A világirodalom egyik meghatározó regényeként számon tartott mű, A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald és az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezet. A legújabb filmadaptáció látványt, egzotikumot és drámát ígér.
„Így törünk előre, hajózunk az árral szemben, mely szakadatlanul visszasodor a múltba.”
Nem hiába olyan nagy az érdeklődés F. Scott Fitzgerald 1925-ben írt regényének legújabb adaptációja, A Nagy Gatsby iránt. A jazz-korszak krónikásának története több feldolgozást is megért már, az elsőt a megjelenést követően egy évvel mutatták be. Majd egy 1949-es és egy 1974-es is követte a sorban, utóbbi forgatókönyvét Francis Ford Coppola írta, és 2000-ben ismét filmvászonra vitték a történetet. A legújabb változat pedig 2013-ban kerül a mozikba, Leonardo DiCaprio főszereplésével. Vajon mitől lesz sikeres egy-egy mű a filmvásznon is? Mi lehet az író titka, hogy ennyire filmre illő történetet írt?
„De az életem, öreg harcos… az életem csak ilyen pályát futhat be. Csak felfelé szállhatok.” (Jay Gatsby)
Majdnem egy évszázada, 1924-25-ben írta A nagy Gatsbyt F. Scott Fitzgerald Long Island, New York, Róma és a francia St. Raphael között ingázva. A művet a kritika máig a legjobb művének tekint. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő regény a szegény sorból szeszcsempészet és egyéb ügyletek nyomán meggazdagodó naiv fiatalember, Jay Gatsby tragikus sorsának ábrázolásával a meghiúsult álmokról, az eszményeket anyagi sikerre és hatalomra váltó élet reménytelen ürességéről szólt.
Fitzgerald világhírű regénye az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezet. New York világát tárja elénk, azét a városét, amit az író „tündöklő káprázatnak” nevezett, azét a városét, ahol Fitzgerald korán sikeres lett, és ami inspirálta őt a regény megírásakor. Főhőse, a titokzatos Mr. Gatsby a társasági élet elismert alakjává válik, sikeres, körülrajongott személy. Az első, amit Gatsbyről megtudunk, hogy legendás, de titokzatos házigazdája a legnagyobb partiknak, s a semmiből teremtette mesés Long Island-i palotáját, aminek ajtaja bárki előtt nyitva áll, ugyanakkor őt valójában még nem látta soha senki. Egészen addig, amíg meg nem hívja új szomszédját, Nick Carrawayt, aki a történet narrátora is egyben. Ez a találkozás az események egész láncolatát indítja el.
Estélyeinek látványos fényűzése rejtélyes múltat takar, eltitkolt, lassanként feltáruló érzelmekkel és vágyakkal. De mire vezethet az álmok kergetése ebben az önáltató és képmutató világban? Carraway így jellemzi a látszólag sötét és korrupt, de alapvetően jóra törekvő és inspiratív Jay Gatsbyt: „Rendkívüli érzékkel ismerte fel az élet kínálta lehetőségeket, és a sors megáldotta azzal a képességgel, hogy mindenben a legjobbat lássa, úgy, ahogy azt senkinél nem tapasztaltam eddig, és már nem is igen fogom többé.”
Kiderül, hogy Gatsby szegényen nőtt fel. Már fiatal korában komoly elképzelései, víziói voltak az életről. Aztán egy nap beleszeret Nick unokatestvérébe, Daisybe, aki különleges lány, és Gatsby teljesen a rabjává válik. Amikor elmegy a háborúba, a lány megígéri, hogy megvárja, de a gazdag és hatalmas Tom Buchanan megszerzi magának. Gatsby elveszti tehát, ráadásul nincstelenül jön vissza a háborúból. Ekkor kezdi meg küldetését, elhatározza, szakít a múltjával, újrateremt mindent, megvalósítja fiatalkori látomását az életéről.”
Gatsby azt reméli, hogy visszanyerheti Daisyt, ha valami hatalmasat teremt. Az egész létezése – a hivalkodó palota, az extravagáns partik, a hatalmas könyvtár a könyvekkel, amiket sosem olvasott, a több száz selyem ing, amiket sosem hordott, a villámgyors autó, minden, ami igazából nem is érdekli, pusztán azért van, hogy visszaszerezze Daisyt.
A Gatsby megjelenését követő évtizedben a Fitzgerald-család rendezetlen és boldogtalan életet élt. Társadalmi pozíciójuk őrzéséhez, egyre több pénz kellett, az író gyakran kért kölcsön kiadójától és ügynökétől. Közben ontotta a szellemes-érzelmes, könnyed novellákat, amelyek ugyan tisztességgel jövedelmeztek, de Fitzgerald nem tudta elviselni, hogy tehetségét aprópénzre váltotta, s egyre inkább az alkoholban keresett szabadulást.
