„Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: / nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt / tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja / a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.” Ezen a héten a 94 éve született Pilinszky János megindító versét ajánljuk.
Pilinszky János november 27-én lenne 94 éves. De Pilinszky Jánost nem csak ezért érdemes ma olvasni. Az idő haladhat, járhatja a maga útját, a versszerető olvasó azonban meg-megáll. Felütöm a Pilinszky-verseskötetet és a Mielőtt című versnél nyílik ki a könyv. Vannak pillanatok, amikor jó és érdemes elemezni, átgondolni, mérlegelni mit, miért és hogyan írt a költő, máskor azonban elég megbékélve elmerülni a sorok között és hagyni, hogy a vers és szerzője beborítson és átöleljen. Ez most egy ilyen pillanat, ahogy Pilinszky mondja: „A jövőről nem sokat tudok, / de a végítéletet magam előtt látom.”
PILINSZKY JÁNOS: MIELŐTT
A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra, mezítelenségünk
fölmagasztalása lesz.
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy tüskét, visszaveszi
a keresztet, s az angyalok, a mennyek
állatai, fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja
a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.
