„Az ember születésekor úgy kapja a gyomrát, hogy azt naponta legalább háromszor táplálnia kell, hogy újratöltse magát energiával, miután a munka – vagy még gyakrabban a lustaság – felemésztette az erejét.” Alexandre Dumas szakácskönyve végre nálunk is kapható, ha csak részleteiben is.
Legyen szó történelmi kalandregényeiről, színműveiről vagy a konyhaszótáráról Alexandre Dumas neve garanciát jelent. Máig nem csökkenő népszerűségének titka, hogy műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót: érdekes, kalandos, szerelemmel, cselszövéssel, ármánnyal és bajvívással teli történetek, jól megrajzolt, színes és eleven háttér, humor és könnyed hangvétel. Kritikusai ugyan fanyalognak, hogy a mennyiség – mintegy 300 kötetnyi próza – a minőség rovására ment, ám az olvasóközönséget ez a legkevésbé sem érdekli, Dumas napjainkban is az egyik legolvasottabb író a világon.
„Fontos alapmunka, s nem mellesleg egy könnyen olvasható igazi Alexandre Dumas-könyv – ezúttal d’Artagnan nélkül!”
Konyhaszótár – Alexandre Dumas szakácskönyve
Tudtad, hogy idősebb Alexandre Dumas, A három testőr, A fekete tulipán és még több száz mű írója, művésze volt a salátakészítésnek? Maison d’Or elnevezésű kedvenc vendéglőjében gyakran kiment a konyhába, és maga ízesítette a készülő ételt. Dumas a Le grand dictionnaire de cuisine (Nagy Konyhaszótár) című 1873-ban megjelent mintegy 1300 oldalas szakácskönyvében – mely egyúttal a nagy író utolsó műve lett – háromezer recept szerepelt, rengeteg novellával, kalanddal, érdekes anekdotákkal kiegészítve.
Először jelent meg magyarul Alexandre Dumas 141 éve írt gigantikus irodalmi szakácskönyvének válogatott kiadása. A Corvina Kiadó gondozásában Konyhaszótár – Alexandre Dumas szakácskönyve címmel kiadott kötet eredetijét a 19. század egyik legjelentősebb francia írója egykor élete főművének tekintette.
A magyar „vágott” verzióban Szederkényi Olga fordításában olvashatjuk a francia konyha alapvető ételeit, ám a válogatáskötet elsősorban az egykori Osztrák–Magyar Monarchiára és a Közép-Európára jellemző szócikkeket tartalmazza. Így megtudhatjuk, hogyan készít(h)ette Dumas a magyar bárányt, az erdélyi medvesonkát, a bécsi kuglófot, a krakkói ökörszájat vagy a német savanyú káposztát. A klasszikus francia gasztronómia ételei sem hiányoznak a könyvből és több egzotikus fogás is helyet kapott benne.
A kötet első részében olvasható Dumas kisregényszerű esszéje, amellyel bevezeti az olvasót a kulinária történetébe, kezdve ott, hogy Éva leszakítja az első almát. Az írás betekintést nyújt a gasztronómia alakulásába: például hogyan ették a római korban az énekesmadarak nyelvét, mikor használtak először a villát, asztalterítőt, mikor érkezett meg a csokoládé Európába. A bevezető után következő szócikkek a-tól z-ig veszik végig a konyhában használatos eszközöket, élelmiszereket, alapanyagokat, fogásokat. Minden szócikket hosszabb-rövidebb, novellaigényű írás vezet be. Szederkényi Olga az eredeti mű mintegy negyedét válogatta be a magyar kiadásba. Ez közel 270 receptet és számtalan novellát, történetet takar. „A könyvet ugyanúgy lehet olvasni, mint a Monte Cristo grófját vagy A három testőrt, csak ebben az ételek a főszereplők” – véli a fordító.
„Alexandre Dumas (1802-1870) kiapadhatatlan étvágyú, romantikus túlzásokkal teli, hihetetlen lendületű és minden ízre kíváncsi ember volt, aki mindent megkóstolt a tevetejtől a zebrán át az énekesmadarakig” – fogalmazott a fordító. Dumas nemcsak beszélt róla: imádott is főzni, kastélyában szinte minden nap tartott vacsorákat.
Szederkényi Olga szerint Dumas volt az első nagy francia gasztronómus, aki egyesítette könyvében az arisztokrata és a szegény konyhát. Az író egyik kedvenc étele például a tojás volt, a 140 évvel ezelőtti francia kiadásban 68 tojás- és 40 omlett recept szerepelt, melyek között a szegény ember egyszerű tojása mellett bemutatta a királyi tojás receptjét is – utóbbi esetében 15 buggyantott tojáshoz 12 egész kacsa szaftját kellett felhasználni.
Alexandre Dumas emlékirataiból, illetve a tőle és kortársaitól származó visszaemlékezésből kiderült, hogy a nagy francia író a Nagy Konyhaszótárat tekintette élete főművének. Hosszú ideig tervezte a megírását, majd amikor úgy érezte, hogy az élete a végéhez közeledik, egy év alatt megírta a könyvet, mely azonban már csak halála után jelent meg. Egyik életrajzírója szerint a könyv Dumas „gasztronómiai katedrálisa”.
„Míg Olaszországban emigránskodtam, – ez épen tizenegy évig tartott, – abban a nagy szerencsében részesültem, hogy az öreg Dumas minden évben nálam töltött egypár hetet. (…) Ha nem dolgozott, akkor főzött, ez volt a szenvedélye – írta Teleki Sándor, a vad gróf 1879-ben Dumas-ról. – Legtöbbet adott a szakácskodásra. Egy nyársot talált fel, mely nem vízszintesen, hanem függélyesen forgott. Hidd el, – mondá sokszor, – e nyársra büszkébb vagyok, mint a Monte Christo regényemre. Nézzed, a tetejébe felhúzok egy kövér libát, a liba alá egy foglyot, a fogoly alá egy szalonkát, a szalonka alá egy fenyves rigót, – a liba zsírja öntözi a vadakat…”
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, színésznő is megkóstolhatta Dumas főztjét, 1858-ben így írt róla: „Midőn Dumasnál ebédeltem Doche, Dejazet, Mlle Leoni és többiek társaságában, jövet elhibáztam az ajtót és nem az igazit nyitottam. Meglepve állottam meg a küszöbön. A konyhában találtam magamat, és a szakács épen hatalmasan kavart valamely étek ingredientiákat egy lábasban. És e szakács köténynyel és felgyürt inggel, nem volt más mint maga Dumas, ki mikor kedves vendégei vannak, egy ételt mindig maga készít.”
Cserna-Szabó András író, a könyv szerkesztője szerint „A konyhaszótár hozzávalói: francia sárm, pikáns humor, csavargásokkal teli, kalandos múlt, pici cinizmussal fűszerezett irónia, áradó, romantikus stílus, féktelen mesélőkedv, farkasétvágy, gasztronómiai tudás, konyhai tapasztalat, kifinomult ízlés és széles látókör. Ez a mű az európai gasztronómia Odüsszeiája.”
