185 éve, 1839. október 30-án született Alfred Sisley Franciaországban alkotó angol impresszionista festő. A mintegy 900 festményt alkotó Sisley vásznain a fények játéka a meghatározó: nem az alakok fénylenek, hanem a fény bontja ki a természet, a fák, a dombok, a házak alakját. Embereket csak elvétve ábrázolt.
Tehetős jómódú angol család gyermekeként Párizsban látta meg a napvilágot, apja, William Sisley selyemkereskedelemmel foglalkozott, anyja, Felicia Sell művelt, zeneszerető asszony volt.
Tizennyolc éves korában Londonba küldték, hogy az üzleti világban gyűjtsön tapasztalatokat, ám ő a tőzsde vagy a kereskedőcsarnokok helyett a múzeumokat látogatta, William Turner és John Constable festményeit tanulmányozta. Négy év múlva visszatért Párizsba, és egy svájci festő, Marc-Charles-Gabriel Gleyre műtermében folytatta tanulmányait, itt ismerkedett meg Claude Monet-val és Pierre-Auguste Renoirral.
Újdonsült barátaival a természetben, a szabad ég alatt (plein air) festették tájképeiket, nem a műteremben, ami akkoriban szokatlan merészségnek számított. „A fény festői” – ahogy ők magukat büszkén, bírálóik pedig gúnyosan nevezték – azt próbálták megfesteni, amit láttak, a pillanatnyi érzéki benyomást, az impressziót akarták megragadni.
A napfény és az árnyékok ábrázolását, a színesebb, eleven képeket a közönség kezdetben elutasítóan fogadta, ezért alig nyílott lehetőségük arra, hogy műveiket kiállítsák vagy eladják. Az évenként megrendezett Szalon bírálóbizottsága rendre visszautasította beküldött alkotásaikat.
Az 1860-as években Sisley – művészetkedvelő apja támogatása révén – kedvezőbb anyagi helyzetben volt, mint társai, ezért gond nélkül járhatta a maga útját. 1866-ban megismerkedett egy breton nővel, Eugénie (vagy Marie) Lesouezec-kel, akitől két gyermeke született, és akivel a bohém párizsi festők törzshelye, a Café Guerbois közelében béreltek lakást. A Szalon 1868-ban kiállította Sisley festményeit, de a tárlatlátogatók és a kritikusok fanyalogva fogadták alkotásait.
Az 1870-es porosz-francia háború apja üzletét is tönkretette, ettől kezdve képei eladásából kellett biztosítania megélhetését. Festményeit azonban csak halála után kezdték nagy becsben tartani, így családjával szűkös körülmények között éltek.
Az első független impresszionista kiállítást követően egyik pártfogója, képeinek vásárlója jóvoltából 1874-ben néhány hónapos utazást tett Angliában, a Temze partján fekvő kisvárosban, Moleseyben csaknem húsz képet festett. A Molesey gát reggel című képéről hetvenöt esztendővel később azt írta Kenneth Clark művészettörténész: „az impresszionizmus legtökéletesebb pillanata”.
Két kiemelkedő korszaka 1872 és 1882 közé esik, majd 1882-től, amikor Moret-sur-Loing-ban telepedett le, és főleg folyami tájképeket festett (A Loing kanyarulata, Kilátás Moret-sur-Loing-ra, A louvenciennes-i út). Színei egyre csillogóbbak, technikája egyre vibrálóbb lett.
Sisley sosem tudott úrrá lenni nyomasztó anyagi nehézségein, így utazni is nagyon keveset tudott. Végül megkeseredetten elzárkózott régi festőtársai elől.
A drága párizsi élet elől 1880-ban egy kis faluba költözött családjával, közel a fontainebleau-i erdőhöz, ahol a 19. század elején a barbizoni iskola festői alkottak. Merész kompozíciókat festett, s bár később is megőrizte korábbi stílusát, de többet nem érte el a hetvenes évek színvonalát.
1890-től rendszeresen kiállított a Société Nationale des Beaux-Arts tárlatain. 1897-ben kiállítást rendez legjobb műveiből, a sajtó azonban agyonhallgatta, vásárlók nem érdeklődtek művei iránt, pedig világos, csendes tájai, házai, a régi kőhidak (Híd Moret-ban, 1893, Párizs, Musée d’Orsay) megfestése méltán a legjobb impresszionisták közé emelte.
Miután 1897-ben hivatalosan is összeházasodott feleségével a walesi Cardiffban, majd francia állampolgárságért folyamodott, de elutasították.
A szelíd, visszafogott művész 1895 óta torokrákban szenvedett. Betegágyához végül is odahívta Monet-t, akivel kölcsönösen becsülték egymást. 59 évesen, 1899. január 29-én, néhány hónappal felesége halála után brit alattvalóként hunyt el Moret-sur-Loing-ban. Halála után festményeinek ára nagyon gyorsan emelkedni kezdett.
Sisley élete során hozzávetőleg 900 olajfestményt alkotott, s csaknem mindegyik franciaországi tájakat ábrázol, de néhány tucat képet London környékén és Walesben is festett. Vásznain a fények játéka a meghatározó: nem az alakok fénylenek, hanem a fény bontja ki a természet, a fák, a dombok, a házak alakját.
Embereket csak elvétve ábrázolt, ha mégis, dologtevő vagy megpihenő, olykor valahová igyekvő apró figuraként mosódnak bele a háttérbe.
Az embereknél lelkesebben ábrázolta a havat, rengeteg képe jelenít meg behavazott, téli tájat a fehér számtalan árnyalatában. A művészettörténet őt tartja a legtisztább, ha nem is a legnagyobb impresszionistának. Pályatársai közül Camille Pissarro festészete áll hozzá a legközelebb.
