„Pannóniai nemzetségű, itáliai erkölcsű, csodálatosan, sőt, inkább döbbenetesen nagytudású.” – E szavakkal ajánlja oktatója a tizenkilenc éves tanítványát. Janus Pannonius latin nyelven alkotó humanista költő, a magyar világi líra első jelentős képviselője 580 éve született.
JANUS PANNONIUS: PRO PACE – BÉKÉÉRT
Ó te, az ég meg a csillagok egy-ura, Isten-Atyánk, nézz,
Nézz le, örök hatalom, nyomorult földünkre, szegényre:
Bősz Mars dúl mindenfele, hosszú háborúságok
Pusztítják – megláthatod – itt régóta a népet.
Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára,
Múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma!
(fordította: Csorba Győző)
A tehetséges, zseniális memóriával megáldott pannoniai Janus Pannonius néven a latin nyelvű humanista költészet egyik elismert, európai hírű költőjeként ismert. 1434. augusztus 29-én született, egyes források szerint Csezmiczei Jánosnak hívták, és tehetősebb horvát kisnemesi családban született a szlavóniai Csezmicén. Apját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte. A feltűnően eszes fiút 1447-ben nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni.
Az itt töltött nyolc esztendő alatt alapos humanista műveltséget szerzett, költővé érett, nevét is ekkor változtatta Janus Pannoniusra. E korszakának fő műfaja a szatirikus, csipkelődő epigramma volt, szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először. Sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett.
Mestere, Guarino felismerve tanítványa költői tehetségét széles körben propagálta műveit, így ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben. 1454-től a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Költészete is új irányt vett: felfedezte a panegyricus (dicsőítő költemény) műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének.
1458-ban nagybátyja hívására hazatért, előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd Beatrix királyné kancellárja lett. 1459-ben Hunyadi Mátyás a pécsi püspökség élére állította, amivel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette. Janus beilleszkedése nem volt zökkenőmentes: alig akadt szellemileg egyenrangú társa, és költészetének sem volt igazán értő közönsége.
1465-ben Mátyás követeként Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében. Ugyanakkor pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyetemének megalapításához, kódexeket vásárolt a király és maga számára, és új ismeretségeket kötött, többek közt Marsilio Ficinóval, a neoplatonizmus vezető képviselőjével.
Az olasz út ösztönzőleg hatott költészetére, ugyanakkor a Mátyással való kapcsolatában már a válság jelei mutatkoztak. Nem lett még teljesen kegyvesztett, de régi befolyását nem tudta visszaszerezni, és helyzetét nehezítette súlyosbodó tüdőbaja. Egyre több időt töltött Pécsett, ahol görög nyelvről fordított, és a költészet mellett filozófiával is foglalkozott.
1471-ben a nemességet sújtó magas adók miatt – szembefordulva Mátyással – nagybátyja, Vitéz János mellett tevékeny szerepet vállalt a király elleni összeesküvésben. Mátyás az összeesküvőket elfogatta, kivéve Janust, aki Itáliába akart menekülni. Útközben azonban meghűlt, tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. A később kiengesztelődött király Pécsett eltemettette, verseit Váradi Péterrel összegyűjttette a Bibliotheca Corviniana (Corvina könyvtár) számára.
Janus Pannonius feltételezett sírját 1991-ben, a pécsi székesegyház altemplomában Kárpáti Gábor találta meg, továbbá ő lelte meg a pécsi világörökségi helyszín szimbólumává váló bronz krisztogramot 2001-ben. 2008 októberében Pécsett ünnepélyes keretek között újratemették, a székesegyház altemplomában helyezték végső nyugalomra Janus Pannoniust. 2009-ben Pécsett is bemutatták „igazi arcát”, azaz fejszobrát, amelyet koponyájának másolata alapján készítettek el szakemberek a legmodernebb arcrekonstrukciós eljárásokkal. 2012-ben a Magyar PEN Club a nevét viselő nemzetközi irodalmi díjat hozott létre.
