekkel. Festő, szobrász, grafikus, akinek tehetsége leginkább a díszítő grafikában nyilvánult meg. 1895–1898 között alakítja ki jellegzetes, egyéni, dekoratív stílusát, teremti meg kecses nőalakjait. Témái mindig allegorikus nőalakokhoz kapcsolódnak (Négy évszak, 1896; Művészetek, 1898).
A szecesszió festészetének kiemelkedő művésze az osztrák Gustav Klimt (1862–1918). Élete összefonódik a belle époque, a századforduló páratlan kulturális virágzásban kiteljesedő Bécsével. Fenséges, büszke arcok, testtartás, rejtett erotika, stilizált formák, szecessziós vonalak, dekorativitás, szexuális utalások, divatos ruhák és nyakékek, ornamensek a háttérben. Portréin a ruha ugyanolyan fontos, mint maga a modell, a nő személyiségének jellemzésére szolgál, kiemeli az arcot, a nyakat, a fedetlenül hagyott részeket.
Az amerikai Tiffany-üvegek vagy a magyar Zsolnay Vilmos (1828-1900) kerámiái, a Herendi porcelánok vagy Róth Miksa (1865-1944) üvegablakai mind-mind a stílus világhírű darabjai. Kiemelkedő szecessziós művek a pécsi Zsolnay porcelángyárban készülő eozinmázas kerámiák, majolikaképek, falburkoló építészeti kerámiák, melyeket Európa-szerte ismertek és elismertek.
Az irodalomban is a hivatalos és historizáló művészet ellenhatásaként jött létre, képviselői az újítás igényével léptek fel, előkészítve az utat a szimbolizmushoz vagy az impresszionizmushoz.
2016. május 16-án az Iparművészeti Múzeum Budapestet képviselve csatlakozott a Réseau Art Nouveau Network (RANN) elnevezésű, számottevő szecessziós örökséggel rendelkező városokat tömörítő nemzetközi szervezethez. Az 1999-ben alapított, brüsszeli székhelyű szervezet célja az egyedülállóan gazdag és művészettörténetileg sokoldalú korszak örökségének megismertetése és népszerűsítése.
