2017. augusztus 17.  Csütörtök
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 17.  Csütörtök   Jácint
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

John Galsworthy és A Forsyte Saga

Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia

Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
John Galsworthy és A Forsyte Saga  
150 éve, 1867. augusztus 14-én született John Galsworthy Nobel-díjas angol író, akinek legismertebb műve A Forsyte Saga.
Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia  
Ez a cikk a nosztalgiával, azzal az édes-bússal kezdődik. Meg azzal, hogy mi a jó a sokat kritizált Sziget Fesztiválban. - Hegedüs Barbara beszámolója.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Finom falat című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Finom falat

Szerző: / 2017. március 15. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág   

Mennyi minden történhet egy viharkabátban. Mennyi kopás, sérelem, háborús esemény, történelmi igazságtalanság egész sora fér el benne és rajta. Bújjunk bele, a miénk, vegyük fel bátran, vegyük komolyan.

Gergely Ágnes: Viharkabát

Gergely Ágnes Viharkabát című új, válogatott verseit tartalmazó kötetén nehezen találunk fogást. A könyv legkorábbi verse 1959-ből, a legújabb pedig 2015-ből származik. Legnagyobb meglepetésünkre a kötet ép hogy eléri a százötven oldalt, habár mélysége olyan, mint a világ legmélyebb tava, nehezen enged a felszínre, ezért aztán könnyed lubickolóknak nem ajánljuk. Másféle merüléshez szokott olvasót igényel a Viharkabát. A kötet hibátlanul elfér egy farmerzsebben, habár súlya olyan, mint a világ elképzelhetetlenül legnehezebb köve, húz és húz és a végtelenségig húz le, ezért aztán súlyemelőknek nem ajánljuk. Másféle súlyokhoz szokott olvasót igényel a Viharkabát.

Filozófiája, bája, minden jója és rossza megvan. Rossza abban az értelemben, hogy az emberi gonoszságról, bűnről is szót ejt. Az életén ejtett gonoszságokról, bűnökről. Sebeiről. Bátran és érzékletesen. El nem hallgat. Semmit és senkit.

A meglehetősen vékony kötet még csak hagyján, azonban a Viharkabát borítója sem kecsegtet a kihívó feltűnősködés ígéretével: színében visszafogott, a képen pedig egy dőlésnek indult vagy a szél erőssége szerint mozduló, alig-lombos fa látható. A szerző nevét és a kötetcímet fehér betűk adják ki. Akárhogy is, Gergely Ágnes nem híve a feltűnősködésnek, nem használja ki a már-majdnem-klasszikus, számos díjjal elhalmozott, az egyik legjelentősebb kortárs költő címre bátran pályázható előnyöket, egy rettenetesen megrostált, a válogatással járó minden nyűggel sikeresen megbirkózó, az esztétikai minőség legmagasabb fokát figyelembe vevő kötet a végeredmény, nyilvánvalóan a költő és nem egészen az olvasó örömére. Mert, valljuk be bátran, néhány fontos vers hiányzik a kötetből. Ennek okát keresve a szigorúságon túlmenően elfogadható indokként azt találhatjuk még, hogy a Válogatott és új versek alcím mindösszesen ürügy, szerzői tréfa, egészében véve, válogatás ide, válogatás oda, egy egészen új Gergely Ágnes-könyvet kapunk a mostaniban.

A kötetből, mindannyiunk fellélegzésére, nem maradhatott ki a bármikor idézhető A 137. zsoltár című vers, és ha már a Toldi szerzője kétszáz éves, álljon itt a második versszak utolsó két sora. „És fájó orcám rángjon majd a számhoz,/ha elfelejtlek egyszer, Arany János.”

A könyv múltidézés. Egyben a saját múlt elevenedik meg a versekben, a rendkívül privát múlt, míg az olvasó egy univerzális múltba is bepillantást nyer: a bibliai ihletettségű tájak és szimbólumértékű szereplők közé, szögesdrótok, eltűnt személyek alakja kirajzolta területek háttere elé. „Nincsenek emlékeim, / és ha vannak sem őrzöm őket.” Olvassuk az Ajtófélfámon jel vagy című versben, amely az eltűnt édesapa emlékét idézi fel, jelzésként, akiből konkrét nyom nem, csak a sejtés maradt. A kötetben találhatunk verset Szerb Antalról, illetve egy, az in memoriam-versek hagyományával radikálisan szakító, az emlékezést más irányból megközelítő verset Rába György költőről, műfordítóról. „sosem tudnám elmondani Neki, itt nyugszik/egy bátor fiatalember, publikált a Nyugat-ban, élete nagy korszakaiban kitűnő verset írt, szerepszerűen átélt / nyugatos monográfiákat; a nyugatosok műfordításairól közzétett munkája nekem tankönyvem máig, és a vállán, a vállán, / a vállán vitte egykor ennek az országnak a vasúti sínjeit.”

Gergely Ágnes nagyon érzékeny és rendkívül pontos hangon beszél. Ha a könyvet egy zongorához hasonlítjuk, mondhatjuk azt, nem üt mellé, tiszta és egyedi, mint általában a nagy költészetek, és ami ennél is fontosabb: soha nem mond többet, a lényeg határain át nem lép.

Mennyi minden történhet egy viharkabátban. Mennyi kopás, sérelem, háborús esemény, történelmi igazságtalanság egész sora fér el benne és rajta. Bújjunk bele, a miénk, vegyük fel bátran, vegyük komolyan. Gergely Ágnes verseivel lenni nem könnyű. Ha könnyű lenne, tudvalevő, meg sem írta volna őket. Nagy költészet nagy igényű olvasót kíván. Finom falat.

Ayhan Gökhan
Átjáró

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek