„Úgy vagyok vele, hogy azért írok, mert jó csinálni. Ha van eredménye, jó, ha nincs, attól még jó csinálni.” Ecsédi Orsolyával, a JCDecaux Hungary Álljon meg egy novellára! pályázatának nyertesével Garamvölgyi Katalin beszélgetett.
3800 pályamunka közül Ecsédi Orsolya Lakásétterem című írása bizonyult a legjobbnak, így ő nyerte 2018-ban a JCDecaux Hungary Álljon meg egy novellára! pályázatát. Orsolya korábban sikerrel vett részt a Könyvmolyképző irodalmi válogatóján is, ennek eredményeképpen jelent meg 2017-ben első, szép sikert arató regénye, a Cirrus a Tűzfalon – Egy rendbontó vírus kalandjai. Rendszeresen jelennek meg versei, novellái, meséi antológiákban és folyóiratokban. Amúgy jogász. És blogger. És rügyintéző és makkberendező.
Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy Örkény és Edward Lear igencsak közel áll hozzád?
Nem. Bővebben: nagyon nem. Örkény középiskolában volt nagy kedvencem, mindent elolvastam tőle, amihez hozzáfértem. Edward Lear később jött, amikor már stabilan beszéltem angolul, de azóta mindig vissza-visszatérek hozzá.
A blogodon is szerepelnek remek egypercesek, de a nyertes novellád, a Lakásétterem is megidézte nekem Örkény Istvánt, a szó legjobb értelmében, és erre még csak ráerősített a JCDecaux díjátadóján Mácsai Pál felolvasása.
Ugye, milyen klassz volt az a felolvasás? Nekem egyébként akkor ugrott be Örkény, amikor a díjátadón hallottam Mácsai Páltól, egészen addig nem. Mondjuk a saját írásban sokkal nehezebb felfedezni a hatásokat, másokéban nekem is könnyebben megy. Az összehasonlítás nyilván nagyon boldogító, de van egy olyan tippem, hogy a groteszknek ez a változata, ahol a nyugtalanság vagy a humor forrása a tényszerűségtől egyre távolabb sodródó dolgok tényszerű leírása, erős felfutás előtt áll. Mert a valóságunk annyira ilyen.
És mi a helyzet a limerickkel, amelynek Edward Lear volt a mestere? Szerintem ez az elég nehéz és manapság nem is divatos versforma igényel egy bizonyos csavaros agyamentséget írótól és befogadótól egyaránt. A Cirrus a Tűzfalon – Egy rendbontó vírus kalandjai c. regényed egyik hőse, Virmos papa azonban csak úgy ontja magából, mint valami sajátos rímképletű és logikájú algoritmusokat.
Ha nem is divatos, én nagyon szeretem. Már a koncepciója is közel áll hozzám, hogy valami minél intelligensebben rossz, annál jobb. Jót lehet vele játszani online is, ha két (vagy több) ember beindul, inkább abbahagyni nehéz, annyira rá tud állni az agy. A könyvbe pedig úgy kerültek, hogy maga Virmos, Cirrus apja egy ilyen messzemenően limerick-kompatibilis személyiség, nagyon kifinomultan értelmetlen, amit vírusként művel. Vírusszemmel nézve különösen.
Szerintem te folyékonyan tudsz beszélgetni a legkockább informatikussal is.
Persze, mondjuk irodalomról. Az igazság az, hogy nagyon érdekel a technika fejlődése, van bennem egy erős vonzódás a kütyük felé, és ha még egyszer választanék szakmát, valószínűleg ebbe az irányba mozdulnék. De nem értek hozzá, csak szeretek próbálkozni, és nem ijedek meg, ha mondjuk egy blogsablon életre keltéséhez kell kicsit matatni benne, vagy egy program működésre bírásához utána kell olvasni a fórumokon. Azoknak a szakszavaknak viszont, amik a Cirrusban szerepelnek, általában jobban számít a hangzása, mint a jelentése. Direkt úgy írtam meg, hogy az olvasása ne igényeljen semmilyen plusz ismeretet, és ha behelyettesíted az összes felbukkanó számítógépes izét azzal, hogy „számítógépes izé”, a történet akkor is értelmes és élvezhető maradjon.
