Látáscsapda címmel jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában az El Kazovszkij festőművésszel való beszélgetések interjúkötete.
A négy évvel ezelőtt elhunyt orosz származású magyar festőművésszel, a Kossuth-díjas El Kazovszkijjal készült 22 interjút tartalmaz a Látáscsapda. A könyv kiadását a festő édesanyja, Putolova Irina és az El Kazovszkij Alapítvány támogatta – mondta Siklós Péter, az alapítvány elnöke az MTI-nek A Látáscsapda El Kazovszkij életművét a személyiségéhez legjobban illő formában, beszélgetéseken keresztül dolgozza fel. A csaknem három évtized alatt készült huszonkét interjú és riport vezeti be az olvasót egyre mélyebbre a képzőművész fájdalmas és gyönyörű világába. „Mindegyik szövegből kiderül, hogy El Kazovszkij világa már a kezdetektől teljesen koherens volt és mindenkit megigézett, aki csak a közelébe került” – jegyezte meg Siklós Péter.
Az interjúkötet létrejötte nem volt teljesen szokványos. El Kazovszkij 2008. július 21-én halt meg, az alapítvány létrehozását ő kezdeményezte, de az alapító már édesanyja, Putolova Irina volt. A tíztagú kuratórium feladatai között kiemelt helyen szerepelt egy olyan könyv megjelentetése, amelyben El Kazovszkij beszél, és az ő magyarul írt és publikált szövegei is szerepelnek benne.
„Elszáll a lélek?”
Évtizedek óta újra és újra megjelent e kérdés a festményein. A képeiről jól ismert kutyafigurák – megannyi önarckép – szájába adta. Onnan „szállt el” – fölfelé –, buborékként, mintha egy képregény figurájáról lenne szó. Egy állat szájából türemkedett elő ez a lehető legemberibb kérdés. Állat és ember. Egyik sem angyal. Mindkettő a gravitáció áldozata. A kérdés – „elszálla lélek?” – mintha erre vonatkozna. Leküzdhető a gravitáció? Mert ez lenne a szabadság. És mi egyéb fontosabb az életben?”
A kötetben helyet kapott a művésznek a Dzsan panoptikumokról szóló és annak idején a Mozgóban Világban megjelent írása, valamint a Filmvilágban közzétett szövege Mnouchkine Moliére-rendezéséről. A kötetet Uhl Gabriella szerkesztette, az interjúk szövegét Cserjés Katalin, a Szegedi Tudományegyetem tanára, irodalmár gondozta, ő adta a kötet címét és kis szótárat is összeállított a festőművész könyvben használt fogalmairól. A kötethez nyújtott minisztériumi támogatás menet közben elfogyott, így az anyagot a Magvető Kiadó átvette és Király Levente folytatta a szerkesztést. A kiadó munkáját Putolova Irina személyesen és az alapítvány is támogatta.
„Művészetéről sokat írtak már, én is, mások is, és a későbbiekben még alaposan fogják majd taglalni és elemezni hatalmas életművét. Tudom, hogy sokan idegenkedtek a művészetétől – szakmabeliek is, méghozzá a legjobbak közül. De ő maga is csak a vonzást vagy a taszítást ismerte – nem ismert középutat. Gyermekkorától egy hatalmas, egyre burjánzóbb mítosszal vette körül magát; sok interjúban beszélt erről. Bevallom, ennek nagy részével nem tudtam mit kezdeni; inkább stilizációnak, jól kovácsolt páncélnak véltem, semmint valós életanyagnak. Jobban érdekelt, hogy miért van szüksége egyáltalán ilyesmire. Ott láttam a legemberibbnek, ahol a legkevésbé érezte magát annak, s ott láttam stilizációt, ahol ő a legemberibbnek vélte magát. Miért kell a személyest a személytelenre ráfeszíteni, a személytelent pedig személyessé izzítani? Lényének e rejtélyéből táplálkozott a művészete is. Egy gazdag világ, amelybe szűk résen át lehet csak belépni”
Két kuratóriumi tag El Kazovszkijjal készített interjúja is szerepel a kötetben: Rényi András és Földényi László volt a kérdező. A kötet bevezetője is Földényi László írása, ez a képzőművész halálára jelent meg és tömören, érzékenyen rajzolja meg az alkotó szellemi alkatát, portréját. A FUGA-ban január közepéig kamara-kiállítás is látható lesz El Kazovszkij fotókollázsaiból és néhány installációjából.
El Kazovszkij 1948-ban született Leningrádban (ma Szentpétervár), és Budapesten hunyt el 2008-ban. Kossuth-díjjal elismert festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező volt, aki 1964-től élt Magyarországon. Homokszökőkút című verseskötetét 2011-ben a Magvető Kiadó adta ki.
