„Felragyog az én udvarom, / Megdicsőül a vér s korom, / Galambok búgnak vállamon, / Gyönyörűm, ha segítsz engem!” Ezen a héten a 92 éve született Nagy László gyönyörű költeményét ajánljuk.
Nagy László betölti a negyvenedik életévét, amikor hosszú várakozás után a Szépirodalmi Kiadó gondozásában 1965-ben megjelent Himnusz minden időben című verseskötete, barátja, Kondor Béla illusztrálásával. A költő életművében a Himnusz minden időben című kötet valóban a poétikai kiteljesedés szakaszát mutatja be: ez a költészet összetett és egyéni karakterjegyeivel képviseli talán a leginkább Nagy László líráját.
A kötet borítólapján közölt vallomásban írja: „Világos előttem, hogy a végzetes erők ellenére lettem költő, hogy végül is a szerencse fia vagyok. Szeretném, ha jelen gyűjteményes kötetemmel hódolhatnék nevelőimnek: a szülőföldnek és a csillagoknak.”
A kötet és a versek ereje mit sem veszített erejéből és hatásából; 2009-ben, a Kortárs Irodalmi és kritikai folyóiratban írta Dukai István: „Jánosi Zoltán a Himnusz minden időben című költeményt az emberiség himnuszának nevezi, mi – ha nem lenne a kifejezés lefoglalva Szent Pál versére – a Szeretet himnuszának mondanánk.”
NAGY LÁSZLÓ: HIMNUSZ MINDEN IDŐBEN
Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!
Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!
Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!
