Munkácsi Márton forradalmasította a divatfotózást azzal, hogy „mozgásba hozta” a modelleket, vagyis a stúdióbeli merev beállítások helyett kivitte őket a szabadba. A fürdőruhás modelleket még télen is a strandon fényképezte.
Munkácsi Márton még Magyarországon fogalmazta meg máig érvényes teóriáját a fotóriportról: „meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt – ez a fotóriportázs gyakorlati oldala.”
„ő a világ legnagyobb élő fotóriportere”
Sokgyermekes kolozsvári festőmester fiából küzdötte fel magát Munkácsi Márton (1896-1963) korának legjobban fizetett berlini, majd New York-i sztárfotográfusává. A modern fotozsurnalizmus legfontosabb úttörőjének számít, aki kivezette a divatfényképészetet a stúdiókból és mozgásba hozta a fényképészet statikus médiumát. Olyan világhírű fotográfusok tartották példaképüknek, mint Henry Cartier-Bresson vagy Richard Avedon. Korának legjobban fizetett sztárfotográfusa volt. Zseniális fotói érzékeltetik gazdag, mégis méltatlanul zárult életútját, s a világot, amelyben élt.
Munkácsi Márton (ismert művésznevén: Martin Munkacsi) Kolozsváron született 120 éve, 1896. május 18-án.Eleinte sporteseményekről szóló tudósításokkal kereste kenyerét. Véletlenül tanúja lett egy halálos végű verekedésnek, amely után az ő fotósorozata segítségével mentették fel a vádlottat, őt pedig ez az esemény híressé tette. A húszas évek elejétől a vezető német lapokat budapesti focimeccsekről és motorkerékpár versenyekről tudósította, majd 1929-től maga is Berlinben élt. Itt forradalmasította a divatfotózást azzal, hogy „mozgásba hozta” a modelleket, vagyis a stúdióbeli merev beállítások helyett kivitte őket a szabadba. A fürdőruhás modelleket még télen is a strandon fényképezte. Divatfotós lett, máig ható iskolát teremtve spontán, mozgás közben megörökített modelljeivel. Korabeli sajtóértékelések szerint ő „a világ legnagyobb élő fotóriportere”.
A száguldás mellett a tánc is a kedvence volt, Bársony Rózsi operett-szubrettet például groteszk ugrása közben, a levegőben kapta lencsevégre. Mégsem specializálódott valamilyen témára, sztárportrék mellett rendszeresen készített hétköznapi riportokat is, a villanegyedek és a bérkaszárnyák lakói egyaránt érdekelték. Berlini képes magazinok kiküldetésében beutazhatta a fél világot, Amerikától Egyiptomig vagy Angliától Szicíliáig, Törökországtól Libériáig.
A náci uralom elől az USÁ-ba emigrált, ahol egyrészt a modern amerikai nőtípus kialakulását befolyásolta divatfotóival, másrészt milliomosokról vagy névtelen kisemberekről készített rendszeresen képes tudósításokat. Briliáns képesszéi és a legkülönbözőbb szociális rétegek hétköznapi életéről készült mélyreható képriportjai nem csak a fotóművészet nagyjaira tettek mély benyomást, de látványos divatsorozataival a modern, sikeres, önálló és dinamikus nyugati nagyvárosi asszony képét is erőteljesen befolyásolta. Alkotói tevékenységének további csúcspontjai voltak az olyan hollywoodi sztárokról készült rendkívüli portrék, mint Katherine Hepburn, Leslie Howard, Fred Astaire, Marlene Dietrich.
Felvételei nem csak a magyar sajtófotó kiemelkedő alkotásai, de az egyetemes fotótörténet megkerülhetetlen művei is egyben. A média és a divat, meg a közízlés gyors változása a második világháború után háttérbe szorította. Teljesen elfeledve és szegényen halt meg infarktusban, egy sportmérkőzés nézőterén.
Hagyatékát leánya ingyen ajánlgatta amerikai múzeumoknak, de senkinek sem kellett, ezért szétszóródott munkássága a szélrózsa minden irányába. Germán precizitással megőriztek viszont német földön két nagyobb letétet: a rangidős F.C. Gundlach fotóművész-műgyűjtő hamburgi kollekciója és a berlini Ullstein-Archívum vaskos fotómappái tették lehetővé mostani retrospektív tárlatát a német fővárosban, amely november 6-ig látogatható. A Martin Gropius Bau termeiben háromszázötvennél is több fotó idézi a budapesti, berlini és New York-i periódust, ezzel nyújtván kései igazságszolgáltatást a világhírű magyar fotográfusnak.
Manapság laikusok számára is érdekesek, amatőröknek pedig megszívlelendőek a rutinos mester útmutatásai, amelyeket annak idején publikált kezdő fotográfusok okulására:
„Az a trükköm, hogy egyáltalán nincsen…Ha csak az nem, hogy komolyan veszem a fényképezést. Például minden kényelmeskedést mellőzve, három-négy készüléket és nyolc-tíz lencsét is magammal cipelek, hogy mindent a megfelelő eszközzel rögzíthessek menet közben. Bár úgy nézek ki, mint egy csomaghordó, vállalom a mesterségem terheit. A kisformátumú fotó-apparátokról nincs valami jó véleményem: nem lehet ugyanis egy felvételt korlátlanul kinagyítani, azon kívül a modern fotó a felesleges részletek utólagos elhagyásával, a vágással válik véglegessé a vágóasztalon.
Sohasem törekedtem valamiféle specializálódásra sem a riport, a táj vagy a portré terén, beértem inkább a ‘jó fotós’ általános jelzővel, mert szerintem manapság afféle ‘mindenesnek’ kell lenni. Ezért ajánlom minden amatőrnek, hogy kezdetben univerzális kamerát vásároljon, amelyik szinte mindennek megörökítésére egyaránt alkalmas. A lényeg a megfontolás a klikkelés előtt…Persze, ha túl sokáig bámulsz a keresőbe, már rég lekésted a megfelelő pillanatot.
Ha meggondolom, talán mégis van egyetlenegy trükköm: egy keserves ifjúkor sokszoros foglalkozás-váltással, minden lehetőséget kipróbálni a verseléstől a komlószedésig… A nehéz fiatalságban rejlik a forrása szerény fotográfusi munkálkodásomnak” – vallotta a méltatlanul elfeledett egykori sztárriporter.
