„Az életünkből kell filozófiát csinálni, nem a tankönyvekből!” – vallotta Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, szakíró. A gyermeklélektan, a klinikai és a szociálpszichológia kiemelkedő kutatója 105 éve született.
„Ez az élet élhető, ez az élet szerethető, ez az élet igazi élet. Valahogy keresni kell benne a hitelességet, amit borzasztó nehéz megtalálni. Rengeteget téved benne az ember. Hát nem tudom, tévedésnek lehet-e ezt nevezni. Nem téved igazán, hanem rengetegszer lép az ember úgy, hogy utána ezt a lépést megbánja, utána ettől a lépéstől rossz érzése van, hogy ezt talán mégse kellet volna. De aztán ahogy megy előre az élet, és az ember túl nagy gaztetteket nem követ el, túl nagyot nem hazudik, akkor mégis valahogy elfogadja azt, hogy élete valamilyen egység volt. Most még tán ehhez hozzá kell tennem azt, hogy az élet megtanulható, meg lehet tanulni az életet, Meg lehet tanulni az életben valamilyen módon viselkedni, elfogadni az embereket, megérteni őket.” (Szilágyi János interjúja Mérei Ferenccel. Magyar Rádió, 1972)
Mérei Ferenc 1909. november 24-én született Budapesten. Tanulni nem, csak olvasni szeretett, nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte. Sikeres érettségije ellenére a numerus clausus miatt magyar egyetemre nem vették fel. Párizsban statisztikai gazdaságtant, majd nyelvészetet tanult, innen jutott el a pszichológiához. A Sorbonne-on a nagy hírű gyerekpszichológus, Henri Wallon előadásait hallgatta, az ő nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege, az ember társas meghatározottsága.
1934-ben két diplomát is kapott: egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Hazatérése után az Állami Gyermeklélektani Intézetben, majd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán volt Schnell János orvos-gyógypedagógus mellett gyakornok, fizetés nélküli pszichológus. A megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára.
1938-40-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, Szondi Lipót Kórtani és Gyógytani Laboratóriumában az egyik kutatási részleget vezette, ugyancsak fizetés nélkül. Amikor a zsidótörvények miatt eltanácsolták, a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott tovább. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, többszöri próbálkozás után, 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez, hadifogoly lett. Századosi rangban, az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre.
1945 és 1950 között a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt. Az együttes élmény című könyvével külföldön is nevet szerzett magának. 1949-ben Kossuth-díjat kapott pedagógiai tevékenységéért. Egy évvel később a pedológiát, „a polgári-individualista gyermektanulmányozást” elítélő párthatározat nyomán, kizárták a pártból, és minden állásából elbocsátották. 1956-ig fordításokból élt, ekkor rehabilitálták, és kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került.
Az 1956-os forradalom idején, a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt.1958 októberében többedmagával ellenforradalmi cselekmény végrehajtásának vádjával letartóztatták, a fő vád a Hungaricus aláírással 1956 végén illegálisan megjelentetett tanulmány szerkesztése, sokszorosítása és terjesztése volt. 1959-ben a Mérei és társai per keretében tíz év börtönre ítélték. Ez újabb ismeret- és élményanyagot jelentett számára: rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, és megindították a hedonista alapokon álló „Élvezd a börtönt!” mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg négykötetes pszichológiai műve, a Lélektani napló, amelyet – jobb híján – WC-papírra írt.
1963-ban amnesztiával szabadult, 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa volt. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel). 1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt. 1982-ben életművét az MTA „a pszichológiai tudományok doktora” fokozattal ismerte el, 1984-ben Ranschburg Pál emlékéremmel tüntették ki. Munkásságának fontos üzenete: intenzíven kell élni…
Mérei Ferenc 1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, és bár felépült, meggyógyulni nem gyógyult meg teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten. A Magyar Pszichológiai Társaság megalapította a Mérei Ferenc Publikációs Díjat, amelyet minden évben egy fiatal tudósjelöltnek adnak át, 2008-ban pedagógiai intézetet neveztek el róla (Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet).
