Az olvasó végre örülhet, megjelenése után több évtized késéssel először ismerheti meg teljes valójában Camus Az idegen című regényét, és talán jobban világossá válik előtte, miért is ennyire nagy hatású ez a mű.
Elismert műfordítók manapság előszeretettel nyúlnak újból az eredeti szövegekhez azzal a feltett szándékkal, hogy újrafordítsák őket. Van, aki szerint jól van ez így, míg van, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja. Egy biztos: a sok fordítói divat olyan, mint a klímaváltozás, kiszámíthatatlan.
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy Babits után Dante főművéhez vagy Kálnoky László és Áprily Lajos után Goethe Faustjához bárki újból hozzá merjen nyúlni. Márpedig most ez a helyzet. Az Isteni színjátékot Nádasdy Ádám, a Faustot Márton László tolmácsolásában vehetjük immár vadiújjan kézbe. Bebetonozottnak gondolt fordítások vesztik el egyszeriben a talapzatukat, ledöntik őket, egy-egy sokáig megtámadhatatlannak hitt fordítói életmű kerül az éles kritika középpontjába. A kritika nem kímél senkit és semmit. Kosztolányi Dezsőt, Gyergyai Albertet, Faludy Györgyöt is érte már vád a fordításai miatt, egyöntetűen Arany János az, akinek a leginkább kijár a mindent felülmúló tisztelet. Na meg persze ott van Vörösmarty Mihály, akinek Shakespeare Julius Caesar-fordítását3, különösen az Antonius-gyászbeszéde részletét Gergely Ágnes író, költő – Dylan Thomas: Az író arcképe kölyökkutya korából című regény és számtalan fontos mű magyar hangja – nagy elragadtatással emlegette.
Hogy a L’Etranger, Albert Camus egyik legismertebb remekműve, az Európa Kiadó jóvoltából újból megjelent, több mint öröm. Egyrészt azért, mert ismét több figyelem hárul magára a regényre, másrészt, mert az olvasó testközelből tapasztalhatja meg, milyen változáson megy keresztül egy több évtizeddel ezelőtti fordítás.
A szinte már szállóigeként ismert első két mondat: „Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.” az új, Ádám Péter és Kiss Kornélia jegyezte szövegben a következőképp hangzik: „Ma meghalt a mama. Vagy tegnap, nem is tudom.” Az Illés Endre választotta Közöny címnél rosszabbat aligha kaphatott volna a könyv. Mert a „főszereplő”, Meursault érzésvilágának vajmi kevés köze van a közönyhöz, az ő (lét)állapotának megfogalmazása legjobban valóban az idegen kifejezéssel adható vissza. Tehát már ezért az egy pontosításért is érdemes kíváncsian kézbe vennnük az új fordítást, legyen bármilyen „idegenkedés” bennnük, a régihez való ragaszkodást ezúttal felejtsük el. A regény első magyar fordítója a szaktekintélynek számított Gyergyai Albert, aki, mint az Ádám Péter nyilatkozataiból és a szövegben végrehajtott javításokból tudható, helyenként abba a hibába esett, hogy félrefordított, bár, mentségére legyen mondva, abban az időben nehezebben juthatott el nyugatra, franciákkal nem igazán tudott érintkezni, tapasztalatot cserélni, s úgy tűnik, olyan sem akadt, aki felhívta volna Gyergyai figyelmét az eredeti szöveg nyersességére, az ő fordításától merőben különböző francia szöveg stílusára, emiatt a magyar olvasó, az eredetivel szemben, egy túlesztétizált, szépre fordított szöveget ismerhetett meg. Ami az új fordítás nagy előnye, hogy Camus szándékainak megfelelően jobban közelít a hétköznapi nyelvhez, az argót tökéletesebben adja vissza, a legapróbb nüanszokról sem feledkezve meg. Ami Gyergyainál esetleges, már-már idejétmúlt, az az új fordításban jobb, frissebb, miénkebb.
A két fordító helyretette, ami eddig nem volt a helyén, a felesleges sallangoktól megtisztította a szöveget, mint nyilatkozták korábban, a Gyergyai-féle változatból egy mondatot sem tartottak meg, úgy, ahogy van, kicserélődött az egész. A magyar változat egy új, Az idegenhez méltó nyelvet kapott. Az olvasó végre örülhet, megjelenése után több évtized késéssel először ismerheti meg teljes valójában Camus: Az idegen című regényét, és talán jobban világossá válik előtte, miért is ennyire nagy hatású ez a mű.
A végeredményt a két fordító a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat főszerkesztőjének, Fázsy Anikó emlékének ajánlja, aki azzal is segítette a két fordító munkáját, hogy lapjában helyet biztosított az új fordítás részleteinek. Immár tehát két fordításban is kézbe vehető Albert Camus legendás regénye, és azt hiszem, mindenki csak nyert ezzel.
Ayhan Gökhan
Átjáró
