„A madarak általában világpolgárok. A Föld ismert vidékein mindenütt találták őket; a sarkok körül fekvő szigeteken csakúgy, mint az egyenlítő alatt, a tengeren…” 130 éve halt meg Alfred Edmund Brehm német természettudós, zoológus és utazó, Az állatok világa szerzője.
1829. február 2-án született Alfred Edmund Brehm német természettudós, zoológus és utazó, Az állatok világa szerzője. Édesapja, Christian Ludwig Brehm pap, egyben a német madártan tudományának egyik megalapítója volt. Édesanyjától a nyelv szépsége iránti érzékét, és a drámai költészet iránti vonzódását örökölte.
Az ifjú Brehm mérnöknek készült, 1843-tól négy évig építészetet tanult Altenburgban. A biztos megélhetést kínáló pályától egy kecsegtető ajánlat térítette el: Johann Wilhelm von Müller madarak begyűjtésében, elejtésében, kikészítésében jártas útitársat keresett afrikai körútjához.
1847-ben Triesztben szálltak hajóra, ezt követően bejárták Egyiptomot, Núbiát és Szudánt. 1849-ben visszatértek Alexandriába, ahonnan Alfred még húsz hónapra visszatért Afrika belsejébe, hogy nem csak az állatvilágot, hanem a bennszülött kultúrát, szokásokat és társadalmi viszonyokat is tanulmányozza. 1850 elején a Kék-Nílus trópusi erdeibe indult harmadik expedíciója. 1851-ben 1400 madárfajjal gazdagabban tért vissza Kartúmba, ahol megdöbbenéssel értesült arról, hogy támogatója tönkrement. A nyakán maradt adósságokat csak részben rendezve, láztól gyötörve utazott először Kairóba, majd egy év múlva haza.
„Az újabb állattudományi munkák – írja Brehm Hamburgban közzétett munkájában – csodálatos módon alig vetnek ügyet az állatok életére. Megelégszenek az állatok testének pontos leírásával és roppant figyelmet fordítanak ennek részeire. Rendszerint csak az állatok előfordulásáról kapunk szórványos adatokat, ellenben életmódjukról, erkölcseikről, szokásaikról, táplálkozásukról, stb. mélységesen hallgatnak.”
Az átéltek döntően befolyásolták egész jövőjét. 1853-ban részt vett a német ornitológiai társaság megalapításában, majd 1856-ig a jénai és a bécsi egyetemen természettudományokat tanult; és filozófiai doktorátust szerzett. Tagja lett a tudományos akadémiának és több más tudós társaságnak is. Spanyolországi körútja után 1858-ban Lipcsében telepedett le, ahol földrajzot és természettudományt tanított 1862-ig. 1863-tól három éven keresztül a hamburgi állatkert igazgatója volt, majd 1867-ben a berlini Aquarium létrehozásával bízták meg, amelyet 1874-ig igazgatott. Akkor súlyos agyhártyagyulladása miatt lemondott posztjáról.
1862-ben II. Ernő coburg-gothai herceget elkísérte Eritreába, 1876-ban a Német Sarkutazó Egyesület megbízásából bejárta Turkesztánt és Nyugat-Szibériát. 1878-ban elkísérte Rudolf osztrák-magyar trónörököst al-dunai, majd 1879-ben spanyol és portugál útjára is. Felesége, majd legkisebb gyermekének halála súlyosan megviselte. 1883-ban, észak-amerikai felolvasókörútja után súlyos vesebaj támadta meg, majd 1884. november 11-én agyszélhűdést kapott.
„A madarak általában világpolgárok. A Föld ismert vidékein mindenütt találták őket; a sarkok körül fekvő szigeteken csakúgy, mint az egyenlítő alatt, a tengeren, valamint a legmagasabb hegycsúcsokon és azok fölött, a termékeny vidéken, valamint a sivatagban, az őserdőkben, úgyszintén a tengerből közvetlenül felmeredő kopár sziklakúpokon.” (A. E. Brehm: Az állatok világa)
Elsőnek észak- és kelet-afrikai úti jegyzeteit adta ki 1855-ben. 1861-ben Madarak élete címmel Norvégiában és a Lappföldön szerzett tapasztalatait adta közre, majd 1863-tól 1867-ig Az erdő állatait, közösen Rossmässler német íróval. Világhírűvé az Állatok világa tette, amely először hat kötetben, 1863-69 között látott napvilágot. A Rabmadarak 1872-ben jelent meg. Előadásait Az Északi-sarktól az Egyenlítőig címmel halála után, 1892-ben adták ki.
Műveit több nyelvre, köztük magyarra is lefordították, ennek köszönhetően a hírneves természettudós emberek millióival szerettette meg a természetet.
Fotók: brehm-gedenkstaette.de, Wikipédia
