Az első magyar szavak a színpadon Simai Kristóf Igazházi című darabjának bemutatóján hangzottak el. 225 éve, 1790. október 25-én tartotta meg Kelemen László magyar színtársulata az első magyar nyelvű színielőadást a budai Várszínházban.
A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely. Az egykori karmelita kolostort II. József parancsára ürítették ki és Kempelen Farkas tervei alapján építették át színházzá és kaszinóvá.
Az első magyar színtársulatot Kelemen László szervezte meg. 1762-ben született Kecskeméten, jogot végzett, tanulmányai során külföldön is megfordult. Schiller, Beaumarchais műveivel megismerkedve döbbent rá a színjátszás jelentőségére, a nemzeti öntudatra gyakorolt hatására. II. József 1790-ben bekövetkezett halála után Pestre sietett, hogy elősegítse a magyar nyelvű színjátszás megteremtését. Lelkes fiatalokból megszervezett társulatának megszerezte Pest vármegye és az 1790-ben összeült országgyűlés támogatását, azt is elérte, hogy Zichy Károly országbíró utasítására a budai és pesti német színházat bérlő Emanuel Unwerth gróf fellépési lehetőséget biztosítson számukra a német társulat szünnapjain.
Kelemen vezetésével 1790. szeptember 21-én alakult meg a Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, s október 25-én mutatkozott be a budai Várszínházban, azóta teszik erre a napra a magyar nyelvű színjátszás kezdetét. Az első magyar szavak a színpadon Simai Kristóf Igazházi című darabjának bemutatóján hangzottak el, a darabban a társulatalapító Kelemen is színpadra lépett. (Eredetileg Shakespeare Hamletjének Kazinczy-féle fordítását akarták előadni, de a színészek túl nehéznek találták a tragédiát, ezért esett a választás a vígjátékra.)
Az előadást két nappal később nagy sikerrel megismételték a pesti Rondellában. Több előadást azonban nem tarthattak, mert az üzleti konkurenciát gyanító német színháztulajdonos azonnali hatállyal visszavonta a társulat játszási engedélyét.
Kazinczy Ferenc Aranka Györgynek
Tokaj, 1790. november 2.
Nagyérdemű Barátom!
[…] Pestről elindulva jó karban hagytam a schauspielertruppot. Eddig Hamlet-et el is játszódták talám. De Hamlet előtt – hogy hozzászokjanak a teátrumhoz – két darabot játszanak próbául; az egyik darab Simainak Igazházi-ja, a másik Valtron.
[…] Ölellek a Bacchus tokaji hegyén.
November 2-án 1790.
Kelemennek sikerült szabadalomlevelet kieszközölnie, amely biztosította, hogy az ország bármely városában magyar nyelvű előadást tarthassanak. Utolsó pénzén az akkori hajóhíd budai végénél, a mai Várkert Kioszknál épített színpadot egy raktárban. A társulat a „budai arénában” 1792. május 5-től folyamatosan játszott, először Bárány Péter németből magyarított, A talált gyermek című vígjátékát adta elő. 1796 tavaszáig 155 előadást tartottak, a többi közt bemutatták az első magyar nyelvű daljátékot is, Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című „szomorú vígoperáját”.
A magyar nyelven játszó, állandó színház tehát nemcsak épületet jelentett, mint azt sokáig és sokan hitték, hanem műsort, játszó személyt, közönséget is. Sőt eszmerendszert, kicsinyben a világról, az emberről alkotott nézetek sajátos metszetét.
Kelemen még kántori állásáról is lemondott, hogy minden idejét a magyar színészet ügyének szentelhesse. Kilincselt a hatóságoknál, pénzt gyűjtött, az előadott művek nagy részét ő fordította magyarra. A magyar jakobinusok összeesküvésének leleplezése után az udvar a színészeket a magyar „rebellió” szítóinak minősítette, s működésüket ellehetetlenítette. Ehhez járultak az anyagi nehézségek és a belső viszálykodás, a társulat 1796 áprilisában feloszlott, csak adósságot hagyva hátra. Kelemen előbb tisztviselői állást vállalt, majd több városban – Nagyváradon és Szegeden – újra színházszervezésbe fogott, korábbi sikerét azonban nem tudta megismételni. 1801-ben adósságai fejében lefoglalták színi kellékét és vagyonát is, végül Ráckevén vállalt kántortanítói állást. Csanádpalotán hunyt el 1814 karácsonyán.
Sokat küzdött ezután a magyar színészet, részint a német hatóságok akadékoskodásai, részint a polgárságnak a magyar színészet iránt tanúsított közönyössége miatt, pedig a Várszínházban az akkori legnagyobb művészek játszottak: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Róza. Itt játszott Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Budán először itt adták elő 1835-ben a Bánk Bánt. A Várszínház híres vendége volt Beethoven, aki 1800. május 7-én adott nagy sikerű koncertet.
