„Van néhány pillanatotok? Akkor arra kérlek benneteket, locsoljátok meg kissé ezt a törékeny bazsarózsát.” Jegyzetfüzetében így üzent halál előtt nem sokkal barátainak Franz Kafka. Ki volt ez a lány? Milyen hatással volt ez az utolsó szerelem az íróra?
„Nem furcsa egyébként, hogy az ember élete utolsó pillanatáig kívánságokat és kérdéseket forgat a fejében?” Az Irodalmi ősz programsorozat keretében mutatja be legújabb regényét Michael Kumpfmüller. A Goethe Intézet meghívására Magyarországra látogató író első magyar nyelven megjelent, Az élet gyönyörűsége c. könyve történeti hűséggel igyekszik bemutatni a tüdőbeteg Franz Kafka utolsó szerelmének történetét.
Az élet gyönyörűsége
Ma is óriási mítosza van Franz Kafkának, aki írói hírnevéért alighanem igen boldogtalan élettel fizetett. A közhiedelemmel ellentétben a mindennapi életben Kafka jó humorú, megnyerő és intelligens ember volt, aki nem vetette meg a földi élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a barátait, a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Emiatt egy idő után teljesen elszigetelődött a környezetétől, magányosan, zártan élt, s írta műveit. Szerelmi életében is több kudarcot volt kénytelen megélni.
Franz Kafka és Dora Diamant (Dora Dymant), az író utolsó szerelme, valamint fiatalkori barátja, a dombóvári magyar orvos, Klopstock Róbert különös hármasáról szól ez a finom szövésű és megrázó regény, mely végigköveti a XX. század egyik legfontosabb szerzőjének utolsó hónapjait. Michael Kumpfmüller derűs, szinte vidám színben láttatja a híres költőt, egy olyan embert rajzol meg szeretetteljesen és gyengéden, aki életének utolsó évében találja meg a nagy szerelmet, és veszi saját kezébe az életét, mielőtt még túl késő lenne.
A költőként csak a beavatottak előtt ismert, tüdőbeteg Franz Kafka negyven évesen, kevesebb mint egy évvel a halála előtt, 1923 nyarán egy keleti-tengeri fürdőhelyen ismeri meg a nála jóval fiatalabb, 25 éves Dora Diamant szakácsnőt. A vidám és élettel teli lány azonnal elbűvöli a súlyosan beteg férfit. Kafka pár hét leforgása alatt olyat tesz, amit addig lehetetlennek tartott: az együttélés mellett dönt, Berlinben összeköltözik a lengyel származású lánnyal és együtt próbálnak boldogulni a hiperinflációtól sújtott weimari köztársaság kiszámíthatatlan viszonyai között.
Amikor pedig Franz tüdőbajjal kórházba kerül, az őt ápoló Dora csak egyvalakire számíthat: a szanatóriumban orvosként praktizáló Klopstock Róbertre, akinek barátjával ellentétben sikerült kigyógyulnia a halálos kórból. A napról napra felfelé kúszó árak, a folyton változó albérletek és a szülők bizalmatlansága, a betegség állandó árnyéka ellenére néhány naptól eltekintve egészen Kafka 1924 júniusában bekövetkező haláláig, többé nem válnak el egymástól. Dora és Klopstock végigélték Kafka utolsó heteit, ápolták és kitartottak mellette az utolsó pillanatig a Bécs melletti szanatóriumban.
Ebből az igaz történetből Michael Kumpfmüller finom érzékkel, egy első rangú, valósághű szerelmi regényt írt. Jól ismeri Kafka naplóit, leveleit, utolsó írásait, és gyengéden beleszövi őket a regénybe. De éppoly gondos figyelmet szentel Dorának is, annak, ahogy a szerelmes fiatal nő a talányos, haldokló szerelmét látja. Így születik meg Michael Kumpfmüller mélyen megindító parabolája életről és szerelemről, írásról és halálról. Kumpfmüller az összes elérhető naplót, levelezést és dokumentumot felhasználta regénye megírásához, amely teljesen átrajzolja a Kafkáról alkotott eddigi képünket.
„Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, de elfüggönyözve, mélyen, láthatatlanul, nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor jön is. Ez a varázslat lényege: nem teremt, hanem szólítja.” (Kafka: Naplók, 1921.)
„Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?” (Franz Kafka: Naplók, levelek )
Michael Kumpfmüller 1961-ben született Münchenben, 1986 óta él Berlinben. Egyetemi tanulmányai mellett kezdett el szabadúszó újságíróként dolgozni. Az írásaiban központi szerepet kaptak a társadalmat érzékenyen érintő kérdések, mint a vallási, a háborús és a munkaerő-piaci témák. Első, élénk visszhangot kiváltó, Kelet-Nyugat témájú könyve 2000-ben jelent meg, „Hampels Fluchten” címmel. Ezt követte a 2003-ban egy megtörtént bűntény alapján írt regénye, a „Durst”. Harmadik kötetét, a „Nachricht an alle” c. társadalmi regényt, Alfred Döblin-díjjal jutalmazták. Michael Kumpfmüller a Goethe-Institut jóvoltából már másodszor jár Magyarországon.
2013-ban, a Libri Kiadó gondozásában megjelent Az élet gyönyörűsége – Kafka utolsó szerelme c. könyvet Nádori Lídia fordító jóvoltából magyar nyelven is olvashatja a közönség. A budapesti író-olvasó találkozó moderátora Forgách András lesz, aki Szemző Tiborral együtt, 2008-ban kezdte el feldolgozni Kafka életének utolsó hónapjait. Gyűjtőmunkájuk középpontjában Kafka levelezései, illetve Dora Diamant és Klopstock Róbert visszaemlékezései állnak, melyből rádiójátékot, koncerttel egybekötött filmvetítést és kisjátékfilmet is láthatott már a közönség. Szemző Tibor Vágy, hogy indiánok lehessünk című kísérleti filmje Franz Kafka utolsó szerelmét és életének utolsó évét mutatja be.
A könyv a Libri Kiadó gondozásában jelent meg. 2014. október 14-én Budapesten, október 15-én pedig Debrecenben lehet találkozni az íróval.
Budapesti író-olvasó találkozó időpontja: 2014. október 14., 18:00 óra
Helyszín: Goethe-Institut, 1092 Budapest, Ráday u. 58.
Moderátor: Forgách András
Debreceni író-olvasó találkozó időpontja: 2014. október 15., 16:30 óra
Helyszín: Benedek Elek Könyvtár, 4024 Debrecen, Piac u. 68.
Moderátor: Forgách András
