„Én Ernest Hemingway kubai korszakáról írok disszertációt Riffaguerre professzornak.” Olvass bele Ungvári Tamás Hemingway háborúja című regényébe.
Ungvári Tamás sokoldalú szerző. Neves tudós, népszerű tanár hazánkban és a nagyvilágban, sikeres fordító s egyben lebilincselő regények írója. Példaképe ebben Graham Greene, aki könnyeden izgalmas regényei egy részét büszkén az „entertainment”, azaz a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolta. A Hemingway háborúja ilyen szórakoztatóan komoly regény, valóságalapú feldolgozása annak, hogy a Nobel-díjas amerikai író a második világháborúban német tengeralattjárókra vadászott saját halászhajójával. A gerillaharc, a kémkedés, a veszély, a szerelem – a bódító koktél jól ismert, mégis az ismeretlen izgalmaival kecsegtet. Ezt a regényt csak egy rendkívül felkészült irodalomtörténész írhatta meg, elmélyülten, könnyű kézzel.
Ungvári Tamás József Attila-díjas író, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, professor emeritus tanár. Több mint százötven színdarabot fordított – klasszikus művektől a modernekig egyaránt. Ungvári az irodalom- és kultúrtörténet-írás doyenje – mester, a regényírásban is. Hemingway háborúja című kalandregénye megtörtént eseményekből bontja ki hőse, az örök tanú sorsát. A szerző nem takarékoskodik az izgalmakkal. Megfesti utazó hősének szerelmeit, de beavat a nagy amerikai író, halász és önkéntes kém háborús kalandjaiba is. Hemingway, amikor halászhajóján náci tengeralattjárókat üldöz – rendkívüli és elfeledett esemény, mely most regényes formában kerül az olvasó elé.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Ungvári Tamás: Hemingway háborúja
A rue Soufflot és a Luxembourg sarkán, egy bisztróban kaptam munkát. Mondjam el, kertelés nélkül, hogy az Ernest Hemingway kubai korszaka című disszertáció jövendő írója mosogatóként nyert alkalmazást a rue Soufflot és a Luxembourg-kert sarkán? Éjszakai foglalkozásomat sikerült eltitkolnom Riffaguerre professzor előtt, ő pedig nyilván szorgos stúdiumaim számlájára írta folytonos álmosságomat. Budapesten tüstént elterjedt a hír, hogy Párizsban semmire sem vittem. Még hogy egyetemre jár? Ugyan. Ott mosogat a Luxembourgsarkán, s mindjárt akadtak tanúk, akik saját szemükkel látták, ahogy meglehetősen lesoványodva, borostásan és kialvatlanul, tálcákkal egyensúlyozva imbolygok a teraszon.
