„Nem is lenne itt probléma, / Ám a rendszer borul néha. / Minap egyre ráakadtam, / Amelyen JÓ felirat van,” Ezen a héten az 55. születésnapját ünneplő Lackfi János versét ajánljuk.
Lackfi János költő, műfordító és irodalomtörténész, az ELTE magyar–francia szakán végzett. Évek óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, miközben verseket, kritikákat és műfordításokat publikál. Számos kötete jelent meg, munkásságát több rangos díjjal ismerték el. Verseivel és rendhagyó irodalomóráival rendszeresen találkozhat a közönség itthon és külföldön is.
Lacfki közismert játékossága, könnyed, ironikus hangvétele szinte minden művében – legyen szó versről, novelláról – megmutatkozik: „Beugrik a versbe, hoppla, / Két eldobható borotva. / Ej, ébresztő! / Mért pont kettő? / Kettőt használok egyszerre…”
Lackfi János Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató 1971. május 18-án született.
LACKFI JÁNOS: ELDOBHATÓ
Beugrik a versbe, hoppla,
Két eldobható borotva.
Ej, ébresztő!
Mért pont kettő?
Kettőt használok egyszerre…
Magyarázat is lesz erre.
Mért használok két borotvát?
Krónikáját mondom most hát.
Hallják-lássák,
Praktikusság
Vagyon benne, én azt mondom,
Így megoldom kettős gondom.
Ugyanis ha egyik penge
Kicsorbulgat életlenre,
Kicsit hagyom,
Hadd maradjon,
Kiveszek helyette újat,
Mosdó szélén összebújnak.
Az éleset hol keressem?
Hogy megkülönböztethessem,
Lakkfilcemmel
Fogom egyszer,
S rájegyzem, hogy: JÓ borotva…
Szükség lehet még a rosszra.
Hajnyíráskor jól jön, tényleg,
Nyakam táján a pihéket
(Jöjjön bármi),
Kapirgálni
Azzal fogom ügyeskedve,
Erre jó a régi penge.
Feladatok így felosztva,
Sor kerül a jóra, rosszra,
Szép egzaktan
Rendbe raktam,
Nem is lenne itt probléma,
Ám a rendszer borul néha.
Minap egyre ráakadtam,
Amelyen JÓ felirat van,
De rájöttem,
Már életlen.
A felirat még hirdette
Tűnt JÓságát, teringette!
Na, gondoltam szomorkásan,
Így kopunk ki valahányan,
A JÓsorból…
Belénk kóstol,
Megemésztget a enyészet,
Nem észleljük az egészet.
Mi magunk is, mint borotva…
E tanulságba botolva
Csak ott álltam
Talpig gyászban,
Kis kesernyés félelemmel:
Eldobható, ím, az ember.
