„Milyen megható, hogy ősz fejemmel fiatal lányt leltem, aki úgy néz rám, mintha fiatal legény volnék.” Kései szerelem és „apaszeretet” együtt, melynek eredménye több mint 1500 oldalnyi jegyzet és 28 novella. Móricz Zsigmond és Csibe Pygmalion-története még ma is tartogat titkokat.
Az egykori lelencgyerek, Árvácska. A külvárosi proli lány, Litkei Erzsébet, aki épp egy hídról készül a Dunában ugrani, amikor Móricz Zsigmond meglátja, megmenti és örökbe fogadja. Így tudtuk, míg pár éve ki nem derült, hogy Csibe – ahogyan Móricz elnevezte a fiatal lányt – az utolsó szerelem volt az író életében.
Kapcsolatuk tele volt átfedésekkel, elhallgatásokkal és titkokkal. Első találkozásuk időpontjára is több évszámról tudunk. Feltehetőleg a lány huszonegy 1935-ben, amikor megismerkedtek, Móricz ötvenhat. Második felesége, Simonyi Mária iránti lángoló szerelme már nem is parázslott, és múzsára volt szüksége. Az, hogy éppen akkor „kászálódott ki” megromlott házasságából, teljesen kiszolgáltatottá tette az írót. Azt tervezte, hogy végleg visszavonul Leányfalura és kertészetet fog alapítani, de a tervből nem lett semmi. Helyette jöttek a Csibe-novellák, az Árvácska című regény.
Csibe a talált lány, így mondták, de a szeretője volt. A fiatal lányról eléggé negatív kép maradt ránk, állítólag egy kis tanulatlan prostituált volt, akit az öregúr megmentett és magához vett. A lány, akit azon az őszi éjjelen, ott a hídon megismert, és akivel rögtön egy garniszállóba sietett (Móricz a naplójában részletesen leírja a kalandot), nemcsak erotikusan hatott rá, hanem íróként is érdekelte kegyetlen sorsa, elbűvölte pimasz szabadszájúsága. „Olyan vagyok, mint egy ifjú házas, tele életkedvvel és önbizalommal” – jegyezte le naplójába az első találkozás után, miközben felesége (ekkor még együtt éltek) a másik szobában volt.
Csibe különös múzsája lett. Kapcsolatuk első évében több száz oldalnyi jegyzetet készített „elcsipogott” történeteiből, mert míg Móricz hallgatott, addig a lány mesélt. Megszülettek a Csibe-novellák. Ezek a lejegyzett írások nem mondanak többet, mint amennyit Csibe átadott: ott ahogyan a valóságban is történhetett, legtöbbször a maga kültelki s paraszti szókincsével színesített nyelvén. A történetek szereplői nem igazán műveltek és öntudatosak, szereplői nem iskolázottak és jövőképpel bírók, sokkal inkább lumpen segédmunkásokról, ágyrajárókról és egzisztencia nélküliekről (Pesti kislány falun, Hurcolkodás) szólnak.
Móricz drámai elbeszéléseiből mintegy 1500 oldalnyi jegyzetet készített és 28 novellát írt belőlük. A Csibével kapcsolatos kötet e novellákból ad válogatást, megrendítő híradásként egy örökre letűnt világból, hiszen erkölcsi tisztasága, éleslátása, talpraesettség, közvetlensége sokáig emlékezetes maradhat fiatalok és felnőttek szívében egyaránt. Egy idő után a lány kiköltözött az íróhoz Leányfalura, de ez a kapcsolat Móricz számára a világ előtt nem vált vállalhatóvá, ezért is történt végül a szerető örökbefogadása.
Az író művelt úrinőt akart nevelni Csibéből, aki számára cseppet sem volt könnyű a helyzet: a Móricz lányok nem állhatták, de lenyelte a sértéseket, mert szerette „Apukát” és őszintén ragaszkodott hozzá. Móricz az ő lelenckisfiát, Imrét is örökbe fogadta. Kálmán Kata Csibe-ügy című kötetéből, illetve a benne szereplő képekből kiderül: ennél jóval többről volt szó, mély kapcsolat volt köztük.
Hét évig, Móricz haláláig tartott Csibe „boldogsága”. Miután az író meghalt, lányai nem tűrték tovább a befogadott szeretőt, el kellett hagynia a házat. Csibe egyedül maradt, de ez a Csibe már műveltebb, öntudatosabb volt, Móriczcal töltött évek alatt sokat tanult. Kiadót működtetett, könyvesboltot nyitott, majd férjhez ment dr. Keresztes Károlyhoz. A háború alatt férjével együtt zsidókat mentett és segített életben maradni, amiért halála után, posztumusz megkapta a Jad Vasem, a Világ Igaza kitüntetést. Litkei Erzsébet fia, dr. Móricz Imre, gépészmérnöki végzettséggel bír, de maga is rendelkezik írói vénával.
Németh László szerint Móricz az élő lányt irodalmi alakként kezelte, próbálta alakítani, és így nemcsak az Árvácska című regény vagy a Csibe-novellák nevezhetők Móricz műveinek, de Csibe, az ember is: „Csibe-Árvácska-Erzsike Móricz Zsigmond utolsó költeménye”.
