„Míg gyermek voltál, hallottad a fákat / s az őzeket beszélni. Egynek láttad / a mindenséget. Ki lopta el tőled” Ezen a héten a 105 éve született Faludy György gyönyörű versét ajánljuk.
1937-ben a Villon-balladákat szerette volna kötetben is kiadni, de egyetlen kiadó sem vállalta szabadszájúsága miatt. Ekkor kölcsönökből saját kiadásban jelentette meg munkáját, amit szinte pillanatok alatt szétkapkodtak. Kiváló formaművész volt, a szonett, a ballada mestere, hangja hol ironikus-könnyed, hol kesernyés, ahogy a téma megkívánja.
Hosszú élete során többször volt kénytelen menekülni az önkény szorítása elől: előbb 1938-ban a fasizmus, majd 1956-ban a kommunizmus miatt kényszerült elhagyni hazáját.
A ragyogó költő üzenete mégis eljutott valamennyiünkhöz. Végleges hazatérése után egyre népszerűbbé vált, mind több könyvéhez juthattak hozzá olvasói, akik egyre nagyobb sorokban várták a költő dedikálásait.
Faludy György, az emberi szabadság korlátozását elutasító, a modern világ felé forduló költő 105 éve, 1910. szeptember 22-én született Budapesten.
FALUDY GYÖRGY: SZONETT EGY MESEKÖNYV ELÉ
E könyv elvisz a látható valóság
határán túl: az ólomkatonának
kigyúl a szíve; tündérek a rózsák
és lámpásával Aladdin csodákat
teremt. Mi itt történik, sose történt
s nem avul el mint a regények, másnap.
Kik ezt írták, magasabb, ősi törvényt
követtek és mélyebb rétegbe ástak.
Míg gyermek voltál, hallottad a fákat
s az őzeket beszélni. Egynek láttad
a mindenséget. Ki lopta el tőled
az összhangot? Meg akarod keresni?
Indulj el lelked ős-vizén evezni.
Tekints a mélybe. Dobd el eveződet.
(Budapest, 1937)
