Jimi Hendrix a rockmuzsika legnagyobb egyéniségeinek és zenészeinek egyike, akinek tündökletes „élő” pályafutása alig négy évig tartott. És a rockvilág azóta is azt kérdezi: Ez mi volt? Ki volt ez?
Még mindig csak hetvenéves lenne november 27-én minden idők legnagyobb gitárosa, aki már több mint negyven éve nincs közöttünk. Jimi Hendrix számára a zene többet jelentett puszta szabadidős tevékenységnél, gitárja több volt számára, mint pusztán egy hangszer: kifejezőeszközzé vált. Amit nem tudott és nem akart szavakba foglalni, azt elmondta a húrokon. „Zeném nem más, mint egyfajta személyes napló. Szelep, melyen át szabad folyást adhatok belső érzéseimnek, agresszióimnak, gyengédségemnek, részvétemnek, egyszóval mindennek.”
Szubjektív és elfogult rajongó vagyok. Nincs nap, hogy valamilyen viszonylatban ne emlegetném személyét, nevét, alig van nap, hogy ne hallgatnám meg valamelyik számát – reménytelen is lenne, hiszen a telefonom is az ő gitárjátékával csendül fel. Jimi Hendrix minden kétséget kizáróan a valaha élt legnagyobb gitáros volt. Saját szavai szerint már a XXI. század zenéjét játszotta, ő alkalmazta elsőként a wah-wah pedált, a torzítókat. Utána már nem lehetett úgy játszani a gitáron, ahogyan előtte: átértelmezte a hangszert, szinte egy másik dimenzióból érkezett. Még a showbizniszt is új elemekkel gazdagította, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és taposta szerencsétlen hangszerét. És mindezt alig több mint három év alatt: 1966-ban tűnt fel és negyven éve, 1970. szeptember 18-án már örökre el is távozott.
A zseni
Jimi Hendrix mindössze 28 évig élt, pont ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez idő alatt minden idők legzseniálisabb gitárosa lett, és egyike lett a legnagyobb hatású zenészeknek. Már születésének időpontját is titokzatosság és bizonytalanság veszi körül. Johnny Allen Hendricks néven született Seattle-ben – ahogy egy interjújában elmondta -, a legnagyobb valószínűség szerint 1942. november 27-én, ám az anyakönyvi kivonatában 1946. szeptember 11-re módosították a dátumot. Az Are You Experienced? című albumán 1947 szerepel, ami pályáját ismerve teljesen kizárt.
Ahogyan születési évét, úgy származását is legendák övezik: apja afroamerikai ugyan, de vezetékneve holland származásra utal. Anyja cherokee indián volt, állítólag némi mexikói beütéssel, sőt egyes források a roma származást sem tagadják meg tőle. Hároméves volt, amikor apja a korábban anyja által választott nevét hivatalosan James Marshall Hendricksre változtatta. Talán ezek a legendák csak azért születtek, hogy igazolják valamiképpen Jimi különleges egyéniségét, nyugtalan életét.
Kevesen tudják, pedig ez a balkezes fiatalember kiválóan rajzolt, egy ideig még az lebegett a szeme előtt, hogy híres művész lesz. A zenének köszönhette első szerelmi élményét is – a kettő nála örökké szorosan összefüggött -, és végső soron azt is, hogy nem a tudományok terén jutott el olimposzi csúcsokra. Tizenhárom éves korában kidobták az iskolából, amikor a csinos tanárnője megrótta kalandjaiért és Jimi így válaszolt: „Mi az, csak nem féltékeny?”
Jimi Hendrix and The Experience
A zene ekkor még nem kecsegtetett nagy karrierrel, így Jimi tisztes foglalkozás után nézett. Önkéntesen jelentkezett a hadseregbe, szolgálata idején találkozott egy másik fekete fiatalemberrel, Billy Coxszal, aki 1969-től haláláig zenekarainak állandó basszusgitárosa lett. A hadseregből való leszerelését követően is valóságos legenda született arról, hogy Jimi valójában katonaszökevény. Ha ez igaz lett volna, akkor a hatvanas évek második felében, be sem tehette volna a lábát az Egyesült Államokba.
A balkezes zseni korán kezdett gitározni, először egy seprűnyélen, amikor már igazi hangszerre is tellett neki, legszívesebben egy fordítva húrozott jobbkezes Fender Stratocasteren játszott. Ő nem az iskolának, hanem az életnek tanult, tizenhét évesen már a zenéből élt, egyebek között Wilson Pickettet és Little Richard King Curtis kísérő együttesében is megfordult. Hiába volt meg minden adottsága, a sztárok oldalán nem érvényesülhetett, így a hatvanas évek közepétől New York-i klubokban, immár szólóban próbált érvényesülni.
Sok feltűnést nem keltett, mígnem 1966 nyarán egy New York-i klubban Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa felfigyelt rá, és magával vitte Angliába, megszervezte neki a Jimi Hendrix Experience triót, amelynek hamarosan a lába előtt hevert a közönség és a szakma. Jimi első kislemeze a Hey Joe volt, majd hamarosan megjelent bemutatkozó albuma (Are You Experienced), rajta olyan gyöngyszemekkel, mint a Foxy Lady, a Purple Haze és a Red House. Jimi 1967-ben elbűvölte a világot a monterey-i fesztiválon, ezt követte az Axis: Bold as Love című korong, majd a következő évben az Electric Ladyland, utóbbin hallható az All Along the Watchtower és a Voodoo Chile (ennek gitárriffjét nemrégiben minden idők legjobbjának választották meg).
