A szabadságharc leverése után Rózsa Sándor is bujdosni kényszerült…
Tavasz felé aztán egy köpönyeges úriember kopogott nagy titkosan Katona Pálék tanyáján. B. úr jött, volt főkapitány a Duna és Tisza közén. Szeretik őt messzi vidéken betyárok, orgazdák. Nagy, jeles famíliának volt a sarjadéka, a kecskeméti határban a legszebb ménese volt.
Jusztin a kötényével törölte a széket.
– Jó helyen járok? A Sándort keresem.
– Odakünn alszik az istállóban – felelt kedvetlenül a menyecske.
– Talán álomkóros lett őkelme, amikor mostanában senki sem alszik? – tudakozódott ravaszdin a vendég.
– Addig alszik, amíg meg nem teszik csendbiztosnak.
Az egykori főkapitány nagyot nevetett:
– Okosabb embernek hittem a Sándort. Nem kell már se kapitány, se csendbiztos. A német maga intézi el a dolgát a zsandárjaival, ulánusaival. A régi csendbiztosok maguk is tökmagon élnek, vagy pedig befeküsznek az árokba, amerre a vásáros kocsikat várják.
Jusztin nagy dérrel-dúrral költögette Rózsa Sándort.
– No kend, vén bolond, itt van a főkapitány úr, attól meghallhatja kend az igazságot.
B. úr már kapitány korában is cimboráskodott a betyárokkal. Szép kőházat épített ő azon a sápon, amit az orgazdák, zsiványok juttattak neki. Most, az idők fordulásával kicsöppent állomásából, étvágya pedig nagyobb volt, mint valaha. Társul ajánlkozott Rózsa Sándornak a betyárbanda szervezéséhez.
– Nem tud itt másképp megélni a becsületes ember!
Rózsa Sándor egy darab ideig hallgatta a kapitányt. Aztán dölyfösen odavetette:
– Hát az urak még mindig azt hiszik Rózsa Sándorról, hogy az valami buta parasztember? Még mindig nem akarják elhinni, hogy Rózsának van annyi esze, mint azoknak, akik tükörből fésülködnek? Azt gondolják, hogy a Rózsa nyaka olcsóbb, mint az uraké?
A kapitány tréfára meg gúnyra fordította a szót:
– No, most már látom, hogy igazak a hírek kend felől. Jámbor ember lett kendből. Ha még egyszer kapitány leszek, kend lesz a csendbiztosom.
A gúnyos szavakra Rózsa Sándor vállat vont:
– Ha az úrból még egyszer kapitány lesz, akkor én nyomban beállok zsiványnak.
Forrás: Krúdy Gyula: Rózsa Sándort csábítgatják a szép betyár életre…
