45 éve halt meg Jimi Hendrix, aki minden kétséget kizáróan a valaha élt legnagyobb gitáros volt. Utána már nem lehetett úgy játszani a gitáron, ahogyan előtte: átértelmezte a hangszert, szinte egy másik dimenzióból érkezett.
„Vicces, hogy az emberek mennyire szeretik a halottakat. Meg kell halni ahhoz, hogy azt gondolják, értél valamit. Ha meg meghaltál, sínen van az életed. Ha meghalok, csak hallgassátok tovább a lemezeimet.”
45 évvel ezelőtt, 1970. szeptember 18-án, alig 28 évesen halt meg Jimi Hendrix, minden idők legnagyobb gitárosa, egyike a legnagyobb hatású zenészeknek. Johnny Allen Hendricks néven 1942-ben született Seattle-ben, hároméves volt, amikor apja a korábban anyja által választott nevét hivatalosan James Marshall Hendricks-re változtatta. Ereiben fekete és indián vér is csörgedezett. „A gyerekek az iskolában kiröhögtek, ha felvettem azokat a ponchókat és kendőket, amiket a nagyanyám csinált… Mikor kicsi voltam, kaptam tőle egy rojtokkal díszített mexikói dzsekit. Azt hordtam mindennap, a suliban is, tökmindegy volt, mit gondolnak az emberek.”
Korán kezdett gitározni, először egy seprűnyélen, majd már egy valódi hangszeren (balkezesként általában fordítva húrozott jobbkezes gitáron játszott, kedvence a Fender Stratocaster volt). Az iskolát nemigen kedvelte, tizenhét évesen már a zenéből élt, kísérte Little Richardot, Wilson Pickettet és saját együttese is volt. Sok feltűnést nem keltett, mígnem 1966 nyarán egy New York-i klubban Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa felfigyelt rá.
„Az életnek pozitívnak kell lennie.
Ha neked jelent valamit az élet, akkor a boldogság magától jön. Mindenkinek kell adnia valamit. A testünk, összehasonlítva a lélekkel, olyan lényegtelen, mint egy hal a tengerben. Azt hiszem, az ember addig fog élni, amíg ki nem űzi a rosszat és a gyűlöletet a lelkéből.”
Magával vitte Angliába, megszervezte neki a Jimi Hendrix Experience triót, amelynek hamarosan a lába előtt hevert a közönség és a szakma. Jimi első kislemeze a Hey Joe volt, majd hamarosan megjelent bemutatkozó albuma (Are You Experienced), rajta olyan gyöngyszemekkel, mint a Foxy Lady, a Purple Haze és a Red House. Jimi 1967-ben elbűvölte a világot a monterey-i fesztiválon, ezt követte az Axis: Bold as Love című korong, majd a következő évben az Electric Ladyland, utóbbin hallható az All Along the Watchtower és a Voodoo Chile (ennek gitárriffjét nemrégiben minden idők legjobbjának választották meg).
Az Experience 1969 elején feloszlott, az egyre kiszámíthatatlanabbá és szeszélyesebbé váló, az italokat, drogot és nőket bőségesen fogyasztó Jimi mögé új trió, a kérészéletű Band of Gypsys szerveződött. A köztes időszakra esett (1969 augusztusában) emlékezetes fellépése a woodstocki fesztiválon, az amerikai himnusz mára kultikussá vált feldolgozásával. Innen már lefelé vezetett az út, az is megesett, hogy koncert közben egyszerűen lesétált a színpadról, csak utolsó nagy koncertjén, a Wight-szigeten idézte régi önmagát. A szétesett gitáros 1970. szeptember 16-án Londonban lépett utoljára színpadra, és a közönség kifütyülte.
„Van valamilyen hobbid?
Szeretem a villámlást nézni. Különösen virágos mezőkön, egyedül. Rengeteg sci-fit olvasok. És szeretem a meséket is, például Hans Christian Andersent és a Micimackót is.
Mit nem szeretsz?
Nem szeretem a hétköznapi dolgokat és az olyan embereket, akiknek rendezett a szemöldökük, és nagyon ápolt a megjelenésük.
Milyen ember vagy?
Kissé csendes és kissé zárkózott. Általában alig beszélek. Amit mondanom kell, azt elmondom a gitárommal.” (Jimi Hendrix: Nulláról indulva)
1970. szeptember 18-án halt meg máig tisztázatlan körülmények között – ez egyébként is a rockzene gyászéve volt, néhány héttel később ment el Janis Joplin, ekkor szűnt meg a Beatles és a Simon and Garfunkel duó is. Hendrix halálát a közvélekedéssel ellentétben nem kábítószer okozta – a hivatalos halottkémi jelentés szerint az egyébként is álmatlanságban szenvedő gitáros este bort és altatókat fogyasztott, és kábult álmában saját hányadékába fulladt. Sokan máig állítják, hogy öngyilkos lett, van, aki szerint meggyilkolták, akadnak, akik a mentőket okolják, a legvalószínűbb azonban, hogy baleset történt.
A 27-esek klubja a hetvenes évek elején „alakult meg”,
amikor a kor zenéjének kulcsfontosságú figurái: Brian Jones, Janis Joplin, Jimi Hendrix és Jim Morrison pár éven belül, mindannyian 27 éves korukban haltak meg.
Jimi Hendrix minden kétséget kizáróan a valaha élt legnagyobb gitáros volt. Saját szavai szerint már a 21. század zenéjét játszotta, ő alkalmazta elsőként a wah-wah pedált, a torzítókat. Utána már nem lehetett úgy játszani a gitáron, ahogyan előtte: átértelmezte a hangszert, szinte egy másik dimenzióból érkezett. Még a showbizniszt is új elemekkel gazdagította, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és taposta szerencsétlen hangszerét. És mindezt alig több, mint három év alatt: 1966-ban tűnt fel és negyven éve, 1970. szeptember 18-án már örökre el is távozott – alig volt 28 éves.
Jimi Hendrix „újonnan” megjelent albuma, az addig hozzá nem férhető stúdiófelvételeket tartalmazó Valleys of Neptune, emellett halálának 40. évfordulója alkalmából „felturbózott” változatban kiadták eddigi lemezeit is. Nem halványuló legendája ma is hatalmas pénzt hoz az élelmes lemezcégeknek: bár életében kevés „hivatalos” lemeze jelent meg, az elmúlt négy évtizedben sorra bukkantak fel eddig ismeretlen vagy kalózfelvételei. Örökségét az apja által létrehozott és manapság a húga, Janie Hendrix által vezetett alapítvány gondozza.
Felhasznált irodalom:
Corinne Ulrich: Jimi Hendrix; Charles R. Cross: Jimi Hendrix – Tükörszoba; Jimi Hendrix: Nulláról indulva; MTI sajtó
