Egyszer Kellér Dezsőnek életre szóló tanácsot adott Szép Ernő…
Szép Ernőt sokan szerették és nagyra becsülték, költészete, drámái olvasottak voltak, sanzonjai sikeresek. Tapasztalt volt a pesti éjszaka útvesztőiben, így nem egyszer adott tanácsot kezdő kollégáinak.
Az írók és az újságírók kivételes helyzetet élveztek. Mindenütt kaptak kedvezményt, nemcsak nappal, éjszaka is. Például a Tabarin nevű lokál tulajdonosa egy pengőért fejedelmi vacsorát szolgált fel minden művészembernek.
És ha a szerkesztő, író uraknak pezsgőre szottyant kedve, hat pengőért kapta azt a flakont, amelyért mások tizenhatot fizettek. Kellér Dezső konferanszié, humoreszkek kiváló írója élvezte az kiváltságos helyzetet, de nem a lumpolás vonzotta, sokkal inkább az, hogy restellt nyárspolgár módjára korán elköszönni barátaitól.
Meg aztán Szép Ernőtől is kapott egy tanácsot, egy ízben, amikor a szerkesztőségben barátságosan elbeszélgettek egymással:
– Fiam, adok egy tanácsot magának! Lehetőleg sokat kártyázzon és éjszakázzon, mert kell ahhoz, hogy mint író megérjen.
– Hogy gondolja ezt, Ernő?
– Egyszerű. A kártyás író, még ha nem is dolgozott, és meg sem jelent minden írása, előnyben van a szolidan élő, szorgalmas, nem kártyázóval szemben. Mert amíg az utóbbinak minden művével újból és újból vizsgáznia kell, addig a kártyásról azt mondják: hű, ha ez nem játszaná el az életét, milyen remekműveket tudna írni! Látja? Egyszerű!
Kellér soha nem feledte az író tanácsát, különben is kiderült, hogy csak jól járt vele.
Forrás: Kellér Dezső: Pest, az Pest
