„És ha eltűnne a pénzem, miközben a Föld legszebb karosszékében ülök, csak a jó kis hátpárnácskám mögé nyúlok. És hopp! Ott a pénz!” Éden a folyónál címmel megjelent Kurt Vonnegut hat, eddig kiadatlan novellája.
„Egyetlen nagy kérdés maradt gyötrően megválaszolatlan. A választ sírba vitte Vonnegut, és ez jó hír a hagyatéktemetés-párti olvasóknak. Ama Kolumbusz-esszében kiemelt szerepet játszik Claude, a fehér kandúr, kinek egyik szeme sárga, a másik meg kék. Egy macskaszakértő szerint Claude a kék szeme fölötti fülére siket. Vonnegut ígéretet tesz, hogy kísérlettel jár a végére, vajon igaz-e ezen merész állítás. De már sohasem fogjuk megtudni, hogy Claude kandúr melyik fülére nem hallott. Lehet, hogy egyáltalán nem is hallott nagyot. Mi meg itt felejtődtünk, kétségek között. Majd odafent rákérdezünk.” (Részlet Szántó György utószavából)
Kurt Vonnegut amerikai regényíró, elbeszélő, a kortársi amerikai irodalom és ellenkultúra egyik jelentős alakja 92 éve, 1922. november 11-én született Indianapolisban. Regényeiben és novelláiban a megtörtént és elképzelt események, különböző térbeli és időbeli síkon, swifti szatírában tárják fel a társadalom ellentmondásait. Jellemző rá a tények sokkolóan leegyszerűsítő, de minden leegyszerűsítés ellenére mégis hiteles ábrázolása. Írói stílusának egyik fő erőssége szellemes és lényeglátó szatírája, a nevettetés gyógyírként való alkalmazása az emberiség bajaira. Világalkotó képzelete szinte minden regényében megnyilvánul, alig akad olyan műve, amelyben ne alapítana egy új vallást, vagy vázolna fel egy új társadalmi modellt. Vonnegut az írásait, interjúit átható derű ellenére szinte egész életében depresszióval küszködött. Gyakran viccelődött a hajlott kor nehézségeivel, a végső életszakaszt leginkább pontos vesszőhöz hasonította. Szatírája kezdetben az elgépiesedett amerikai életformát támadta, később látószöge kitágult az egész emberi nemre, a jelen történelmére
Első regénye A Titán szirénjei (1959), majd az Éj anyánk (1961), a Macskabölcső (1963), az Áldja meg az isten, Mr. Rosewater (1965) következett. További fontosabb művei: Börleszk (1976), Mesterlövész (1983), Galápagos (1985), Hókusz-pókusz (1990), Időrengés (1997). Későbbi regényeiben csökkent a fantasztikum és erősödött az amerikai társadalom rajza. Időszakonként egyetemen regényírást oktatott, imádta a tanítást, mondván, az az egyetlen szégyenkezés nélkül űzhető foglalkozás.
Éden a folyónál
Kurt Vonnegut, a próféta, guru, nevettető, mesemondó, gondolkodó, a világirodalom megkerülhetetlenül eredeti, újító alkotója, a földlakók szociális lelkiismeretének ébren tartója nincs többé közöttünk. Ismeretlen helyen tartózkodik, de időről időre onnan is hallat magáról. Üzen. Immár negyedik posztumusz kötetével biztat és tanít. Erősíti lankadó hitünket. A mondanivaló ismét léleknemesítő: korántsem biztos, hogy az emberlétnek volna definiálható értelme. Valószínűleg nincs. De ez a körülmény sem engedély az erőseknek, hogy bántsák a náluk gyengébbet. A gyengébbek pedig vegyék észre az élet szépségét.
A Helikon kiadásában megjelent Éden a folyónál című kötetben hat nagyon korai, szépséges novellát találunk, meg egy Kolumbuszról szóló esszét, illetve egy különös szövegtöredéket. Fiókban maradtak, mert az írónak feltehetőleg még tervei voltak velük. A mondat közben megszakadó töredék közzététele arra utalhat, hogy a Mester hagyatékának kezelői végeztek a padlássöpréssel. Az életmű teljes egésze, íme, közkincs. Nagyszerű hír a Vonnegut-rajongók világszerte növekvő táborának.
„– Úgy tartják, hogy Párizs a Föld legszebb városa – jegyezte meg Marie.
– Baromság! A Föld legszebb városa Indianapolis. A Föld legszebb épülete a Graceland Avenue 4916. Annak a háznak a nappalijában található a Föld legszebb karosszéke. És ha eltűnne a pénzem, miközben a Föld legszebb karosszékében ülök, csak a jó kis hátpárnácskám mögé nyúlok. És hopp! Ott a pénz!”
