60 éve, 1955. augusztus 27-én jelent meg először a Guinness Rekordok Könyve, mely saját jogán is önálló szócikket szerzett, minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett.
1951. november 10-én az írországi Guinness serfőzde akkori vezetője, Sir Hugh Beaver madárvadászatra ment a barátaival. Miután elvétett egy aranylilét, társaival vitába keveredett arról, hogy melyik európai vadmadár a leggyorsabb, az aranylile vagy a skótfajd (az aranylile).
A megválaszolatlan kérdés még castlebridge-i szállásán sem hagyta nyugodni, s rádöbbent, hogy a világ legjeire a létező kézikönyvek nem adnak választ. Az is eszébe jutott, hogy a pubokban szenvedélyesen fogadó britek és írek vitáinak lezárását is megkönnyítené egy ilyen adatgyűjtemény, amely a kocsmai fogadási kedvre és a Guinness sör fogyasztására egyaránt kedvező hatást gyakorolna.
Nem sokáig tétlenkedett a megvalósítással, egyik alkalmazottja, Christopher Chataway ajánlására az újszerű összeállítás elkészítésével megbízta a McWhirter ikreket, akik Londonban tény- és adatszolgáltató ügynökséget működtettek. Ross és Norris 1954 augusztusára készült el a Guinness Book of Records című adatgyűjteménnyel. Az ezer példányban kinyomtatott füzetet marketing céljából ingyen terjesztették.
Közben a londoni Fleet Street 107 számú házban azonos névvel céget alapítottak, és 1955. augusztus 27-én kiadták az első keménykötésű, 198 oldalas rekordgyűjteményüket, amely karácsonyra könyvsiker lett. A következő évben Guinness Book of World Records címmel 70 ezer példányban az Egyesült Államokban is forgalmazták. Az olvasók száma évről évre nőtt. 1998 óta egységesen Guinness World Records néven dobják a piacra a kiadványt, évente összegyűjtve az emberi csúcsteljesítményeket és a természet világának extremitásait. A Guinness Records név az elmúlt évtizedek alatt közismertté, a hitelesített rekordok terén fogalommá vált. Saját jogán is önálló szócikket szerzett, minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett. 37 nyelven (1989-től magyarul is) 100 országban, több mint 100 millió példányban adják el. (A lopási statisztikát illetően is éllovas, az amerikai közkönyvtárakból leggyakrabban elemelt könyvek egyike.)
A McWhirter-ügynökség 30 éven át végezte a könyv összeállítását, sőt szerepet vállaltak a könyv alapján indított Record Breakers című TV-showban is. 1975-ben Ross McWhirtert az Ír Köztársasági Hadsereg meggyilkolta, halála után a szerkesztést egyedül Norris vállalta 1985-ös nyugdíjba vonulásáig, majd tíz éven át tanácsadóként működött közre a könyv kiadásában. Távozása után az üzlet- és szerkesztéspolitikát is megváltoztatták, a nagyrészt szöveges kiadványt gazdagon illusztrált kézikönyvvé alakították.
A világrekordok többségét ezután már nem listázták automatikusan a könyvben (illetve a 2000-ben elindított website-on), a bekerüléshez kérvényben kell folyamodni. A rekordállítási kedv fokozására 2005. november 9-től minden évben megtartják a Guinness Rekordok világnapját.
A kiadványba csak hitelesített rekordok kerülnek be
A kiadványba csak hitelesített rekordok kerülnek be, a rekordállítás hitelesítése szigorú szabályok szerint, bírák közreműködésével zajlik. Etikai okokból (például állatok megölése és kínzása) és az egészségügyi kockázatok (például evési és ivási csúcsteljesítmények) miatt számos rekordot kivettek a hitelesítések köréből. A most hat évtizedes kiadvány történetében elvétve még akad néhány olyan „leg” is, amelyet az első kiadás óta nem döntöttek meg: a 2,72 méteresre nőtt amerikai Robert Wadlow (1918-1940) máig tartja a világ legmagasabb emberének rekordját. A ma élő legmagasabb férfi, a török Sultan Kösen (1982-) húsz centivel alacsonyabb, 2,51 méterrel regisztrálták
