„Szelidségem és jó modorom annyira megnyerte őfelségét, udvarát – a hadsereget és általában egész népét, hogy remélni kezdtem, nemsokára visszaadják szabadságomat.” Zórád Ernő illusztrálása mellett Gulliver lilliputi utazását Karinthy Frigyes páratlan műfordítása teszi még különlegesebbé.
Előzmény:
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 2.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 3.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 4.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 5.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 6.
Szelidségem és jó modorom annyira megnyerte őfelségét, udvarát – a hadsereget és általában egész népét, hogy remélni kezdtem, nemsokára visszaadják szabadságomat. Minden módot felhasználva tápláltam ezt a kedvező hangulatot. Fokról-fokra kevésbé féltek ama veszélyektől, melyeket képviseltem. Sokszor lefeküdtem és öt-hat kis ember akár a fejemen táncolhatott – a kis fiuk és kis leányok csakhamar odáig merészkedtek, hogy bujócskát játsztak a hajamban. Most már kezdtem egészen jól érteni és beszélni nyelvüket. Egy napon a császárnak ötlete támadt, hogy megmutatja nekem az ország leghiresebb akrobatáit és látványos müvészeit; e nemben oly ügyességet és bátorságot tapasztaltam e kis népnél, amire eddig nem volt példám. Különösen a kötéltáncosok mulattattak módfelett. Vékony, fehér cérnán szaladgáltak, tizenkét hüvelyknyire a talaj felett. Az olvasó engedelmével e pontra bővebben kitérek.
Ezt a mulatságot, a kötéltáncolást, ugyanis azok a személyek üzik, akiket valami magas hivatalra jelöltek, és kegyben állanak az udvarnál. Ezeket gyermekkoruktól fogva tanitják e müvészetre, gyakran nem kell hozzá nemesi rang se, vagy müveltség. Mikor valami nagy állás üresedésben áll, akár halál, akár kegyvesztés miatt – ez utóbbi gyakori eset – öt vagy hat e jelöltek közül kérvényt nyujt be az udvarhoz, hogy engedtessék meg nekik őfelségét és udvarát kötéltánccal mulattatni. Aki a legmagasabbat tudja ugrani, anélkül, hogy leesnék a kötélről, megkapja az állást. Igen gyakori eset, hogy a főminisztereknek is be kell mutatniok ügyességüket, meggyőzni az uralkodót, hogy mozgékonyságukat még nem vesztették el. A kincstárnok, Flimnap, egyedül birt ama előjoggal, hogy bukfencet vethetett a kifeszitett madzagon, mely nála legalább egy ujjal magasabb volt, mint bárkié az országban. Láttam őt egyszer dupla saltoval ugrani legtöbbször egymásután, a vékony kötélről, amit nálunk halálugrásnak neveznek. Reldresal barátom, a király személye körüli miniszter, véleményem és részrehajlatlan meggyőződésem szerint mindjárt második e produkcióban, Flimnap mögött – a többi udvari ember és államférfi egyformán ügyesek.
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban (Ford.: Karinthy Frigyes)
