2017. május 28.  Vasárnap
Közepesen felhős 22 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. május 28.  Vasárnap   Emil, Csanád
Közepesen felhős 22 °C Közepesen felhős

Palásthy Ágnes: Arabella sportol

Lechner összes

John Wayne, a westernfilmek hőse

Robert Ludlum, Jason Bourne “atyja”

Palásthy Ágnes: Arabella sportol  
Palásthy Ágnes meséje hatalmas kaland gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Lechner összes  
Lechner Ödön a nemzeti építészet apostola volt, aki alkotásaival ma is hat. Aki kinyitja ezt a szép albumot, megtapasztalja művészi erejét.
John Wayne, a westernfilmek hőse  
110 éve, 1907. május 26-án született John Wayne Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer, az amerikai filmtörténet egyik legnagyobb sztárja.
Robert Ludlum, Jason Bourne “atyja”  
90 éve, 1927. május 25-én született New Yorkban Robert Ludlum amerikai író, több mint húsz világsikerű bestseller szerzője, Jason Bourne titkos ügynök "atyja".
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Egyformán popzene című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Egyformán popzene

Szerző: / 2016. március 18. péntek / Szubkultúra, Koncertek   

A kilencvenes évek visszalopóznak a magyar színpadokra, a régi alterrock-legények pedig sikerrel bizonyítják be: van még keresnivalójuk a szakmában.

A Nulladik Változat és a Pál Utcai Fiúk a Gödör Klubban

A nagy zenei felfedezések helyett a mega-gigakoncertek korában élünk, a kéz a kézben járó magas költségvetés, elvárt szuperbevétel, csúcstechnika és -látvány iránt táplált nézői elvárás az egekbe szárnyalt. Magyarországon a vizuális csinnadratta persze kevés ún. sztárnak adatik meg, egy X-Faktorból érkező és a popipar mágusai által szálra húzott tehetségnek azonban ugyanakkora gondot kell fordítania a ruha-hajzat-színpadi látványosság szentháromságára, mint a zenére, teszem azt – vagy még többet. A mainstream csillogás-villogást azonban búvópatakszerűen ott kíséri ma is az árnyékos alternatív valóság: egy olyan hadszíntér, ahol a szálanként beállított frizura és profi stylist válogatta ruhatár helyett az agyonmosott fekete pólóké, a szerény szcenikáé, a zúzós-bulis gitárszólóké, a szabadabb dalkezelésé, és a művészi igénnyel megírt szövegeké a főszerep.

Az efféle szubkulturális küldetéstudatot hordozó, nem gyári futószalagról legördült zenekaroknak az utóbbi években a Gödör (G3) Klub vált első számú otthonává. És ide jár a közönség azon része is, amely a Tilos az Á-ban, az FMK-ban vagy az Almássy téri Szabadidőközpontban szocializálódott, s szívesen idézi fel újra és újra kóstolódó éveinek közérzetét, nem kizárva természetesen a jóval fiatalabbakat sem. A hely március 12-én két csapatot látott vendégül: a darkvonalat erősítő Nulladik Változatot és a hazai underground egyik zászlóshajójának tartott Pál Utcai Fiúkat.

Nulladik Változat koncertje (Fotó: Facebook)

A Nulladik lépett elsőként színpadra: a zenekar sikeresen lopta vissza a falak közé a kilencvenes évek páratlan bulikultúráját. Zúgtak a gitárok tisztességesen, dúltak a rockos ütközetek, volt delay és minimalista fénytechnika, a retrorock-fílingtől mámoros közönség – különösen annak nosztalgiától fátyolos szemű, harmincötön túli része – egymás után gördítette a söröket és önfeledten ordibált. Fenes Tiborék bandája jó ritmusban játszotta végig a régi repertoárt néhány recens szerzeménnyel felfrissítve: hallhattuk többek között a zenekar egyik legkülönösebb, keleties-lebegős számát, a Tér-t, az ironikus Szupersztárt, a felszabadult zengésű Metropolis táncot vagy a jól ismert és jól táncolható Bolyongás éveit. Itt már nagyon beindult a headbangelés, negyvenes férfiak nem átallottak tinédzsertempóban pogózni, miközben a Gödör padlójára locsolták a Sopronit. Az öngyújtókorszaknak és a zsebfényképezőgépnek azonban tényleg leáldozott, a közönség korcsoporttól függetlenül mobillal világított-fotózgatott, többen videólenyomatot is készítettek a buliról. Ama tinédzserszokásnak minősített jelenség tehát, miszerint a valóságot kijelzőn keresztül figyeljük s így akaratlanul kikerüljük a közvetlen bevonódást, elérte az idősebb generációt és az alterhelyeket is.

