A legkisebb fennköltséget vagy túlzást is kerülve bizton állíthatjuk, hogy a skandinávok túlélők, mit túlélők, feltörekvők. Irodalmuk meghódította Magyarországot, helyére téve és lehetséges példát mutatva a minőségi szórakoztató és szépirodalom térhódítását.
Sjón, azaz Sigurjón Birgir Sigurðsson 1962-ben született Reykjavíkban. Művésznevét keresztnevéből rövidítette, de sjón azt is jelenti: látás. Pályafutását költőként kezdte, első verseskötete 1978-ban jelent meg. Sjón neve Magyarország számára A macskarókával forrt össze, noha prózát, drámát és dalszövegeket is ír, Björkkel is dolgozott együtt, többek között a Lars von Trier rendezte Táncos a sötétben című film betétdalaihoz írt szöveget. Jelen műve 2005-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját.
Az izlandi hiedelemvilágot is bemutató kisregény írója valójában minden misztikumot nélkülözve kezdett neki A macskaróka írásának: izlandi vadászatokról keresett leírásokat, s közben kezébe akadt egy rókavadászatról szóló történet. Innentől már maga útját járta az izlandi róka, ami (fontos megjegyezni) különbözik az európai vörös rókától. „A hegyekben él, képes túlélni a legkeményebb fagyokat is. Különleges személyiség kell ahhoz, hogy erre a rókára vadássz.”
Igaz őt nem is annyira a vadászat izgalma nyűgözte le, hanem az, ahogy a vadászok a rókáról írnak, mintha rokonságban állnának vele. „Olyan volt, mintha valami sámánista mesét olvastam volna, észak-amerikai indián mitológiát. Az emberek nagy tisztelettel viszonyultak az állatokhoz.” És mert Izlandon sokan hiszik, hogy a rókák, ahogyan más népeknél például a farkasok, különleges erővel rendelkeznek, ezért egyfajta misztikus félelem lengi körül őket. Sjón története az erőt, a tiszteletet és a különlegességet mutatja be, abból a szemszögből tekintve, hogy a rókák a legrégebbi emlősök Izlandon, az ember az egyedüli riválisa. „Érthető, hogy nem igazán kedveltek meg minket. Amikor befejeztem az első rész írását, amelyben a róka a vadász elől menekül, arra jöttem rá, hogy a vadász valójában egy pap. És, ha adott egy róka, egy pap, már jön a különleges háttértörténet is. Számomra ez volt az ajtó a 19. századi Izland történetéhez.”
És ez a regény feszes kerete is egyben; a pap és a nőstény róka mellett a legfőbb hatalommal bíró, fenséges természet a harmadik főszereplő. Mintha az emberi és az állati összeolvadna, úgy válik Természetté minden ebben a balladai élességgel megírt műben.
A történet két szálon fut. Az egyikben a vad és a vadász párharcát követhetjük nyomon. A falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely ,”olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet”. A pap lelövi a rókát, miközben egy Down-kóros lányt, aki korábban matrózok játékszere volt egy bálnavadászhajón eltemetnek, a „másság” miatt. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző érzékenyen és társadalomtörténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilágához foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket a problémákat eleven, tragikus és meghitt élethelyzetekben mutatja be: születéskor és temetéskor. A macskaróka legendaszerű, szép mese a még mindig szinte ismeretlen skandináv irodalmi horizontról.
A macskaróka a társadalom pellengérre állítása is, a téma, miszerint szisztematikusan megölik és eltüntetik a Down-szindrómás gyerekeket,Izlandon nagyon aktuális, mert a beteg magzatokat elhajtják, a szülők nem kívánnak a nehézségekkel együtt élni. „Azért megyek vissza a múltba, hogy eleve adott gondolatokat kérdőjelezzek meg, és a jelen nehéz kérdéseiről beszéljek.”
„Szerintem egy izlandi író számára az egyetlen lehetséges realizmus a mágikus realizmus. Mi ezt már a 13. században felfedeztünk, mert az izlandi mondakörben pontosan azt találjuk, amit az ötvenes évekbeli latin-amerikai regényben. Nagy narratívák, amelyek az egyik szinten valóságosnak tűnnek, de az álmok és más furcsa dolgok folyton felemelik a történeteket földről. Például a Njáls sagában a hosszú realista leírás után hirtelen véreső kezd ömleni, az emberek az égre néznek, ahol egy lovast látnak elvágtatni. Aztán a sztori folytatódik, és senki sem jegyzi meg, hogy ilyesmi nem történhet.”
Sjón a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra érkezett Budapestre a Magvető Kiadó vendégeként.
