„Az egyetlen ok, amiért színész maradtam, hogy sosem voltam elégedett magammal” – vallja az immár 70 éves, de még mindig csábító Susan Sarandon Oscar-díjas amerikai színésznő.
Susan Sarandon Susan Abigail Tomalin néven 1946. október 4-én született New Yorkban, ír-walesi-angol apa és olasz anya első gyermekeként. (Nagyanyja tizenhárom évesen szülte anyját, akit aztán kétévesen apácák gondjaira bízott.) A mélyen vallásos családba még nyolc testvére érkezett, anyja őt is apácákhoz adta. Gimnáziumi évei egybeestek a polgárjogi mozgalmak kibontakozásával, a fiatal lányt többször letartóztatták a tüntetéseken való részvétele miatt. A washingtoni Katolikus Egyetem drámatagozatát végezte el, s még egyetemistaként férjhez ment Chris Sarandon színészhez, akinek nevét is felvette.
Férje meghallgatásokra, ő fotózásokra járt (a Ford egyik sikermodelljét is tisztelhetjük benne). Egy válogatásra elkísérte férjét, ám szerepet neki ajánlottak, s ezzel elindult színészi karrierje. Rövidesen egy szappanoperában bukkant fel, majd 1972-ben Sophia Loren partnere volt a Mortadella című alkotásban. Első jelentősebb alakítását Billy Wilder Szenzáció (1974) című vígjátékában nyújtotta, Walter Matthau és Jack Lemmon partnereként. Férje azonban nehezen viselte, hogy a másodhegedűsi szerepkörbe szorult és beadta a válópert: Sarandonnak csak a név és egy idegösszeomlás maradt a kapcsolat emlékéül.
A depressziós színésznő a Rocky Horror Picture Show-ban tűnt fel újra, az általa játszott katolikus iskoláslány és a csábos transzvesztita bizarr kalandjából kultuszfilm született. (Sarandon énekelt is, Eddie Vedderrel előadott duettje megjelent lemezen.) A nagy Waldor Pepperben (1975) a fiatal Robert Redford partnere volt, a Luois Malle rendezte Csinos kislányban a 12 éves Brooke Shields prostituált anyja volt. A rendezővel többször együtt dolgozott, sőt néhány évig az életben is társak voltak, az általa dirigált Atlantic Cityért jelölték Sarandont először Oscar-díjra. (A filmben kebleit is megmutatta, ennek eredményeként a Playboy az övét kiáltotta ki a nyár leghíresebb mellének.)
Karrierje a 80-as években lódult meg, Cher és Michelle Pfeiffer mellett egyike volt az eastwicki boszorkányoknak, akik Jack Nicholson kegyeiért versenyeztek, 1982-ben az Éhség című erotikus vámpírfilmben David Bowie és Catherine Deneuve partnere volt, utóbbival leszbikus szex-jelenete is akadt. Tehetségét megcsillantotta a Kevin Costnert igazi sztárrá és szex-szimbólummá avató Baseball bikákban is. Míg pályája elején elsősorban ártatlan lányokat és nőket alakított, negyvenedik évét betöltve az érettebb női, illetve anyakategóriába sorolódott át. Az 1988-ban készült Bull Durhamben olyannyira hitelesen alakította az érett, csábító asszonyt, hogy a forgatáskor nála tizenkét évvel fiatalabb partnere, Tim Robbins valóban beleszeretett.
1991-ben másodszor jelölték az amerikai filmakadémia legrangosabb díjára a Ridley Scott rendezte Thelma és Louise egyik női főszereplőjeként (a másik főszereplő, Geena Davis szintén a nomináltak között volt, de az Oscar Jodie Fosteré lett A bárányok hallgatnak című thrillerért). A feminista road-movie két barátnő kellemesnek tervezett hétvégéjéről szól, amelyet egy gyilkosság örökre megváltoztat. Sarandon 1992-ben a Lorenzo olaja anyaszerepében fia gyógyíthatatlannak tűnő betegsége ellen küzdött, majd Az ügyfél című thrillerben ügyvédként próbálja megvédeni egy öngyilkosság kiskorú tanúját.
1995-ben a férje rendezte Ments meg, Uram-ban nyújtott alakításáért négy jelölés után végre magához szoríthatta az Oscar-szobrocskát, egyben ő lett az első, aki a kitüntetést apácaszerepért kapta. (A díjra jelölték – rendezőként – férjét is.) A megbocsátás és bűnbánat témakörét feldolgozó drámában megrázóan alakította a halálra ítéltnek a siralomházban lelki vigaszt nyújtó nővért. A film érdekessége, hogy 1974 után először jelöltek házaspárt ugyanazon filmért egyszerre. Érdekesség, hogy a pár a díjat a fürdőszobában, egy polcon tartja.
1998-ban a könnyfacsaró Édesek és mostohák című filmben (amelynek producere is volt) ő és Julia Roberts ugyanazt a férfit szerették. Játszott a Hölgyválasz című románcban (egyébként egy japán film amerikai változatában) Richard Gere megértő felesége volt, aki elnézi, hogy férje a mindennapok egyhangúságából egy társastánc tanfolyamra beiratkozva próbál kitörni. Játszott a Románc és cigaretta című zenés love storyban, valamint az Elisabethtown című romantikus vígjátékban. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy hangját kölcsönözte a Kutyák és macskák című film egyik kutyájának, a James és az óriásbarack című animációs film egyik szereplőjének, a Jóbarátok című tévésorozatban vállalt alakítását 2001-ben Emmy-díj jelöléssel ismerték el.
A politikai meggyőződését nyíltan vállaló Sarandon többször felszólalt az emberi jogok és a kisebbségek védelmében, s részt vett többek közt az iraki háborút ellenző, illetve az abortusz jogának korlátozása elleni tüntetéseken. 1993-ban hatalmas botrányt váltott ki az Oscar-díj átadáson elmondott beszéde, amelyben az amerikai kormányt bírálta – ezután egy ideig csak az előre leírt szöveget lehetett felolvasni és biztonsági okokból minimális késleltetéssel folyik a közvetítés.
Susan Sarandon az UNICEF jószolgálati nagykövete, 1999 óta csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán.Több békepárti híresség mellett ő vitte a XX. téli olimpiai játékok lángját a torinói stadionba a nyitóünnepségen, s nagyapja szülővárosa, Ragusa a város tiszteletbeli polgárának választotta. A színésznőnek Franco Amurri rendezőtől egy lánya, Tim Robinsszal való kapcsolatából két fiúgyermeke született.
