Életműve elfér egyetlen kötetben, elkobzott kéziratai még mindig titkos levéltárak mélyén hevernek, irodalmi hatása azonban mindmáig érezhető. Iszaak Babel orosz író 75 éve halt meg.
Iszaak Babel orosz író 75 éve, 1940. január 27-én halt meg. Iszaak Emmanuilovics Babel (Исаак Эммануилович Бабель)1894. július 13-án született Odesszában egy zsidó kereskedő első gyermekeként. Szülei zenére és nyelvekre taníttatták, de a zenében nem mutatott különösebb előmenetelt. Kiválóan beszélt franciául, németül és angolul, kedvenc írói Flaubert és Maupassant voltak. Sokat olvasott, ő maga is írónak készült: már tizenöt évesen, az Odesszai Felsőkereskedelmi Iskola tanulójaként franciául írt elbeszéléseket.
„- De a lengyel is lőtt, szerelmes uram, mert ő az ellenforradalom. Maguk meg lőnek, mert maguk a forradalom. A forradalom pedig kellemes dolog. De a kellemesség nem szereti az árvákat a háznál. A jó dolgokat jó emberek csinálják. A forradalom a jó emberek jó dolga. De jó emberek nem ölnek. Így hát a forradalmat gonosz emberek csinálják. De a lengyelek szintén gonosz emberek. Vajon ki mondja meg Gedalinak, hogy hol a forradalom és hol az ellenforradalom?” (Iszaak Babel: Lovashadsereg)
1911-ben a kijevi Pénzügyi és Kereskedelmi Főiskolán folytatta tanulmányait. Első elbeszélése 1913-ban a kijevi Ognyi című hetilapban jelent meg. 1915-ben Pétervárra utazott, felkereste Gorkijt, aki atyai jó barátja és pártfogója lett. Ő közölte 1916 novemberében a Letopisz című lap hasábjain Babel két elbeszélését, a Mama, Rimma és Allát, valamint az Ilja Iszakovics és Margarita Prokofjevnát, amelyek kizárólag az igazságszolgáltatás érdeklődését keltették fel, és pornográfiáért eljárást indítottak Babel ellen.
1920-ban az időközben megházasodott és Odesszába költözött író Kirill Vasziljevics Ljutov néven csatlakozott Bugyonnij első lovashadseregéhez, és részt vett a lengyelországi hadjáratban. Hivatalosan haditudósítóként ténykedett, de a gyakorlatban – kevés írástudó ember lévén – a propagandamunkában és tolmácsként a hadifoglyok kihallgatásában vették hasznát. Élményeit naplójába jegyezte fel. Négy hónap megpróbáltatásai, és Bugyonnij seregének összeomlása után tért vissza Odesszába, ahol lázas munka közepette megírta a Lovashadsereg és az Odesszai történetek epizódjait. Ez utóbbi első novellája, A király 1921 júniusában a Morjak hasábjain jelent meg.
„– Gazdasszony – szóltam –, enni kéne…
Az öregasszony rám emelte vaksi szemének szétfolyó fehérjét, majd újra a földre nézett. – Elvtárs – szólalt meg rövid hallgatás után –, ezek a dolgok már annyira a begyemben vannak, hogy legszívesebben felkötném magam . . .
– Hej, az anyja keserves istenit a lelkének – morogtam bosszúsan, s mellbelöktem a vénasszonyt –, tán azt hiszi, hogy vesztegetem itt a szót…
Megfordultam, s nem messze megpillantottam egy gazdátlanul heverő kardot. Egy jól megtermett liba ténfergett békésen az udvaron tollát tisztogatva. Elkaptam, a földhöz nyomtam; a liba feje megreccsent a csizmám sarka alatt, megreccsent és szétloccsant. Fehér nyaka elnyúlt a trágyalében és szárnya odaszorult holt teste alá.
– Hej, az anyja keserves istenit a lelkének! – mondtam, s a kardot a libába szúrtam. – Süsd meg ezt nekem, asszonyság!
Az öregasszony vaksi szeme felém villogott a szemüveg mögül, felemelte a libát, kötényébe csavarta, és bevitte a konyhába:
– Elvtárs – szólalt meg rövid hallgatás után –, legszívesebben felkötném magam – s magára zárta az ajtót.
Kint az udvaron a kozákok letelepedtek az üst köré. Ott ültek mozdulatlanul, mint valami ősi szertartás papjai, s rá se hederítettek a libára.
– Úgy látszik, közébünk való ez a legény – mondta az egyikük rólam beszélve, s kanalazni kezdte a levest.”
(Iszaak Babel: Lovashadsereg, Az első libám)
1922 elején Tifliszbe (Tbiliszi) ment, ahol a Zarja Vosztoka című lapnál dolgozott. A Kaukázusban eltöltött hónapok termékeny írói korszakának kezdetét jelentették. Az egész pályáján megjelent 79 elbeszélésből ötvenet 1921 és 1925 között vetett papírra. Rangos moszkvai sajtóorgánumok, köztük Majakovszkij folyóirata, a LEF közölték, sőt újraközölték írásait.
A pályája csúcsára érkezett író történetei felháborodást és elismerést egyaránt kiváltottak. Bugyonnij a lovashadsereg kozák hőseinek meggyalázásával vádolta. Nem értette, nem érthette meg a háborút a maga ellentmondásosságában, a katonákat hősiességükben és emberi gyarlóságaikban egyaránt ábrázoló írót. Babel, aki az irodalom „kubikosaként”, a nyelvi tökéletességre törekvés rabságában dolgozott, aprólékos alapossággal többször átolvasta, finomítgatta, javítgatta, tömörítgette írásait, sohasem érezte novelláit késznek.
„Vannak emberek, akik eleve halálra vannak ítélve, és vannak emberek, akik még el se kezdtek élni. És íme, a golyó, amely az arra ítélt mellébe repül, keresztülvágódott Joszifon, aki egypár semmiségnél egyebet se látott életében. Vannak emberek, akik bírják a vodkát, és vannak emberek, akik nem bírják a vodkát, de mégis isszák. Az előbbiek vigaszt találnak örömükre és bánatukra, az utóbbiak pedig megszenvednek mindazokért, akik vodkát isznak, bár nem bírják.” (Iszaak Babel: Odesszai történetek)
Filmforgatókönyveket is írt, dráma- és regényírással is kísérletezett, ám kevés sikerrel. A hitvallását a hatalom elvárásaival összeegyeztetni próbáló író lassan kikerült az irodalmi közéletből, de nem merült teljesen feledésbe.
1934-től állandóan figyelték, és 1939. május 16-án – a sztálini önkény egyik nagyszabású értelmiségellenes perének előkészületei során – kémkedés vádjával letartóztatták és elhurcolták. 1940. január 26-án a Szovjetunió Legfőbb Ügyészségének Katonai Kollégiuma golyó általi halálra ítélte, az ítéletet másnap hajnalban végrehajtották.
1954-ben rehabilitálták. Életműve elfér egyetlen kötetben, elkobzott kéziratai még mindig titkos levéltárak mélyén hevernek. Több mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy halálának pontos időpontja a Znamja című folyóirat hasábjain napvilágra kerüljön. Iszaak Babel, a sztálini terror áldozata, különleges erővel ábrázolja a körülötte zajló világ eseményeit. Balladai erő, chagalli humor és fájdalom, torokszorító feszültség árad a drámai történet minden pillanatából.