Gatsby csúcsra jut
Francis Ford Coppola forgatókönyve alapján készült a könyv eddig legismertebb és legsikeresebb – két Oscardíjat nyert – feldolgozása, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével és Jack Clayton rendezésével. Baz Luhrman rendező-producer-író Gatsby történetével ezzel az 1974-ben megfilmesített változattal találkozott először Ausztráliában, ahol apja egy benzinkutat és egy mozit üzemeltetett.
Luhrman és Gatsby következő találkozása 2004-ben következett, mégpedig a zord Észak-Oroszországban, egy zakatoló vonaton. „A végén három dologra jöttem rá: 1.: nem igazán ismertem A nagy Gatsbyt, 2.: végtelen tömör a könyv szerkezetileg, 3.: egy nagyszerű film lehetősége van benne – mondta Baz Luhrman. – Természetesen hatalmas kihívás rejlik abban, hogyan fejezzük ki a Nick Carraway bensőjében zajló indulatokat, érzelmeket, de ez akkor is hihetetlenül filmszerű könyv. Arra gondoltam, hogy egy napon szeretném megcsinálni ezt a filmet.” Így, ahogy a vonat haladt a síneken, születtek meg Luhrman első elképzelései A nagy Gatsby megfilmesítéséről.
„Úgy gondolom, A nagy Gatsby ma időszerűbb, mint bármikor – fejtegette Douglas Wick producer. – Abban az időben tündöklő, de rendkívül kiszámíthatatlan volt a gazdaság, és azt érezték az emberek, hogy a jól bejáratott utak eltűntek. Akár tegnap is írhatta volna a regényt Fitzgerald. De nem akkor írta. A könyv egy másik helyre és időbe visz el, a vakító varázslatosság letűnt világába, ami extravaganciából, nagyratörő reményekből és összetört álmokból épült. S ennek a világnak a bemutatására Baznál jobban senki sem ért.”
„Azt hiszem, Fitzgerald nagyon jól ráérzett a húszas évek morális válságára, hogy a dolgok nem lesznek egyre csak jobbak és jobbak, hanem egy idő után elromlanak – mondta Luhrmann. – És szerintem a 2008-as világválság ugyanezt példázza. Ugyanaz történik, mint amiről A nagy Gatsby szól. Azért jöttünk New Yorkba, hogy megértsük és megismerjük azokat a párhuzamokat, amiket a mai kor mutat kulturálisan és gondolkodásmódban a Jazz korszakkal.”
„Nagyon boldogok voltunk, mert a húszas években rendkívül elterjedt és népszerű volt a fotózás és a filmezés – teszi hozzá Catherine Martin, a film társproducere. – Így aztán nemcsak illusztrációkból, rajzokból és karikatúrákból meríthettünk, hanem kiterjedt fotóarchívummal dolgozhattunk. Ez rendkívül érdekes volt, hiszen láthattuk, hogyan született meg a modern kortárs kultúra.”
„Megtanultam hát tartózkodni felebarátaim megítélésétől.” (Nick Carraway)
Baz Luhrmann és csapata aprólékosan elemezte Fitzgerald szövegét és egyéb írásait, különösen A nagy Gatsby első vázlatát, aminek Trimacho (Trimalcho) a címe, és konzultáltak a Pennsylvania State University professzorával, a híres Fitzgerald-szakértővel, James L. Westtel is.
A csapat azokra a helyekre is ellátogatott, ahol Daisy felnőtt és élt, Long Island nagy palotáihoz, az Astoria sztrádáira, Louiswille hatalmas zöld gyepjeire, ahol Daisy először találkozott Gatsbyvel. Luhrmann elment a princetown-i egyetemi könyvtárba, ahol Fitzgerald diákként tanult, és ahol a hozzá kapcsolódó gyűjteményeket, dokumentumokat őrzik. „Baz mindig a saját képzeletének megfelelően készíti el a filmjeit, de ebben az esetben nagyon kötődött a könyvhöz – mondja Gatsby szerepét játszó Leonardo DiCaprio. – Sokkal kevesebb szabadságot engedett meg magának. A sztori és Fitzgerald szövege végig meghatározó volt.”
Luhrmann hű akart maradni a regényhez is, a korhoz is, de azt is szerette volna, hogy a történet érthető legyen az új generációk számára. Hogy ezt elérje, a kortárs zenét is a film szerves részévé tette, együttműködött Shawn „Jay Z” Carterrel, a híres rapperrel, dalszerzővel. „Azt akartuk, hogy az emberek érezzék, milyen lehetett azokban a hihetetlenül modern időkben élni, amikor megszületett ez a világ, és mindenki olyan fiatal és szép volt, és megrészegülten s kicsit őrülten élt, no, és gazdagon – magyarázza Pearce. – Azt akartuk, hogy érezzék, milyen elmenni a világ legcsodálatosabb éjszakai partijába, és milyen a leggyorsabb autót vezetni. És a zene megfelelőképpen támogatta ezt a szándékunkat.”
