„Az állatok világának ezután is, mint eddig, az legyen a hivatása, hogy otthonossá váljék a művelt családban, a szó legszebb értelme szerint szellemi kincs legyen a házban.” Alfred Edmund Brehm német természettudós, zoológus, utazó, Az állatok világa szerzője 185 éve született.
Alfred Edmund Brehm 185 éve, 1829. február 2-án született. A türingiai Unterrendorfban (ma: Renthendorf) született. Édesapja, Christian Ludwig Brehm lelkész, egyben a német madártan tudományának egyik megalapítója volt. Édesanyjától a nyelv szépsége iránti érzékét, a drámai költészet iránti vonzódását örökölte.
Az ifjú Brehm mérnöknek készült, és 1844-től előbb Altenburgban, majd Drezdában tanult építészetet. A biztos megélhetést kínáló pályától egy kecsegtető ajánlat térítette el: az ornitológus és felfedező Johann Wilhelm von Müller madarak begyűjtésében, elejtésében, kikészítésében jártas útitársat keresett afrikai körútjához. 1847-ben Triesztben szálltak hajóra, bejárták Egyiptomot, Núbiát és Szudánt. 1849-ben visszatértek Alexandriába, ahonnan Alfred még húsz hónapra visszatért Afrika belsejébe, hogy az állatvilág mellett a bennszülött kultúrát, szokásokat és társadalmi viszonyokat is tanulmányozza. 1851-ben 1400 madárfajjal gazdagabban tért vissza Kartúmba, ahol megdöbbenéssel értesült arról, hogy támogatója tönkrement. A nyakán maradt adósságokat csak részben rendezve, láztól gyötörve utazott először Kairóba, majd egy év múlva haza.
Az átéltek döntően befolyásolták jövőjét. 1853-ban részt vett a német ornitológiai társaság megalapításában, majd 1856-ig a jénai és a bécsi egyetemen természettudományokat tanult és filozófiai doktorátust szerzett. Tagja lett a német tudományos akadémiának és több más tudós társaságnak is.
„Az újabb állattudományi munkák csodálatos módon alig vetnek ügyet az állatok életére. Megelégszenek az állatok testének pontos leírásával és roppant figyelmet fordítanak ennek részeire. Rendszerint csak az állatok előfordulásáról kapunk szórványos adatokat, ellenben életmódjukról, erkölcseikről, szokásaikról, táplálkozásukról, stb. mélységesen hallgatnak.”
Spanyolországi körútja után, 1858-ban Lipcsében telepedett le, ahol földrajzot és természettudományt tanított. 1860-ban norvégiai és lappföldi utat tett, majd 1862-ben II. Ernő coburg-gothai herceget kísérte el Eritreába. 1863-tól három éven keresztül a hamburgi állatkert igazgatója volt, majd 1867-ben a berlini Aquarium létrehozásával bízták meg, amelyet 1874-ig igazgatott, amikor súlyos agyhártyagyulladása miatt lemondott posztjáról.
1876-ban a Német Sarkutazó Egyesület megbízásából bejárta Turkesztánt és Nyugat-Szibériát, eljutott az Altaj-hegységig és az Ob vidékén át a Kara-tengerig. 1878-ban elkísérte Rudolf osztrák-magyar trónörököst al-dunai, majd 1879-ben spanyol és portugál útjára.
Az Állatok világa
Felesége, majd legkisebb gyermekének halála súlyosan megviselte. 1883-ban, észak-amerikai felolvasókörútja után súlyos vesebaj támadta meg. 1884. november 11-én szélhűdésben halt meg.
Az utazó tudós egy sor népszerű tudományos munkát írt, amelyeket az olvasmányos, élvezetes előadásmód és hatalmas tudás jellemez. Művei közül elsőnek háromkötetes észak- és kelet-afrikai úti jegyzeteit adta ki 1855-ben. A természet- és vadászleírásokban gazdag (különösen a madarak világát illetően) mű néprajzi szempontból is igen értékes munka. 1861-ben Madarak élete címmel Norvégiában és a Lappföldön szerzett tapasztalatait adta közre, majd 1863-tól 1867-ig a neves biológussal, Emil Adolf Rossmässlerrel közösen készített Az erdő állatait.
Világhírűvé az Állatok világa című munkája tette, amely először hat kötetben látott napvilágot 1863 és 1869 között. Gróf Klebelsberg Kuno az első magyar nyelvű kiadásban így ajánlotta a kötetet: „A siker titka az, hogy többnyire saját szemével látta, amit leírt és mesterien, kristálytisztán tudta előadni mondanivalóját.”
Művének elsődleges célja az volt, hogy a korabeli állattani kézikönyvekkel ellentétben az állatok életének minden mozzanatát (életmód, táplálkozás, közösségi és családi életük, párzás, ösztönök, mozgásuk) élvezhető és olvasmányos formában tárgyalja. Ahogy a második német kiadás előszavában írta: „Az Állatok világának ezután is, mint eddig, az legyen a hivatása, hogy otthonossá váljék a művelt családban, a szó legszebb értelme szerint szellemi kincs legyen a házban. Nem íródott tudományos köröknek, sem éretlen gyermekeknek; mindazonáltal az előbbiek is bizonyára találnak e népszerű könyvben egy s más figyelemreméltót, s az utóbbiak előtt is feltárulhat tartalma felnőttek közvetítésével.”
Műveit több nyelvre, köztük magyarra is lefordították, ennek köszönhetően a hírneves természettudós emberek millióival ismertette és szerettette meg a természetet.
