Jimi Hendrix 1942. november 27-én született Seattle-ben, és 27 évvel később, 1970. szeptember 18-án Londonban. A saját törvényei szerint él, a saját életét élte, épp úgy, ahogy neki tetszett. – Vélemény
„A gitárosok könnyében ázik minden.”
Jimi Henrix neve és zenéje sokszor felmerül a mindennapjait élő családomban, és ezekben a beszélgetésekben valamelyikünk mindig kimondja: menjen a fenébe, hogy tönkre tette magát. Hogy miért menjen a fenébe? Lehetünk-e dühösek egy már több mint 41 éve elhunyt emberre? Igen, hiszem, hogy lehetünk dühösek Jimi Hendrixre, mert megfosztott minket a zsenialitásától, és mindattól a bravúrtól, melynek birtokában volt.
Noha a harag jogos, a patetikus felhang felesleges, ha erről az amerikai gitáros, énekes, zeneszerzőről beszélünk. Nem illik hozzá. De az tény, hogy a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros (ma már hivatalosan is minden idők legjobb gitárosának választott Hendrix), mit sem vesztett a kultúrára való hatásából. Ikon volt már életében, halála pedig, ahogy ez lenni szokott, csak felduzzasztotta a bálványozását.
„Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét.”
J.H. Charles R. Cross életrajzíró, kutató, tehát távol áll tőle a lazább, könnyedebb stílus. Szinte tényszerűen, adatokra és évekre bontva mutatja be Hendrix életét. Nem is kell elvárni tőle, hogy a fantáziát is segítségül hívva írjon.
Olvastam már jobb életrajzokat, mint a Tükörszoba, viszont a könyvben aprólékos kiegészítésekkel végigkövetjük Hendrix életútját, családjának, szülei életkörülményének bemutatásától egészen a halálát követő örökösödési perekig. Szórványos képet kapunk a kis Buster, James Marshall nehéz, és nem egyszer durva gyermekkoráról, a notórius iskolakerüléséről, a nőkhöz és az önmagához való viszonyáról és a végtelennek tűnő zenei epizódszerepekről; betekintést nyerünk a zenésztársak közötti ellentétekbe, a sikert meghozó angliai fellépésekre vagy az amerikai fesztiválokra.
A fejezetek az életút linearitását és dátumait követik, s kegyetlen aprólékossággal tárják fel e nem egyszerű élet majd’ minden lépését.
Cross Hendrixről írott könyve kiváló adatgyűjtemény, de semmiképpen sem dokumentumregény. A legendát mutatja be úgy, hogy bepillantást nyújt a valóság szárazzá vált tényeibe, igazságába. Azért, hogy ha csak adatok és évszámok felsorolásain is, de megismerjük magát az embert, minden regényes mesélést mellőzve.
The Cry of Love
Hendrix kuriózum volt, még akkor is, ha a 60-as évek szabadság, szerelem, béke stb. – jelszavak mindennaposak voltak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyaránt. Hendrix néger, fehér és cseroki indián felmenőkkel rendelkezezett, színesbőrű, balkezes volt, és soha nem tanult meg kottát olvasni – mégis gitárüstökösként robbant a rock világába. Már ez épp elég volt ahhoz, hogy a rajongóin kívül irigyei is legyenek.
Hendrix tudott élni. Ivott, drogozott, gyógyszerrel kábította magát és középső ujját felmutatva nyilvánította ki véleményét a világról. Mégis, a világhírnév felé araszoló Hendrix nem kapott sört egy angol pubban, mivel bohém ruházata miatt artistának nézték, a kocsmáros meg el akarta kerülni, hogy a vándorcirkuszosok odaszokjanak hozzá.
Nem tudok nála jobb gitárost említeni, utánozhatatlan technikával játszott a wah-wah pedállal és a szétrágott, szétvert gitárjával, az elektronikus eszközök adta lehetőségeket a legváltozatosabban tudta alkalmazni, úgy hogy visítón dübörgő zenéje újdonság volt és maradt mind a mai napig.
Tagadhatatlan, hogy Jimi Hendrix nélkül ma nem ilyen lenne a könnyűzene, és a nem csak szűkebb értelemben vett rockzene. Paul McCartney-től kezdve Radics Bélán át Eric Burdonig vagy akár a másik nagy kedvencemig; Miles Davis-ig a legnagyobbakra hatással volt.
Mindent magába szívott, s mindent a saját képére alakított. Zenéje annyira összetetté vált, hogy a műfaji meghatározása besorolhatatlan; a blues, a jazz, a funk, a rock alapjai mellé egyfajta pszichedelikus hatást váltott ki az improvizálása során, mély érzéki és észleleti tudati állapotváltozást okozva. A színpad pedig az övé volt.
Eredeti cím: Charles R. Cross: Room Full of Mirrors: A Biography of Jimi Hendrix Magyar cín: Charles R. Cross: Jimi Hendrix – Tükörszoba Fordítotó: Szilágyi Ágnes Kiadó: Cartaphilis Könyvkiadó Oldalszám: 374 Kiadás éve: 2006
