„Tél veszíti ingét, / pirosodik Húsvét, / hamarosan hazamegyek, / boldog leszek ismét.” Teljes világ ez: Nagy László versében ég és föld, ember és állat, öröm és elkeseredés, a hagyomány és az újítás egyszerre fért meg benne.
Nagy László idén lenne 90 éves, 1925. július 17-én született a Veszprém megyei Felsőiszkázon. A kifejezés rendkívüli fegyelme párosult a valóság változásainak követésével. Sajátos, kizárólag reá jellemző versnyelve tökéletesen fejezte ki egyéniségének világát. Költészete a valóság nem leíró, hanem látomásos újraélése. Teljes világ ez: ég és föld, ember és állat, öröm és elkeseredés, a hagyomány és az újítás egyszerre fért meg benne. Iskolát teremtett. A tizenhárom évvel fiatalabb testvér, Ágh István így emlékezik vissza gyermekkorukra és szülőhelyükre: „Lacitól többet tanultam, mint az iskoláktól. Intellektuális környezetet varázsolt a parasztudvarból.”
Nagy László ehhez a parasztudvarból lett intellektuális környezethez vonzódott és oda vágyott vissza. Szülőhelye menedék volt számára, a keserű/boldog pillanatok helyszíne, melyet az ünnepnapok kiszínesítettek. A költő lenyűgöző egyszerűséggel és játékossággal mutatja be vallásosságát és a népi hiedelemben való hitét.
„Aki csak olvasta, annak képekben gazdag, népmesevilággal és képorgiás szürrealizmussal közeli rokon, dallamosan hullámzó költészete marad mindörökké irodalmi kincstárában, és úgy érzi, aligha volt még költőnk, aki szorongató, komor gondolatokat olyan fénypompás, képekben gazdag derűvel tudott volna közölni, mint ő” – írta Hegedűs Géza irodalomtörténész-író Nagy Lászlóról.
Ezen a héten Nagy László húsvéti ünnepkört bemutató egyszerű, mégis bravúrosan árnyalt versét ajánljuk.
NAGY LÁSZLÓ: PIROSODIK HÚSVÉT
Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.
Kötél meg nem köthet,
szél vissza nem lökhet,
aki velem összeveszik:
porba höntöröghet.
Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.
Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért.
Feketednek felhők,
bőjtölnek a bendők,
harangnyelvek megbénulnak,
szólnak fakereplők.
Nagyszombat sugároz
a feltámadáshoz,
selyem-zászlók akadoznak
bimbózó faághoz.
Alkonyatkor festek
piros tojást, kéket,
borozgatva megköszönünk
égi üdvösséget.
Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.
