„A kimondott szavak díszei az embernek, és nem szabad gyorsan, kapkodva, rendetlenül kimondani őket, még akkor sem, ha az nagyon fontos.” Füst a szemében, azaz Cseh Tamás Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész 5 éve halt meg.
Cseh Tamás Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész 5 éve, 2009. augusztus 7-én halt meg. Budapesten született 1943. január 22-én, de 13 éves koráig a Fejér megyei Tardoson élt, középiskoláit már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1967-től hét évig rajzot tanított egy fővárosi általános iskolában.
1970 körül kezdett dalokat írni, alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett. Barátságuk és munkakapcsolatuk a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében kezdődött, itt születtek a legendás, egy nemzedék életérzését kifejező dalok. Bereményi írta a legtöbb Cseh Tamás-lemez szövegét, négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. (A kivétel az 1988-as Mélyrepülés, amelyhez a szöveget Csengey Dénes írta.)
„Már nem is csodálkoztunk, csak termeltünk, mint az aranyásók, azt nem tudtuk, miért, de csak jött-jöttek a dalok. Közben kiderült, hogy Gézának kifelé áll a rúdja az albérletéből, én megkockáztattam Deássynál, hogy egy fiú odaköltözne. Ő ezt nagyon-nagyon nem akarta, mert tartani kellett mindenkitől, például a házmestertől, aki állandóan leste, hogy a csajok meg a fiúk mikor jönnek hozzám, na ezt nem akarta a Deássy, hogy ott egy ilyen diáktanya legyen, de valahogy addig ajnároztam Gézát, még be is mutattam, hogy végül beleegyezett, és Géza suttyomban átköltözött.”
Lemezek, filmek, indiánok
Első lemeze, amelyet Másik Jánossal közösen készített, 1974-ben Levél nővéremnek címmel jelent meg, a folytatás húsz évvel később Levél nővéremnek 2. címmel készült el. Az énekes szívéhez – saját bevallása szerint – az 1978-as Fehér babák takarodója állt legközelebb, mert az hordozta legkedvesebb emlékeit. 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban, 1998-tól a Bárka Színházban adott önálló esteket, összességében mintegy ezerkétszáz dal szerzője.
Valóságos kultusza alakult ki, kiénekelte, amit a Kádár-rendszerben kimondani nem lehetett. Több filmben is szerepelt. Jancsó Miklós több alkotásában felbukkant, főszerepet kapott a Nyom nélkül című krimiben. Egyik alkotója volt a Tatabányán bemutatott, A legvidámabb barakk című kiállításszínháznak, vezette a Századunk című tévéműsort, ő énekelte a Cimbora című népszerű televíziós gyermekműsor főcímdalát.
Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony egyik eldugott völgyét „indián területté” nyilvánították, ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort, elmélyült kutatást folytattak választott törzsük történetéről. Cseh Tamás, akinek Füst a szemében volt az indián neve, 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő is illusztrált. 2006 végén jelent meg a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című könyv Cseh Tamás szerkesztésében.
Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban – Bereményi Gézával közösen – a Pro Urbe Budapest díjat vehette át a főváros művészeti életében vállalt küldetésük elismeréseként.
2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének díszpolgára lett, a következő évben Bakonybél is díszpolgárává választotta, talán erre a címre volt a legbüszkébb, 2009-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, a következő évben jelent meg Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyve. A halálos kórral vívott három éves küzdelem után 2009. augusztus 7-én Budapesten hunyt el.
„1. (Bakáts tér)
2006. augusztus 27.
Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés. Tegnap volt még egy kötelezettségem: talán utoljára énekeltem, és épp a Bakáts téren, ahol születtem, ahol kereszteltek. Nagyon gyenge vagyok egy idő óta, mert itt esz valami belül, meg tüdőgyulladásom is volt. Utólag derült ki, már Pulán így léptem fel augusztus elején. Szóval tegnap eléggé szédelegtem, ahogy felmentem a színpadra, de ott fenn már ismerős, édes ízt éreztem. Aztán beültünk a barátokkal egy teraszra, ahogy régen. Hetek óta nem ittam, de most azért is próbáltam Jägermeistereket betölteni magamnak. Nem használt, a kedvem moccanásnyit sem javult, igaz nem is ártott. A gitárt hazahoztam, jól elraktam. Kicsit izgulok a holnapi nap miatt. Toporgok akörül, hogy mi várható. Hogy viselem majd. Mondják ezt a hajhullást, ami engem per pillanat nem zavar, de lehet, hogy később bosszantani fog. Biztosan nyűgös leszek, meg gonosz a környezetemmel. Jó volna, ha nem így lenne. Tegnap találkoztam egy nagyon kedvemre való pappal, a Bakáts téri plébánossal, vele azért szeretnék majd beszélni.” (Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve)
Emléke ma is eleven, 2010-ben emlékkoncerten csendültek fel dalai a Sziget fesztiválon, az ő nevét viseli a Bárka Színház egyik terme, Gyöngyössolymoson 2011 óta látható domborműve, Újbudán, a Gellért téren szobrot emeltek neki. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Budavári Önkormányzat együttműködésében archívum épül, ahol összegyűjtik a Cseh Tamás dalok keletkezésének dokumentumait.
Felhasznált irodalom:
Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve
Cseh Tamás: Hadiösvény