Jimi a figyelmet nem csak virtuóz játékával hívta fel magára, hanem számtalan újításával is. Átértelmezte a hangszert, sokak számára úgy tűnt, mintha a Marsról vagy egy másik dimenzióból érkezett volna. A stúdióban addig ismeretlen hangzásvilágokba kalandozott, ő alkalmazta először a torzítókat, a wah-wah pedált, kihasználta a feedback lehetőségeit. Közönségét látványos show-elemekkel is tüzelte, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és megtaposta a hangszert.
Sex, Drugs and Rock N’ Roll
Életének utolsó két éve szakmailag, pénzügyileg és magánéletét tekintve is viharos volt. Vitába keveredett menedzserével, kiadójával. Az Experience 1969 elején feloszlott, új, de rövid életű együttest szervezett Band of Gypsies néven, emlékezetes koncertet adott Woodstockban az amerikai himnusz mára klasszikussá vált feldolgozásával. Bár egy legenda szerint – ahogy már említettük – Jimi Hendrix ereiben cigány vér is folyt, erre semmi bizonyíték nincs, mint ahogy arra sem, hogy a negyven éve halott gitárzseninek bármi köze lett volna a cigányzenéhez. Amerikában gypsynek hívnak mindenkit, aki vándorolva él, és Hendrix zenekara, a Band of Gypsys neve is onnan jött, hogy egykori basszusgitárosa, Noel Redding magukat aposztrofálta így az állandó koncertek miatt. A köztes időszakra esett, 1969 augusztusában emlékezetes fellépése a woodstocki fesztiválon, az amerikai himnusz mára kultikussá vált feldolgozásával.
Az egyre kiszámíthatatlanabbá és szeszélyesebbé váló, az italokat, drogot és nőket bőségesen fogyasztó Jimi maga sem tudta, hogy milyen irányba akar indulni: számtalan zenésszel számtalan felvételt készített, de stúdióalbumra nem tellett erejéből. Innen már lefelé vezetett az út. Régi önmagát már csak a halála előtt nem sokkal adott, Wight szigeti koncerten idézte; ekkoriban azonban már az is előfordult, hogy fellépés közben egyszerűen lesétált a színpadról. A szétesett gitáros 1970. szeptember 16-án Londonban lépett utoljára színpadra, és a közönség kifütyülte.
Jimi életét alapvetően négy nő határozta meg. Az első Devon Wilson volt, egy New York-i „supergroupie”, akit mindenki ismert a zenevilág. A fiatal, még zöldfülű gitáros teljesen belebolondult a tehetséges, intelligens és meggyőző lányba. Ő kóstoltatta meg vele először a heroint is, noha Jimi akkoriban még teljesen elítélte a tiltott szerek fogyasztását. A szőke Kathy Etchinghammel 1966-ban jött össze, és viszonylag hosszú ideig, 1969-ig együtt is maradtak. Mivel Kathy tudta, hogy Hendrix egyetlen igazi szerelme a zene, a gitárjáték, nem várt rá tovább, és férjhez ment – Jimi „áldásával” -, de továbbra is találkoztak, sőt – férje tudtával – intim kapcsolatuk is volt. Jimi így nyilatkozott Kathy-ről: „Kathy a barátnőm, a volt barátnőm, valószínűleg a következő barátnőm is, anyám, nővérem, és egy kicsit mindenem. Ő az én Yoko Onóm.”
Hendrix 1969-ben Harlemben találkozott Fayne Pridgonnal. A lány szépségén kívül azzal bűvölte el a muzsikust, hogy valósággal pátyolgatta. Ez a szerelem rosszul esett Devon Wilsonnak, aki állítólag a Jimi iránti boldogtalan szerelme miatt indult el a halálösvényen, és vált végképp a drog rabja. Utolsó nagy szerelme a düsseldorfi Monika Dannerman volt. A szőke német lánnyal gyakorlatilag csak élete utolsó hat hetét töltötte együtt. Monika emlékeiben Hendrix már nem féktelen hódító, sokkal inkább bizonytalan, halálfélelmekkel küszködő ember.
Ahogyan születésének körülményeit, úgy halálát illetően is lehetetlen kibogozni, mi a valóság és mi a spekuláció. Utolsó napjairól legközelebbi barátai is ellentétes beszámolókat adnak. 1970. szeptember 18-án halt meg, máig tisztázatlan körülmények között – ez egyébként is a rockzene gyászéve volt, néhány héttel később ment el Janis Joplin, ekkor szűnt meg a Beatles és a Simon and Garfunkel duó is. Hendrix halálát a közvélekedéssel ellentétben nem kábítószer okozta – a hivatalos halottkémi jelentés szerint az egyébként is álmatlanságban szenvedő gitáros este bort és altatókat fogyasztott, és kábult álmában saját hányadékába fulladt. Sokan máig állítják, hogy öngyilkos lett, van, aki szerint meggyilkolták, akadnak, akik a mentőket okolják, a legvalószínűbb azonban, hogy baleset történt.
Nem halványuló legendája ma is hatalmas pénzt hoz az élelmes lemezcégeknek: bár életében kevés „hivatalos” lemeze jelent meg, az elmúlt négy évtizedben sorra bukkantak fel eddig ismeretlen vagy kalózfelvételei. Örökségét az apja által létrehozott és manapság a húga, Janie Hendrix által vezetett alapítvány gondozza.
Felhasznált irodalom:
Corinne Ulrich: Jimi Hendrix; Charles R. Cross: Jimi Hendrix – Tükörszoba; MTI sajtó
