„Nem számít, hogy ki vagy, vagy hogy nézel ki, amíg van valaki, aki szeret.” Száz éve született Roald Dahl angol író, a Meghökkentő mesék, a Szuperpempő, a Karcsi és a csokigyár szerzője.
Dahl meséi abszurd és humoros, csavaros fordulatokban bővelkedő történetek, amelyekben a gyermek szemszögéből látjuk a finoman szólva is tökéletlen felnőttvilágot. A walesi Llandaffban 1916. szeptember 13-án született. Szülei Norvégiából költöztek át Walesbe, fiúknak a Roald nevet a híres norvég sarkkutató, Amundsen iránti tiszteletből adták. Roald hároméves volt, amikor nővére, Asti meghalt, s néhány héttel később apja is elhunyt. Anyja férje akaratához hűen nem tért vissza a skandináv országba, gyermekeiket angol iskolákba járatta. Ez sokszor nem volt könnyű feladat, mivel Roald élénk fantáziájú és rendkívül eleven, minden csínyre kész fiúcska volt. A helyi elemi iskolából például – némi testi fenyítés után – azért kellett távoznia, mert barátaival döglött egeret csempésztek az egyik édességbolt cukorkásüvegébe. Ezt követően egy olyan tanintézményt látogatott, amely kapcsolatban állt a Cadbury csokoládégyárral, így a bevezetésre szánt édességeket a diákokon tesztelték. Dahl sokszor álmodott arról, hogy egyszer elnyeri Mr. Cadbury jóindulatát és pártfogását, ebből fakadt később a Karcsi és a csokigyár című könyvének ötlete.
Az érettségi után úgy döntött, nem megy egyetemre, inkább valamilyen egzotikus vidéken, Afrikában vagy Kínában kívánt élni. Álmai megvalósítására a Shell Petroleum szolgálatába állt, s egy hároméves londoni tréninget követően Afrikába, Dar es Salaamba küldték. Dahl és két munkatársa 1937-től két éven át mesébe illő módon élt, felejthetetlen élményt nyújtott számukra Afrika. A II. világháború kitörésekor Dahl beállt a királyi légierőbe (RAF), s néhány hónapos kiképzés után több bevetésben is részt vett. 1940 szeptemberében Líbia felett gépe lezuhant, ő nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, koponyája betört, ideiglenesen megvakult, orrát vissza kellett varrni. (Állítólag a sérülése utáni lidérces, különös álmok inspirálták későbbi meghökkentő történeteit.) Bár orvosai nem tanácsolták neki a további repülést, ő felépülése után nem sokkal ismét gépre szállt, s előbb Görögországba, majd Szíriába vezényelték. 1942-ben a bátor és igen művelt, intelligens fiatal tisztet Washingtonba küldték, ahol a Brit Biztonsági Szolgálat észak-amerikai összekötő tisztje volt 1945-ig.
Első, a líbiai légi kalandot feldolgozó novellája 1942-ben a Saturday Evening Post hasábjain jelent meg, s ezer dollárt kapott érte. Nem sokkal később Walt Disney rendelt tőle sztorit egy bábfilm számára, amely azonban soha nem készült el. A Gremlins (A légi manók) a RAF-folklór részét képező csintalan kis lényekről szólt, s ez volt Dahl első gyerektörténete, amely nagy sikert aratott.
„Még egy csodás nagy bronzérmet is kaptam a Kairóban lévő Egyiptomi Fotográfiai Társaságtól, és még mindig megvan az a kép, amivel ezt nyertem. Ez a kép az úgynevezett Világ Hét Csodájának az egyike, az iraki Ctesiphon Íve. Ez a világ legnagyobb alá nem támasztott boltíve, a képet pedig akkor készítettem, amikor az RAF pilótakiképzésén voltam ott 1940-ben. Szólóban repültem a sivatag fölött egy öreg kétfedeles Hawker Harttal, a kamerám a nyakamon lógott. Amikor észrevettem a homoksivatagban álló hatalmas boltívet, bedöntöttem a gépet, és a szíjon lógva elengedtem a botkormányt, amíg elsütöttem a zárszerkezetet. Jól sikerült.” (Roald Dahl: Roald Dahl meghökkentő élete)
1945-ben hazatért Angliába, s anyjához közel, Amersham-ben telepedett le. Ettől kezdve ideje jó részét írással töltötte, novellái amerikai folyóiratok, így a Harper’s, a Playboy, a The New Yorker hasábjain is megjelentek, s különböző antológiák is szívesen közölték őket. Kísérteties és olykor hátborzongatóan mulatságos, fekete humorú, csavaros és abszurd, gyakran meghökkentő véget érő történetei igen hamar népszerűvé tették. Ehhez hozzájárult az is, hogy élénk fantáziája kiváló íráskészséggel párosult, ügyesen tudott egyensúlyozni a komoly irodalom és a kommersz között.
