Briliáns játéktudása mellett ő volt „a kapitány”, akit már fiatalon mítosz lengett körül. Radics Béla gitáros, a hazai rockzene legendás alakja 70 éves lenne.
„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban” – írta Allen Ginsberg Üvöltés című, híres, szabálytalan, tipikusan amerikai versében, az 50-es évek közepén. Valami hasonlót látunk néhány évtizeddel később Magyarországon, amikor a 60-as, 70-es évek jelentős zenészeit keressük az emlékezet mélyén. Radics Béla, a magyar rockzene története első szakaszának pazar tudású gitárosa 1946-ban született és tragikus körülmények között halt meg 1982-ben, csupán 35 évesen. Egykori pályatársai és rajongói azóta is gyakran megemlékeznek a „magyar Jimi Hendrixről”.
R. B. Kapitány, azaz Radics Béla 1946. február 6-án született Budapesten. Szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a Hajógyárba. Kamaszkori szívideg-gyulladása következtében megúszta a katonaságot. Egy tévéműsor – az abban hallott Bill Haley-szám (Rock az óra körül) – hatására határozta el, hogy megtanul gitározni. Összespórolta a hangszer árát, egy tanárhoz is elment, de fél év múlva már nem járt el az órákra. Autodidakta módon, magnóról lehallgatva tanulta a számokat, és rengeteget gyakorolt. Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1963-ban csatlakozott az Atlantis együtteshez, mely akkor már ismert beatzenekar volt. Egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkaidő-beosztást a fellépésekkel, ezért felmondott a gyárban.
„Még azt is megengedhette magának, hogy változtassa a kártyaszabályokat. Mindig úgy, ahogy neki jó volt.”
Az Atlantis jó megélhetést kínált, 1965 nyarán megjelent az együttes négyszámos lemeze, de Radics Béla nehezen tűrte az irányítást, önálló zenekart alapított. Kísérlete nem volt hosszú életű, visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarban pengette a gitárt. 1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amely már sikeresnek bizonyult, törzsközönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány (szerette ezt a titulust) keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban. A csapatban kiéleződött ellentétek miatt ez a próbálkozása is zátonyra futott, ezután létrehozta a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de ez sem volt hosszú életű.
Amikor a bálvány, Jimi Hendrix meghalt 1970 szeptemberében, a Kapitány megborzadt és magához tért. Bevette a zenekarba második szólógitárosként a fiatal Tátrai Tibort, és újra nagy terveket forralt. Megint elkezdet komolyan próbálni, az emlékkoncert olyan cél volt, aminek az érdekében hajlandó volt fegyelmezni magát.
1972-ben elfogadta a megalakuló első magyar szupergroup, a Taurus Ex-T: 25-75-82 ajánlatát, ahol ahol a Metróból érkező Brunner Győző dobossal, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitárossal (a Piramis későbbi megalapítójával) és Balázs Fecó billentyűssel (a Korál későbbi vezetőjével) játszott együtt. Ilyen erejű zenét magyar előadóktól addig nemigen lehetett hallani.
1972 nyarán felléptek a Kisstadionban a Free együttessel, illetve egy dunai hajón játszottak rendszeresen, ahol az indulás előtt a rakparton és a Belvárosban „Bélát a pártba, Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg. Ez már sok volt a kultúrpolitika akkori irányítóinak, nagylemezt nem készíthetett az együttes. Mindössze két kislemezük jelenhetett meg, rajta Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal. A Som helyére lépő Zoránnal próbálták „szelídíteni” az együttest, de ez már előrevetítette a közelgő véget. A Taurus 1974-es feloszlása után Radics visszahúzódott a nyilvánosságtól, legendás Gibsonját a falra akasztotta, legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni.
1975-ben újraélesztette ugyan a Tűzkerék nevű zenekart, 1977-ben az ifiparkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott, 1978-ban a tv-ben is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, és módszeresen halálra itta magát egy angyalföldi szoba-konyhában.
1982 májusában még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, ekkor már – állapota miatt – nem sok köze volt a zenéhez annak, amit produkált. Fél év múlva, 36 évesen meghalt. Sírján ez áll: „Minden idők legjobb magyar gitárosa.” Emlékére 2005 októberében szobrot állítottak a XIII. kerületben, szülőhelye közelében, 2013-ban utcát neveztek el róla Angyalföldön.
