Ha annyit mondunk: a Szelíd motorosok, a Kínai negyed, a Száll a kakukk fészkére, A postás mindig kétszer csenget, a Becéző szavak, a Ragyogás, A Tégla vagy a Lesz ez még így se, azonnal tudjuk, kiről lesz szó: Jack Nicholson.
1937. április 22-én ünnepli hetvenhatodik születésnapját Jack Nicholson háromszoros Oscar-díjas amerikai színész. A New Jersey állambeli Neptune-ben született. Apja korán elhagyta családját, s Jack az otthoni titkolózás miatt abban a hitben nőtt fel, hogy nagyanyja az anyja, míg édesanyja az idősebb nővére. Az igazságot csak kamaszkorában tudta meg egy újságírótól, sokan ezzel magyarázzák a női nem iránti fokozott érdeklődését.
Formális iskolai képzése 17 évesen ért véget, amikor kimaradt a gimnáziumból, filmes karrierje az MGM stúdió kifutófiújaként kezdődött. Szorosan vett színi tanulmányokat sem folytatott, a gyakorlatban, színpadon és B kategóriás művekben szerzett tapasztalatot. Már ekkor feltűnt annak a jellegzetes őrült, ördögi figurának az előképe, amely azóta is meghatározza imázsát.
A hollywoodi sztár
1969-ben az utolsó pillanatban került be az alig félmillió dolláros költségvetésű Szelíd motorosok című filmbe, Dennis Hopper rendezésébe. Az egy nemzedék lázadó életérzését kifejező alkotás azonnal sztárrá tette, s megkapta első Oscar-jelölését. 1972-ben esélyes volt a Keresztapa egyik főszerepére, de Coppola végül Al Pacino mellett döntött.
Szívesen dolgozott európai rendezőkkel: a Kínai negyed cinikus nyomozójaként 1974-ben Roman Polanski dirigálta, s Michelangelo Antonioni vele forgatta a Foglalkozása riportert. Az igazi áttörést a Ken Kesey regényéből készült Száll a kakukk fészkére hozta meg számára: a börtön elől az elmegyógyintézetbe menekült örök lázadó, McMurphy ápolt szerepéért kapta első Oscar-díját 1976-ban. A film az elnyomás és a diktatúra allegóriája lett, a forradalmár szerepét alakító Nicholson önmagában elég ahhoz, hogy a film igazi klasszikus legyen. Az őrült karakterek egész sorát nagy hozzáértéssel alakító hollywoodi sztár nem csupán belebújt McMurphy bőrébe, de ő maga McMurphy: a szélesen vigyorgó és alapvetően szelíd fickó, akibe olykor belebújik az ördög, s ilyenkor veszettül káromkodik vagy éppen meztelen nős fotókat ad közre.
Legtöbben mégis a Stanley Kubrick rendezte Ragyogás című Stephen King-horrorból emlékeszünk rá borzongva, mint őrületbe süllyedt alkalmi hotelgondnokra. Nicholson a rendező utasítására olyan hitelesen őrjöngött, hogy sokan attól tartottak, tényleg elvesztette az eszét. Az aprólékosságáról híres Kubrick ez alkalommal a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mert egy jelenetet 127 alkalommal vetetett föl.
A film kétségkívül minden idők egyik legijesztőbb alkotása lett, bár szinte alig akadnak benne kifejezetten rémisztő jelentek: alig láthatunk erőszakot, még haláleset is csak az utolsó tíz percben fordul elő. Nicholson játékát és a rendezést Stephen King túlzónak tartotta, a nézők valóban félelmet éreztek a moziból kijövet, ma viszont már a színész egyik legtöbbek által kedvelt, ikonikus alakításának tekintjük. Nicholson olyan démoni elszántsággal rágta magát keresztül a hisztérikus őrület fokozatait bemutató jelenteken, hogy az ember szinte képtelen levenni a szemét a vászonról.
Nicholson szerepelt a Warren Beatty-féle Vörösökben, s nagy sikere volt Jessica Lange partnereként A postás mindig kétszer csenget című krimiben. A botrányfilm hatalmas vihart kavart, a híres-hírhedt konyhai szexjelenet annyira hitelesen sikerült, hogy a színészek a legenda szerint a csapó kiáltás után is folytatták az akciót. Nicholson 1983-ban – mint legjobb férfi mellékszereplő – újabb Oscart söpört be a Becéző szavak volt űrhajósaként.
Az Updike regénye nyomán készült Az eastwicki boszorkányok című filmben egyszerre három nő hálójába került bele, majd 1989-ben jellegzetes vigyorával az év gonosza volt a Batmanben. Eljátszotta az Egy becsületbeli ügy korrupt ezredesét, az amerikai szállítómunkások szakszervezeti vezetőjét (Hoffa), a Farkas című filmben egy farkasharapás után fokozatosan farkasemberré alakult.
Megvan a következő Matisse ára
A harmadik Oscar-díjat a Lesz ez még így se neurotikus, mindenki agyára menő író főszerepéért kapta 1998-ban. A férfiak közt ő a csúcstartó 12 Oscar-jelölésével és három elnyert díjával. Vélhetőleg megdönthetetlen rekordja marad az is, hogy öt egymást követő évtizedben nominálták a filmvilág legrangosabb díjára. (Ugyanakkor kétszer jelölték a legpocsékabb alakításért járó Aranymálna-díjra is.) Utolsó szerepei közül emlékezetes a Minden végzet nehéz idősödő szívtiprója és a maffiavezér Martin Scorsese Oscar-díjas A Tégla című alkotásában.
Nicholsonnak lesújtó a véleménye a mai „filmművészetről”. Példát mutatva maga is próbálkozott rendezéssel, ám a producerek ebbéli minőségében ingyen sem kérnek belőle, inkább szerepeltetik milliókért. Démoni tekintete, gyilkos mimikája szexuális vonzerővel párosul, még negatív szerepeiben, zavart és elmebeteg figuraként is szinte sajnáljuk és elfogadjuk viselkedését. Férfiideálnak a legnagyobb jóakarattal sem lehet nevezni, már első jelentősebb szerepe idején kopaszodott és hízásra is hajlamos. A nők mégis, még ma is az egyik legvonzóbb férfiként tartják számon – s mellesleg dúsgazdag is. A Batman forgatása során egy hét alatt kasszírozott annyit, hogy így szólhasson a többiekhez: megvan a következő Matisse ára. A maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól híres színész tévéinterjút soha nem ad, a nők mellett másik gyengéje a szókimondás. Szabad idejében kosárlabda-rajongóként soha nem hagyja ki a Los Angeles Lakers hazai meccseit.
Nicholsonnak – akinek régóta védjegyévé vált a vászonról is jól ismert szemöldökrángatása, „cápamosolya” és elmaradhatatlan napszemüvege – két házasságából és számtalan kapcsolatából öt gyermeke született.