Írásai magyarul is megjelentek, a Meghökkentő mesék és a Szuperpempő című kötetek nagyon hamar eltűntek a könyvesboltok polcairól. Bár otthon jól érezte magát és írásai is jól jövedelmeztek, hiányzott neki Amerika, elsősorban New York pezsgő kulturális élete. 1951-ben odautazott, s egy partin megismerkedett a szép és népszerű színésznővel, Patricia Neallel, akivel 1953-ban házasságot kötött. Öt gyermekük született, közülük Olívia nyolcéves korában agyvelőgyulladásban meghalt, Theo fiuk pedig egy balesetben súlyos agykárosodást szenvedett. A házasság 1983-ban válással végződött, s Dahl nem sokra rá feleségül vette Felicity Ann d’Abreu-t, akivel élete végéig boldogan és teljes egyetértésben éltek.
Saját gyermekeinek születése az írót egyre inkább a gyermekirodalom felé fordította, s szinte minden mesés története hatalmas sikert aratott. A James és az óriásbarack, a Karcsi és a csokigyár, a Danny, a szupersrác, a Matilda, a Boszorkányok, a Szofi és a HABÓ Dahl felnőttmeséihez hasonlóan abszurd és humoros, csavaros fordulatokban bővelkedő történetek, amelyekben a gyermek szemszögéből látjuk a finoman szólva is tökéletlen felnőttvilágot. Többségükből nagy sikerű film is készült, legutóbb a Tim Burton rendezte Charlie és a csokigyár (és a főszereplő Johnny Depp) vonzotta a közönséget a moziba. Egyébként maga Dahl is dolgozott forgatókönyvíróként egy időben, például az 1967-es Csak kétszer élsz című James Bond-film fűződik a nevéhez. A televízióban sikerrel vetítették a Meghökkentő mesék című sorozatát.
„Tényként kezelhető, hogy a világ csaknem minden regényírója több whiskyt iszik, mint amennyi még jól esne neki. Azért teszi, hogy hitet, reményt, és bátorságot adjon. Bolond az az ember, aki írónak megy.” (Roald Dahl: Roald Dahl meghökkentő élete)
Munkásságáért világszerte több elismerést is kapott, így három alkalommal is Edgar Allan Poe-díjjal jutalmazták. Magyarul megjelent művei: Meghökkentő mesék a szexről, Meghökkentő vidéki mesék, Karcsi és a Nagy üveglift, Boszorkányok, Hugó és a csodaszer, A fantasztikus Róka úr és a három gazda, A szerelem illata, Spermaakció, Jámbor örömök, Danny, a szupersrác, Szuperpempő, Roald Dahl meghökkentő élete.
„A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingwayjel, Indiába Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából egy kis angol faluban.” (Roald Dahl: Matilda)
A népszerű író angliai otthonában, Great Missendenben hunyt el 1990. november 23-án. Halála után felesége létrehozta a Roald Dahl Alapítványt, amely jelentős összegeket fordít a neurológia, a hematológia és a kultúraterjesztés területeire. 2005 júniusában egykori lakhelyén megnyílt az emlékét ápoló Roald Dahl Museum and Story Centre. Önéletírása magyarul is megjelent Roald Dahl meghökkentő élete címmel, ebben lebilincselően mesél gyermekkoráról és a légierő kötelékében eltöltött kalandos éveiről.
