„A mesék minden emberi érzést ismernek, és abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy miként igazodjunk el érzéseink – amelyek olykor még egymásnak is ellentmondanak – között.” Boldizsár Ildikó íróval és meseterapeutával beszélgettünk könyvekről és mesékről.
„Azt hiszem, nem én választottam a mesét, hanem ő választott engem. Az előbb említett „mesegömb-ősrobbanás” nagyon határozottan kijelölte az életfeladatomat: meg kell őrizni és tovább kell mesélni minden olyan mesét, amelyet „összeszedek”.” Boldizsár Ildikó neve nem ismeretlen a meséket kedvelők számára, az elvarázsolt tájjal körbevett, Balaton közeli Paloznakon hozta létre a Meseterápia Központot, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A Magvető Kiadónál megjelenő mesesorozatának minden egyes kötete különleges kalandokat ígér a körülöttünk lévő világ, közvetlen kapcsolataink és saját magunk megismeréséhez is.
Ha mese, akkor Boldizsár Ildikó. De Boldizsár Ildikó milyen mesét szeret?
Számomra a mesék olyanok, mint másnak a levegő vagy a víz: nem tudok létezni nélkülük. Éppen ezért azt sem tudom megmondani, hogy milyen mesét szeretek. Ez olyan lenne, mintha a vízmolekulák közül vagy a levegő összetevőiből kellene választanom. Minden mese kedves nekem, és mindegyik más ok miatt.
Mi volt az első meseélményed?
Erre sajnos már nem emlékszem. Nekem nem meséltek a szüleim, és felnőttkoromig máshol sem hallottam meséket. Éppen ezért úgy gondolom ma már, hogy egyszer csak felrobbant bennem egy hatalmas mesegömb, és én attól kezdve szedegetem össze a szertegurult meséket.
Hogy választottad pályádul a mesét?
Azt hiszem, nem én választottam a mesét, hanem ő választott engem. Az előbb említett „mesegömb-ősrobbanás” nagyon határozottan kijelölte az életfeladatomat: meg kell őrizni és tovább kell mesélni minden olyan mesét, amelyet „összeszedek”. A hangsúly a továbbmesélésen van, hiszen a meséket ez tartja életben. Mivel több mint kétezer mesetípus létezik, és ezek mindegyikéhez több száz változat tartozhat, egy élet is kevés ahhoz, hogy mindegyiket legalább egyszer elmesélhessem.
A meséknek gyógyító erejük van. Ez igaz a tapasztalataid szerint is?
Igen. Épp ez a tapasztalat az alapja annak a terápiás módszernek, amelyet a munkámban használok. Minden mese alkalmas arra, hogy összerendezzen valamit bennünk, ami esetleg szétesett vagy nem jól működik. Ha a baj már akkora, hogy ez betegséghez is vezet, a mese gyógyító erőként tud jelen lenni a nehéz helyzetben.
A Magvető Kiadónál megjelenő sorozatod esetén mi alapján válogatod ki a kötetekbe kerülő meséket?
A válogatás alapja mindig az a téma, amely a kötetek gerincét alkotja: nőkről, férfiakról, anyákról, apákról, testvérekről szóló mesék között válogatok, vagy éppen olyan mesék között keresgélek, amelyek az élet és halál nagy kérdéseivel foglalkoznak. Először összegyűjtöm ezeket, majd kiválogatom közülük a legszebbek, legérdekesebbeket és legritkábbakat. Igyekszem mindig olyan meséket választani, amelyek nem annyira közismertek.
A testvérek meséiben újra és újra felmerül a féltékenység, a harag, gyűlölet, a testvéri szeretet mintha ritkábban jelenne meg.
A mesék mindig problémákkal foglalkoznak, vagyis nem azt mutatják meg, hogy mi működik jól, hanem azt, hogy mit lehet kezdeni olyan helyzetekkel, amelyekben valamiféle zavar támad. Vagyis: a mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy mindent rendbe lehet hozni, mindent jól működővé lehet tenni, ha ismerjük ennek technikáit. Így van ez a testvérmesékkel is: korrigálják a rosszul működő testvérkapcsolatokat.
Ezek az alapérzelmek mennyiben határoznak meg bennünket?
A mesék minden emberi érzést ismernek, és abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy miként igazodjunk el érzéseink – amelyek olykor még egymásnak is ellentmondanak – között. Nem könnyű ugyanis felismerni és néven nevezni az irigység, a féltékenység, a bosszúvágy, a gyűlölet formáit önmagunkban, ezek legyőzése pedig még nehezebb feladat. A mesék ebben is segíthetnek nekünk.
A Meseterápia Központ egy különleges sziget az országban. A gyakorlatban hogyan működik a Meseterápia Központ?
A Meseközpont olyan hely, ahol minden fűszál, kő, tégla, fa, virág, épület azért olyan, amilyen, mert egy megélt – és a mesékből megismert – rend és harmónia alapján került oda, ahová került. Ezzel azt szeretnénk megmutatni, hogy létezik egy, az őseink által megőrzött tudás, amelyre ráhagyatkozhatunk mind saját életünk jobbítása, mind pedig mások életének jobbítása érdekében. Merthogy a Meseközpontban ezt tesszük: karitatív alapon állami gondozásban élő gyermekeknek adunk jól használható kapaszkodókat saját életük jobbításához. Ehhez pedig a meséket hívjuk segítségül.
A terápia kire van jó hatással? Előfordul, hogy a meseterápia nem segít?
A meseterápia mindenkinek segít, aki képes arra, hogy belső képekkel kerüljön kapcsolatba. A belső képeket mi magunk teremtjük, méghozzá úgy, hogy egy hallott történetet levetítünk magunknak. Ehhez minden érzékszervünkre szükség van, hiszen egy történet akkor kezd élni bennünk, ha nemcsak képeket látunk, hanem halljuk, ahogy süvít a szél, érezzük, ahogyan vágtat a paripa, sőt a mézeskalács-ház illata is ott van az orrunkban.
A meseterápia abban az esetben nem tud segíteni, ha valakinek nem tiszták az érzékszervei vagy nem lát belső képeket. A belső képek látása egyébként ma már a gyerekeknek sem megy könnyen, hiszen rengeteg külső képet használnak (televízió, számítógép stb.), amelyek egész egyszerűen eltompítják a képkészítő képességüket.
Kibelbeck Mara
Fotó: Csuka Mariann