Nekem nagyon bejön a humorod, az a sok eredeti kacifántod, ami sosem eredetieskedő, sosem erőltetett, de minden most divatos sablonból kilóg. Az írásaidban önfeledtséget érzek, mintha nem lenne benned semmi görcs, semmi megfelelési kényszer, nálad még a szavak is jól érzik magukat egymás társaságában és jót buliznak.
Örülök, ha ez jön át belőle. Annyiban biztos igaz, hogy én a megfelelési kényszereimet az élet más területeire tartogatom. Mivel nekem az írás elsősorban hobbi, nem pedig az énképem egyik alapköve, nem kell, vagy sokkal kevésbé kell arra figyelnem, hogy milyen lesz egy írás fogadtatása. A sablonokból kilógást pedig persze, folyamatosan érzem és éreztetik velem. Viszont ez is, mint minden dolog az életben, egyszerre pozitívum és negatívum. Azok, akik fogékonyak arra, amit csinálok, könnyen rám akadnak, viszont én magam nehezen találtam olyan irodalmi közeget, ahol nem minősülök ufónak. De végül egy Kiss Judit Ágnes vezette verses-szövegjobbítós csoportban ez is kialakult, szinte magától. Ez az erőlködéstől mentes alakulás egyébként önmagában is tök nyugtató hatású. Úgy vagyok vele, hogy azért írok, mert jó csinálni. Ha van eredménye, jó, ha nincs, attól még jó csinálni.
Kiválóan tudod tekergetni az idiómákat és a szakzsargont is, talán nem véletlenül lettél jogász. Mondd csak, találsz nyelvi-irodalmi szépséget a jogi paragrafusokban is?
Ez ilyen beugratós kérdés? Egyébként igen. A tömörítési képesség, a halmazokban gondolkodás, a formál-logikai pontosság nem csak szakszövegek írásában hasznosak. Egy mesénél az olvasó valószínűleg nem úgy reagál, hogy hm, Piroska itt átcsúszott kivételből alkivételbe, hanem úgy, hogy basszus, most nem értem, ezt miért csinálja, de attól még a két dolog ugyanaz. És sok szerkesztgetéstől tud megmenteni ezeknek az automatikusan szűrése írás közben.
Írásaidban odakacsintasz Bóbitának, Micimackónak, klasszikus mesefordulatokkal, meseelemekkel operálsz modern környezetben, a te szegénylegényed julianne-re vágott hamubasült pogácsát rágcsál. Tényleg minden élethelyzetre/hangulatra találhatunk egy ősmesét?
Ezek a klasszikus meseelemek, a három próbatétel, a legkisebb győzelme, a főhős-segítők munkamegosztás, meg ezer más hasonló toposz olyan mélyen van belénk alapozva, hogy észre sem vesszük, amikor ezeket használjuk a mindennapi gondolkodásunkban. Viszont ha direkt odafigyelünk, és csavarunk rajta egyet, akkor az egy pillanatra megakasztja a figyelmet. És a figyelem, ezt magamon is észrevettem, elég rövidke mostanában. Ha nem kapja el valami, ugrunk a következőre. Különösen igaz ez a gyerekekre, akik még mindenben a szimmetriát keresik, és ahogy látom, nagyon fogékonyak arra, ha egy kis erőfeszítésükbe kerül olvasóként megtalálni azt.
Mit kívánnál a csodatévő aranyhaltól? (Még mielőtt blansírozná őt a szegénylegényed.)
Világbékét. Komolyan, mert mostanában ez aggaszt legjobban. Magamnak pedig több időt, hogy az ötleteimnek legalább egy kis részét meg is tudjam írni.
Linkek Orsolyához:
A nyertes novella ITT elolvasható.
Mácsai Pál felolvasása a díjátadón ITT megtekinthető.
Ecsédi Orsolya blogja ITT megtalálható.
Regénye ITT megrendelhető.
Garamvölgyi Katalin
