2017. április 30.  Vasárnap
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. április 30.  Vasárnap   Katalin, Kitti
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős

Struensee, a felnégyelt tudós

Zsivago doktor eltitkolt szerelme

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Az őrültek a legnagyobb rajongók

Struensee, a felnégyelt tudós  
245 éve, 1772. április 28-án fejezték le Johann Friedrich Struensee grófot, Dánia "titkos kabinetminiszterét", aki a világon elsőnek írta le a száj- és körömfájás kórisméjét.
Zsivago doktor eltitkolt szerelme  
Olga Ivinszkaja, egy irodalmi újság szerkesztője 1946-ban ismerkedett meg Borisz Paszternakkal, akit akkor már jó ideje foglalkoztatott a Zsivago doktor. A találkozásból hamar szerelem lett.
“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Az őrültek a legnagyobb rajongók  
Stephen King 1987-es Tortúra című regényének filmadaptációjánál is bátrabb lett a Karinthy Színházban bemutatott mű.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Finom falat című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Finom falat

Szerző: / 2017. március 15. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág   

Mennyi minden történhet egy viharkabátban. Mennyi kopás, sérelem, háborús esemény, történelmi igazságtalanság egész sora fér el benne és rajta. Bújjunk bele, a miénk, vegyük fel bátran, vegyük komolyan.

Gergely Ágnes: Viharkabát

Gergely Ágnes Viharkabát című új, válogatott verseit tartalmazó kötetén nehezen találunk fogást. A könyv legkorábbi verse 1959-ből, a legújabb pedig 2015-ből származik. Legnagyobb meglepetésünkre a kötet ép hogy eléri a százötven oldalt, habár mélysége olyan, mint a világ legmélyebb tava, nehezen enged a felszínre, ezért aztán könnyed lubickolóknak nem ajánljuk. Másféle merüléshez szokott olvasót igényel a Viharkabát. A kötet hibátlanul elfér egy farmerzsebben, habár súlya olyan, mint a világ elképzelhetetlenül legnehezebb köve, húz és húz és a végtelenségig húz le, ezért aztán súlyemelőknek nem ajánljuk. Másféle súlyokhoz szokott olvasót igényel a Viharkabát.

Filozófiája, bája, minden jója és rossza megvan. Rossza abban az értelemben, hogy az emberi gonoszságról, bűnről is szót ejt. Az életén ejtett gonoszságokról, bűnökről. Sebeiről. Bátran és érzékletesen. El nem hallgat. Semmit és senkit.

A meglehetősen vékony kötet még csak hagyján, azonban a Viharkabát borítója sem kecsegtet a kihívó feltűnősködés ígéretével: színében visszafogott, a képen pedig egy dőlésnek indult vagy a szél erőssége szerint mozduló, alig-lombos fa látható. A szerző nevét és a kötetcímet fehér betűk adják ki. Akárhogy is, Gergely Ágnes nem híve a feltűnősködésnek, nem használja ki a már-majdnem-klasszikus, számos díjjal elhalmozott, az egyik legjelentősebb kortárs költő címre bátran pályázható előnyöket, egy rettenetesen megrostált, a válogatással járó minden nyűggel sikeresen megbirkózó, az esztétikai minőség legmagasabb fokát figyelembe vevő kötet a végeredmény, nyilvánvalóan a költő és nem egészen az olvasó örömére. Mert, valljuk be bátran, néhány fontos vers hiányzik a kötetből. Ennek okát keresve a szigorúságon túlmenően elfogadható indokként azt találhatjuk még, hogy a Válogatott és új versek alcím mindösszesen ürügy, szerzői tréfa, egészében véve, válogatás ide, válogatás oda, egy egészen új Gergely Ágnes-könyvet kapunk a mostaniban.

A kötetből, mindannyiunk fellélegzésére, nem maradhatott ki a bármikor idézhető A 137. zsoltár című vers, és ha már a Toldi szerzője kétszáz éves, álljon itt a második versszak utolsó két sora. „És fájó orcám rángjon majd a számhoz,/ha elfelejtlek egyszer, Arany János.”

A könyv múltidézés. Egyben a saját múlt elevenedik meg a versekben, a rendkívül privát múlt, míg az olvasó egy univerzális múltba is bepillantást nyer: a bibliai ihletettségű tájak és szimbólumértékű szereplők közé, szögesdrótok, eltűnt személyek alakja kirajzolta területek háttere elé. „Nincsenek emlékeim, / és ha vannak sem őrzöm őket.” Olvassuk az Ajtófélfámon jel vagy című versben, amely az eltűnt édesapa emlékét idézi fel, jelzésként, akiből konkrét nyom nem, csak a sejtés maradt. A kötetben találhatunk verset Szerb Antalról, illetve egy, az in memoriam-versek hagyományával radikálisan szakító, az emlékezést más irányból megközelítő verset Rába György költőről, műfordítóról. „sosem tudnám elmondani Neki, itt nyugszik/egy bátor fiatalember, publikált a Nyugat-ban, élete nagy korszakaiban kitűnő verset írt, szerepszerűen átélt / nyugatos monográfiákat; a nyugatosok műfordításairól közzétett munkája nekem tankönyvem máig, és a vállán, a vállán, / a vállán vitte egykor ennek az országnak a vasúti sínjeit.”

Gergely Ágnes nagyon érzékeny és rendkívül pontos hangon beszél. Ha a könyvet egy zongorához hasonlítjuk, mondhatjuk azt, nem üt mellé, tiszta és egyedi, mint általában a nagy költészetek, és ami ennél is fontosabb: soha nem mond többet, a lényeg határain át nem lép.

Mennyi minden történhet egy viharkabátban. Mennyi kopás, sérelem, háborús esemény, történelmi igazságtalanság egész sora fér el benne és rajta. Bújjunk bele, a miénk, vegyük fel bátran, vegyük komolyan. Gergely Ágnes verseivel lenni nem könnyű. Ha könnyű lenne, tudvalevő, meg sem írta volna őket. Nagy költészet nagy igényű olvasót kíván. Finom falat.

Ayhan Gökhan

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek