„Történik a III. század vége felé, az Aquincumot ért egyik legnagyobb barbár támadás előtti órákban.” Egy igazi különlegesség Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című műve az Óbudai Nyár programsorozat keretén belül.
Jékely Zoltán, a merengő költő – ahogy Weöres Sándor nevezte egy Nyugat-beli kritikájában – megírta Lupust, a „hóbortos álmodozót”, akit kellő iróniával szemlél. Lupust, akit a menni vagy maradni dilemmájában nemcsak észérvek vezérlik, hanem nagyon is gyakorlatias vágyak: Bacchus és Amor áldásai, melyeket többre tart a tényleges cselekvésnél.
Jékely költői parabolája a költő sorsáról, helyéről, szerepéről elmélkedik egy kiélezett történelmi szituációban. E fegyverekkel terhes világ és napjaink között természetesen számos asszociáció keletkezhet : a darabnak lehetősége nyílik arra, hogy ironikus – parabolikus ( képletes, jelképes) történelmi játékká váljék.
Oroszlánok Aquincumban
A barbárok már a túlparton vannak. Hogy mit tudunk róluk? Jóformán semmit.
Épp ezért rettegünk tőlük.
Vannak, akik menekülőre fogják a dolgot, vannak, akik maradnak, elbújnak, vagy harcolnak, egyesek megpróbálnak hasznot húzni a dologból, vagy legalább a kintlévőségeiket begyűjteni. Van, aki menti a menthetőt, van, aki mindent felperzsel maga mögött, mások alkoholba temetkeznek, vagy épp tiszta fejjel próbálják minimálisra csökkenteni a veszteségeket.
A többség mindenesetre biztosnak látja, hogy a vég elkerülhetetlen, de azért akadnak még akik bíznak a csodafegyverben, az aquincumi oroszlánokban…
A történet Aquincum végnapjaiban, az i.sz. III. században játszódik, a barbár támadást megelőző pillanatokban, amikor mindenki – a hatalom képviselői éppúgy, mint a kisemberek – fejvesztetten menekülnek. Csak Lupus, a költő marad hiúságból, gyávaságból, tehetetlenségből és némi bölcsességből, mert ő már tudja, hogy a futó embert is eléri a halál.
Az Oroszlánok Aquincumban költőhőse némileg önportré is. Lupus a feltételezett korai előd az antik kultúra képviselője egy barbár korban…
Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban
TRAMÉDIA két részben
Lupus költő: Kardos Róbert
Sabina (I.,II.) Lupus szerelmei: Tőkés Nikoletta
Ferox túlparti menekült: Maszlay István
Tetrarchius Afer korcsmáros, Caius Marcellinus – Aquincum helytartója: Papp János
Agrippina Sus hentes özvegye, Claudia a helytartó felesége: Bede Fazekas Anna
Sextus, Septimus, Octavius Lupus tanítványai: Egri Bálint, Kékesi Gábor, Kovács Gergely
Quadrupes kiszolgált gladiátor, Aurelius Lupus tanítványa: Mészáros András
Demetrius Pumex főparancsnok, Aurelius Lupus tanítványa: Urbán Tibor
Zene – Kovács Áron Ádám
Mozgás – Schmidt Eszter
Rendezőasszisztens – Magyar György
Rendező – Papp Dániel
Nyári színházi esték az Aquincumi Múzeumban: 2014. június 27-28-29. és július 4-5-6., 19.30
Esőnap: július 7.
