„Hogyha anyám helyesen számolja: ez itt, ez az évem / épp a tizenhatodik életem éveiből.” Ezen az ünnepi héten az 552 éve elhunyt Janus Pannonius költeményét ajánljuk.
Janus Pannonius 1434-ben született a Dráva menti Csezmice községben. Kisnemesi származású özvegy anyja költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra bízta. Janus 1447-ben Guarino da Verona ferrarai magániskolájába került, a koraérett gyermekben gyorsan kibontakozott a költői tehetség.
A költő 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett, befejezésük után itáliai útra indult. Amikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra került, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba, ahol a királyné kancellárja, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Mátyás hamarosan pécsi püspökké nevezte ki.
Janus Pannonius életművében több száz epigrammát, két kötetnyi elégiát, nagyszabású panegyricusokat, episztolákat, vers- és prózai fordításokat találunk. Gerézdi Rabán irodalomtörténész szerint ő „az első nagy magyar lírikus, bár egy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, csak latinul énekelt”.
Janus Pannonius humanista költő 1434. augusztus 20-án született Csezmice községben és 1472. március 17-én hunyt el Medveváron.
JANUS PANNONIUS: ÉLETKORÁRÓL
Hogyha anyám helyesen számolja: ez itt, ez az évem
épp a tizenhatodik életem éveiből.
Majd, amikor szőkén tovaszáll ismét a meleg nyár,
s gyöngül a nap, beköszönt már a tizenhetedik.
Mélyül a hangom, az ujjam mind többet kaparászik
lágyékom táján, s mind virulóbb a botom.
Lányt látok – tűz önt el, reszket bennem a lélek,
s gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt.
Házitanítóm, hagyj hát békén, menj az utamból,
csak suta kiskölykét bízta reád az apám.
Hagyjon a morc mester meg a bakszagu gyám is ezentúl,
senki se tiltsa, amit tenni megenged a jog.
Mától sutba a gyermeki gönc a csicsás fityegőkkel,
mától díszes olasz férfiruhát viselek.
