„Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.” Száznegyvenöt éve hunyt el Charles Dickens, a viktoriánus Anglia legnagyobb írója, a Twist Olivér és a Copperfield Dávid szerzője.
Száznegyvenöt éve, 1870. június 9-én hunyt el Charles Dickens. Charles John Huffam Dickens Portsmouthban született 1812. február 7-én, tízéves korától Londonban élt. Apja, a haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője 1824-ben az adósok börtönébe került, s a gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpasztagyárban. E gyermekkori trauma későbbi írói pályáján jól hasznosult, fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét.
Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, majd parlamenti riporternek szegődött a Morning Chronicle-hoz. Közben Boz álnéven rövid írásai, esszéi jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy egy neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon, s így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe. Ebben az évben megnősült, a házasságból tíz gyermek született.
Charles Dickens, „a szív írója”
Dickens pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Elsőként a Twist Olivér, a XIX. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja, s az első korszakot lezáró Martin Chuzzlewit.
1841-ben ellátogatott Amerikába, ahol ovációval fogadták, de sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről. 1843-ban írta meg talán legtöbbször lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket. 1850-ben jelent meg a nem titkoltan önéletrajzi jellegű Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása.
Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehéz idők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, s meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: a 45 éves író beleszeretett egy 18 éves színésznőbe, akivel másfél évtizedig titkos viszonyt folytatott. Dickens felesége rájött a kapcsolatra, s különvált férjétől, de haláláig kitartott mellette.
Miután házassága tönkrement, nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, s végül hatalmas sikert aratott. Valószínűleg az ebbe fektetett rengeteg energia nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. Ekkor készült el A két város meséje című történelmi regénye, s az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról.
„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből.
1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. 1870 áprilisában egy felolvasóestjén összeesett, két hónappal később, június 8-án pedig Chatham melletti házában munka közben rosszul lett, s egy nappal később meghalt. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.
