„Micsoda szamár egy kor ez! Milyen ragályos az ostobaság húszéves korban!” Az irodalmi Nobel-díjas François Mauriac regényéből készített filmet Claude Miller, a főszerepben Audrey Tautou-val.
Claude Miller az irodalmi Nobel-díjas François Mauriac 1927-ben megjelent, egyik legnépszerűbb művét vitte vászonra, a címszerepben napjaink legünnepeltebb francia színésznőjével, Audrey Tautou-val. A Tékozló szív a 2012-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál záró filmjeként szerepelt a versenyprogramban. A többszörösen díjazott rendező már nem élhette meg utolsó filmje bemutatóját, és néhány héttel a fesztivál előtt hunyt el. A Tékozló szív a 2012-es év egyik nagy mozisikere volt Franciaországban.
A húszas évek Franciaországában egy jómódú család lánya, Thérése reménytelenül keresi önmagát és a kiutat addigi életéből. Kitörési lehetőségként tekint a házasságra, és bár a szerelem hiányzik életéből, hozzámegy a szabad szellemű, szórakoztató Bernard Desqueyroux-hoz, amellyel egyetlen hatalmas birtokká egyesítik tulajdonukat. Thérése immáron gazdag feleségként éli tovább gondtalan életét, amelybe változást hoz terhessége és születendő gyermeke.
Ám anyaszerepével ugyanúgy nem tud mit kezdeni, mint addigi megnyugtató, de kiszámítható életével, és egyre többet ábrándozik Párizsról, pezsgő légköréről és kultúrájáról, és egyáltalán a változásról. Nyomasztó életéből szokatlan menekülést eszel ki: titokban szisztematikusan mérgezni kezdi a tervéről mit sem sejtő férjét.
Nagy utat jár be Thérése, a szenvedélyes lelkű, önnön énjét kereső, fiatal vidéki lány, míg a család fullasztó levegőjéből eljut a házasság ridegebb, fojtogatóbb börtönébe, és onnan a bűn, a gyilkosság küszöbére.
Ki ez a Thérése? Méregkeverő? Gyilkos? Bűnös vagy ártatlan? Vagy csak egy szenvedélyes lélek, akinek „az volt a hivatása, hogy behatoljon a félig élő szívek legmélyébe és felrázza őket”, kiszabadítsa közönyükből, tudatlanságukból, érzéketlenségükből?
François Mauriac a neokatolicizmus leghíresebb alkotója, a transzcendencia utáni vágy legszínesebb, néhol legszélsőségesebb irodalmi megjelenítője. 1909-ben Imára kulcsolt kéz című verseskötetével robbant be a párizsi irodalmi életbe. Később a regényírásra váltott, húsz regénye jelent meg, témái a vidéki nagypolgárság, a fojtogató légkör, a képmutatás, az elvágyódás a transzcendens valóság felé. Műveinek helyszíne a bordeaux-i táj, amely jelkép a regényeiben: egyszerre börtön és alkalom a kegyelem elfogadására.
Mauriacot sokan támadták ellentmondásos személyisége miatt, szemére vetették, hogy bár az egyháznál is magasabb erkölcsöt hirdetett, nagyon is szerette a vagyont, a világi hiúságokat és a szereplést. Bár hazáján kívül kisebb a népszerűsége, sokan a Proust utáni időszak legnagyobb francia regényírójának tartják, munkásságát 1952-ben Nobel-díjjal ismerték el: „regényeinek mélyreható lélekelemzéséért és a művészeti erőért, amellyel az emberi lét drámáját ábrázolja műveiben”.
Mauriac művei fojtó, feszült légkörben játszódó, komor, szigorú lélektani drámák, középpontjukban a kísértés, a bűn, a megváltás és az önfeláldozás kérdéseivel küszködő vallásos emberi lélek áll.
Tékozló szív
Színes, feliratos, francia dráma
Rendezte: Claude Miller
François Mauriac regénye alapján a forgatókönyvet írta: Claude Miller, Natalie Carter
Producer: Yves Marmion, Frédéric Bruneel
Fényképezte: Gérard de Battista
Vágó: Véronique Lange
Szereplők: Audrey Tautou, Gilles Lellouche, Anaïs Demoustier, Catherine Arditi
Forgalmazó: Vertigo Média
