Robert Capa 20. százada címmel mutatják be a világhírű magyar származású fotográfus munkásságát a Metró Art Galériában, azaz a budapesti 2-es és 3-as metró szerelvényeiben.
Robert Capa 20. százada
A metrókiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) közös munkájaként jött létre. Robert Capa születésének századik évfordulója az egyetemes fotóművészet kiemelkedő eseménye. Ebből az alkalomból a nemzeti galéria reprezentatív kiállításon mutatja be a fotográfus munkásságát átfogó gyűjteményének kiemelkedő darabjait, míg a Metró Art Galéria ötven Capa-fotón keresztül nyújt betekintést az életműbe – mondta el pénteken Kirschner Péter, a Mazsike elnöke.
Az utazók november 10-ig összesen kétszáz felületen találkozhatnak Robert Capa felvételeivel. Az anyagban helyet kaptak a spanyol polgárháború, a japán-kínai háború, a 2. világháború és az azt követő újjáépítés képei, de Capa sztálingrádi és izraeli riportkönyveiből, művészportréiból, valamint a halála előtti percekben készített sorozatából is szerepel néhány fotó. A képek mellett korabeli hírek, tudósítások, irodalmi idézetek, valamint Capa saját feljegyzéseinek részletei olvashatók – közölte a metrótárlatot Fisli Éva történész-muzeológussal együtt rendező szakember.
„Egy világot tudott ábrázolni”
Robert Capa Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten 1913. október 22-én és Indokínában, Thai Binhben hunyt el 1954. május 25-én. A fővárosi Madách Gimnázium diákja volt. 1931 nyarán Berlinbe ment, ahol a Német Politikai Főiskolán tanult. Itt lett a DEPHOT nevű fotóügynökség munkatársa, itt sajátította el a szakma alapjait.
Zsidó származása miatt Hitler hatalomra jutása után ő is távozni kényszerült Németországból. Átmeneti bécsi, majd budapesti tartózkodás után Párizsban kezdett fotóriporterként dolgozni. 1936-ben vette fel a Robert Capa nevet. Már ezen a néven emigrált az Egyesült Államokba 1939-ben. Hét évvel később lett amerikai állampolgár.
Hadi tudósítóként részt vett a spanyol polgárháborúban, a japán-kínai háborúban, a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a normandiai partraszállásban, az első arab-izraeli háborúban, Franciaország indokínai háborújában. Fotóriporter ként tudósított az 1936-os franciaországi választásokról, az ostrom utáni Berlinből és 1948 Budapestjéről. Képes riportokban számolt be a Szovjetunió első békeéveiről és Izrael Állam születéséről.
Politikai riportjai mellett filmforgatásokat, divatbemutatókat, is mert művészeket, sztárokat is fényképezett.1947-ben társaival meg alapította a ma is működő Magnum fotóügynökséget. 1954 áprilisában épp Japánban tartózkodott, a mikor felkérték, hogy helyettesítse a LIFE magazin fotósát az indokínai hadszíntéren. Május 25-én egy francia konvojt kísért, a mi kor – a jobb felvételi pozíció keresése közben – aknára lépett és életét vesztette.
A Popular Photography című folyóirat megemlékezésül válogatást közölt a felvételeiből. Ezekhez írta John Steinbeck a következő sorokat: „Capa pontosan tudta, mit kell keresnie, és ha megtalálta, mit tegyen vele. Tudta például, hogy a háborút képtelenség lefényképezni, mivel az javarészt érzelem…[…]. Capa fényképezni tudta az indulatokat, a vidámságot, a szív gyilkos fájdalmát. Még a gondolatokat is. Egy világot tudott ábrázolni, és ez a világ Capa világa volt.”
A fotográfus hagyatékának gondozója az 1974-ben alapított New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ (ICP).
