„Most néha-néha álmodozni szoktam / nevetséges ez nagyon, de szép.” Rejtő Jenő könyveit sokan olvasták, még többen ismerik, ám azt már kevesen tudják róla, hogy verseket is írt.
Rejtő Jenő pár óra alatt megírt egy színpadi jelenetet – a bukástól rettegő kabarészínház-igazgatók biztos támasza, nyáron a haknizni kénytelen színészek egyetlen vigasza, de napokig, hetekig ült egy-egy verse felett. Kreatív ember volt, a szó nemes értelmében: ontotta az ötleteket, melyek külön-külön sokkal többet érnek, mint összeszerkesztve. Nincs írása, amelyben valami nagyon jó, valami irodalmilag igazán értékes ne volna; unalmas oldalakra pedig sehol sem bukkanhatunk nála.
Érzékenysége okán nem értette a borzalmakat, nem hitte el, hogy őt is elérheti a vég, és mindig az emberiség oldalán állt. Barátai, Karinthy és Heltai voltak az elsők, akik felismerték benne a nagy tehetséget. Pártfogolták, biztatták, segítették őt, miközben biztatására. Magánélete nemegyszer olyan kalandos volt, mint egy Howard-regény valamelyik mellékfigurájáé, de a családjáért a végsőkig elment, képes volt. Ezen a héten a 109 éve, 1905. március 29-én született Rejtő Jenőre emlékezünk.
„Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző… Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat…” (Rejtő Jenő)
REJTŐ JENŐ: FURCSA ESTÉK
Most néha-néha álmodozni szoktam
nevetséges ez nagyon, de szép.
Az ember alkonyatkor meghatottan
álmodik csendben egy-két bús mesét.
Hogy – teszem – lassan elmúlik az ősz
vagy mondjuk nyárral álmodik szegény
vagy meglát Téged amint csendben jössz
és mondjuk sír is éjnek idején.
Vagy hogyha éppen utópiát vágyom
megcsókolom lágyan a kezed
vagy néha-néha megcsókollak szájon
bolond, bús kis álmocskák ezek.
És ránkborul az éjjel édesen
és látom, hogy nekünk mindent lehet
az ilyenek nem álmok, kis szivem,
ez már egy bódult, lázas őrület.
