Smetana volt az első nagy cseh zeneszerző, aki műveiben népe ismert legendáit és hősi történelmét dolgozta fel. A romantikus cseh nemzeti zeneművészet megteremtője és első nagy képviselője, Bedřich Smetana 130 éve halt meg. A Moldva című műve ma is a hangversenyek kedvelt darabja.
Bedřich Smetana, a cseh nemzeti opera megteremtője 130 éve, 1884. május 12-én halt meg. 1824. március 2-án született Litomysl városában. Ötévesen már vonósnégyesben játszott, csak a zene érdekelte, leckeírás helyett koncertekre járt és komponált. Apja végül a szigorú premontrei rend gimnáziumába íratta be, így nagy nehézségek árán sikerült leérettségiznie. 1843-tól a prágai konzervatóriumba járt, miközben zenét tanított egy arisztokrata családnál.
1848-ban saját zeneiskolát nyitott, de anyagi helyzete még rosszabbra fordult. Végső elkeseredésében a híres zeneszerzőtől, Liszt Ferenctől kért segítséget. Leveléhez egyik műve kottáját is mellékelte. Liszt hangszerelte és kiadatta a művet, sőt pénzt is küldött neki. 1854-ben gyors egymásutánban meghalt az apja, a felesége és négy lánya közül három. A csapásoktól összeroppant. A távoli Svédországba menekült, ahol anyagilag és szakmailag is elismerték, a Göteborgi Filharmonikusok zenekarát vezette, és újra megtalálta a szerelmet is.
1861-ben tért haza, Prágában ismét megnyitotta zeneiskoláját. 1866-ban írta meg első nemzeti témájú operáját, amely nem keltett különösebb feltűnést, mert csaknem ismeretlen volt a szerző, és az emberek a porosz-osztrák háborúval foglalkoztak. Még ugyanebben az évben, az augusztusi békekötés után mutatták be, immár zajos sikerrel, az Eladott menyasszonyt, amely a világ operaszínpadait is meghódította, miután 1871-ben átdolgozta és recitativóra változtatta a zenei egységek közé ékelt prózai részeket. A vígoperát Magyarországon 1893-ban játszották először, a prágai Nemzeti Színház pedig 1952-ben ezredik alkalommal játszotta.
Smetana még hat operát komponált, mindet nemzeti témákra. A prágai Nemzeti Színház alapkőletételékor, 1868-ban a Dalibort adták elő, a felépült színházban, 1881-ben a Libuse csendült fel elsőként. 1874-ben kezdte, 1879-ben fejezte be a Hazám (Má Vlast) című, hatrészes szimfonikus költeményciklusát, amely Csehország természeti szépségeit és legendáit énekli meg. Bedrich Smetanának legjelentősebb zenekari műve, a teljes Hazám-ciklus. A hat, külön címmel ellátott szimfonikus költeményből álló sorozatot a zeneszerző cseh nemzeti témákra építette, Prága városának ajánlotta, a legismertebb és a legnépszerűbb közülük A Moldva.
Az első négy darab 1874-75-ben készült el. E műveket eleinte külön-külön adták elő, de Smetana kezdettől fogva összefüggő ciklusnak tervezte. Három év elteltével azután a sorozatot két újabb, egymással szoros tematikus kapcsolatban álló szimfonikus költeménnyel egészítette ki. A teljes ciklus egyetlen hangverseny keretében csak 1882-ben, a zeneszerző halála előtt két évvel hangzott fel először.
Ekkora azonban szakmailag magára maradt, korábbi hívei (még ellenfelei is) Dvorák mellé szegődtek. Romló hallása miatt le kellett mondania karmesteri állásáról – már a Hazámat is csaknem teljesen süketen komponálta -, anyagi nehézségei miatt vidékre költözött családjával. A fülében hallott, az alkotást egyre nehezebbé tevő állandó sípoló hangot Életemből című vonósnégyese utolsó tételének témájává tette.
1882-re Beethovenhez hasonlóan teljesen elvesztette hallását, és szifilisze miatt elméje is elborult. 1884 februárjában felhagyott a komponálással, áprilisban egy elmeklinikára szállították, életét egy berácsozott szobában fejezte be május 12-én. Temetése alkalmából nemzeti gyászt hirdettek, örök nyugalomra a Hazámban megénekelt vysehradi temetőben helyezték.
Smetana volt az első nagy cseh zeneszerző, aki műveiben népe ismert legendáit és hősi történelmét dolgozta fel. A népi hatásokat Liszt és Wagner zenéjének eszközeivel ötvözte, életműve a cseh zene egyik csúcspontja. A Moldva című szimfonikus költeménye mind a mai napig a hangversenyek egyik legkedveltebb darabja.