A Nulladik Változat egy órát játszott, majd kapott a közönségtől egy vaskos vissza-visszát, a kiszabott időkeret azonban könyörtelen. Leskovicsék előtt félóra szünet, a közönség kitódult a dohányzóba, ahol tíz perc múlva mindenki tüdőrák-közeli állapotba került a mérhetetlen füstmennyiségtől, sokan faggatóztak: ki volt ez a tök jó gitárzenét játszó csapat?

Míg a Nulladik Változatot ideális pozícióból sikerült végighallgatni, a Pál Utcai Fiúk esetében elkeserítőbb volt a helyzet. A nem túl nagyméretű koncertterem ugyanis teljesen bedugult, s amikor a tömeg végénél próbálkoztam, feltekert huszonévesek kiverték a kezemből a fröccsöt. Így maradt a színpad jobb oldala, egy hangzásilag igen előnytelen hely, ahonnan mindent láttam, cserébe alig hallottam, márpedig elég szerencsétlen ügy, ha egy koncerten nehéz a zenei tartalomra koncentrálni. Annak szakszerű megállapítását tehát, hogy elég feszesnek tartom-e a basszust, energikusnak a dobost, és hogy szellemes-e Leskovics Gábor a számokat összekötő szekvenciák perceiben, más, szellősebb fellépések feladatai közé soroltam.

Pál Utcai Fiúk (PUF), Gödör Klub koncert (Fotó: Facebook)

Persze így is érzékelhető volt, hogy a PUF-tagok abszolút urai hangjuknak és hangszereiknek, s hogy az alternatív többletminőség a popularitásnak egyáltalán nem ellentéte (minden egyformán popzene, tudjuk réges-régen, épp ebből a kultúrkörből). Lecsóék könnyedén az ujjuk köré csavarták a közönséget, és áradó bulihangulatot teremtettek: a színpad előterétől a legeldugottabb sarkokig beterítette a helyet az eksztázisban ugrabugrálók száma. Üresjárat nem volt, a zenekar bemozogta a színpadot, virtuóz módon fokozta a témákat, folyamatos kontaktust teremtett a közönséggel, miközben rutinosan szállította a kilencvenes évek emblematikus számait, hadd őrjöngjön mindenki a gyönyörűségtől: a menü része volt a Csak úgy csinál, a Nehéz idők, az Ilyen egy férfi?, a Fiatal lányok, és természetesen A bál (Hány évig tart még a nyár, a tájékozatlanabbak kedvéért). A koncert dramaturgiailag ügyesen fel volt építve, a kellően sodró lendület percig sem hiányzott, a fúvós előtt le a kalappal, bár a hangosítás itt-ott belerondított az élménybe: Potondi Anikó énekéből például nem ártott volna kicsit többet és tisztábban hallani, de annyi baj legyen.

A ráadásoknál végül csak bekeveredtem a fellazuló tömegbe, épp mikor a zenekar a koncert zenitjére hágva az Utolsó évet játszotta. Az őrjöngés csillapulása után Lecsó elmélkedett kicsit a valaha volt és jelenlegi kivándorlási hullámokról, majd zenei üzenetként a búcsúdallal – Az idegen – is megtámogatta véleményét. Nekem rögtön beugrott a Nulladik Változat Hová mész című – Az idegennél jóval később, már a mostani helyzetben született –, hasonló tematikájú száma. S bár néhány dohányzószakasz-filozófus szerint az est fellépői egy letűnt kor reminiszcenciái, ezek az államszocializmus végső agóniájának idején aktiválódott együttesek végül minden ízlésvihart és trendfordulót túlélve, régi és újabb számaikkal is érvényes mondanivalót fogalmaznak meg a kétezredik éven túli világról. Meg azért nem volt olyan régen, amikor az ifjú közönség életvezetési tanácsokért hasonszőrű bandák albumaihoz fordult. Arról pedig már tényleg nem beszélünk, hogy a zenék most, 2016-ban is rengeteg fiatalt vonzottak le a Gödörbe, akik úgy ragadtak ott a „nagy öregeken” – bizony, lassan már ők számítanak annak -, mint legyek a cseppet szakadásnak indult, de még ép és fénylő légypapíron.

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek