A nagy túlélő, a Lovejoy-üstökös, amely „megúszta” a találkozást a Nappal, majd egy évezred múlva tér vissza.
A napsúroló üstökös egyre fényesebbnek látszódott a földfelszínről, ahogy a Naphoz közeledett, a Lovejoy égitest december 15-én érte el napközelpontját.
Egy ausztrál amatőrcsillagász, Terry Lovejoy fedezte fel november 27-i felvételein, majd a gyors mozgású, 13 magnitúdós üstököst két nappal később ismét észlelte. Az égitest helyzete és mozgása már ekkor arra utalt, hogy egy napsúroló üstököst kapott lencsevégre. Feltételezését a december 2-án megjelenő első hivatalos pályaelemzések is igazolták.
Nagyságát akkoriban 100-200 méterre becsülték. A kutatók biztosra vették, hogy december 15-én, amikor az előrejelzések alapján a Nap felszínét 140000 kilométerre megközelíti, az üstökös meg fog semmisülni. A várakozásokkal ellentétben azonban, az üstökös túlélte, hogy a Nap felszínét mintegy 120 000 kilométerre megközelítette.
A Lovejoy-üstökös elsősorban tesztobjektumként lehet jelentős, mivel 1978 óta már több mint kétezer törpe napsúroló üstököst fedeztek fel a napkutató szondák felvételein, de ezek egyikét sem sikerült megfigyelni földi távcsövekkel, így például a fényességük csak nagyon pontatlanul becsülhető – olvasható a Csillagászat.hu oldalon.
Eddig a csillagászok kétezer napsúroló üstökös sorsát követték nyomon, a jégből és porból álló égitestek egyike sem élte túl, hogy közel merészkedett központi csillagunkhoz. Az asztronómusok feltételezése szerint ez a sors várt volna Lovejoyra is, amely „mindössze” 121 ezer kilométerre volt a Nap felszínétől, ahol a hőmérséklet meghaladta az 1,1 millió Celsius fokot. A NASA szakembereit, akik „élőben” követték nyomon az üstökös száguldását, valósággal sokkolta, amikor a Lovejoy a Nap „túloldalán” bukkant fel.
Az üstökös azonban nem úszta meg sértetlenül a kalandot, hiszen eredeti többmillió tonnás tömegének mindössze 10 százaléka maradt meg, tetejében elveszítette a farkát is. „Úgy tűnik, hogy letört az üstökös farka, amelyet a Nap mágneses mezeje ejtett foglyul” – vélekedett W. Dean Pesnell, a NASA napdinamikai obszervatóriumának kutatója.
A csillagászok szerint az üstökös azért nem olvadt el teljesen, mivel tömege nagyobb volt a feltételezettnél. W. Dean Pesnell szerint az égitest „rokonságban” lehet azzal az üstökössel, amely 1106-ban közelítette meg a Napot. A Lovejoy viszont, amely vándorútján egy nagy kört tesz a Naprendszeren keresztül, 800-900 év múlva merészkedhet újból központi csillagunk közelébe.
