„Nagy kihívás volt összeállítanom a Szép Versek 2012 antológiát: ez volt az első válogatásom, így sikernek könyvelem el hogy meg tudtam csinálni és azt még inkább, hogy van igény erre a versantológiára még napjainkban is.” A Magvető szerkesztőjét, Szegő Jánost kérdeztük a 2013-as évről.
„karácsonyi könyveinket napokra magához vette”
(Esterházy Péter: Harmonia cælestis)
Minden év végén megkérünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó szerző-publicistát, kiadóvezetőt, hogy értékelje az évet. Tavaly 2012 legjobb / legkellemesebb, illetve a legnehezebb / legkellemetlenebb pillanatairól kérdeztük a magyar könyvszakma résztvevőit. Idén sem lett könnyebb évünk.
Milyen személyes szakmai sikereket / kudarcokat könyvelhetsz el 2013-ra, és milyen szóval jellemeznéd 2013-at?
A személyes szakmai sikerek és személyes szakmai kudarcok szintagma a maga pöre kétértelműségében jól írja le helyzetem. Személyes-szakmai így egyszerre majdnem minden rezdülésem, reflexióm, reagálásom és – csak hogy még egy re-kezdetű szó legyen a mondatban – reményem is. Kellőképpen összefonódik munkámban a személyes, ahhoz hogy válaszom is szubjektív legyen, de azért tárgyszerű. Nagy kihívás volt összeállítanom a Szép Versek 2012 antológiát: ez volt az első válogatásom, így sikernek könyvelem el hogy meg tudtam csinálni és azt még inkább, hogy van igény erre a versantológiára még napjainkban is.
És ha átcserélhető a siker fogalma esetleg az örömére vagy a boldogságéra (így a karácsonyi élőszezonban hátha jelent valamit az utóbbi szó is), akkor inkább erről beszélnék.
Boldogságaim: a Könyvhét tokkal-vonóval, írókkal-olvasókkal; a közös munka Bereményi Gézával a Maros utcai középnyárban, és főleg regénye a Vadnai Bébi; Parti Nagy Lajos hatvanadik születésnapjának megünneplése a PIM-ben, a nagyszerű őszi könyvek, legkivált a regények: Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből (és ahogy a bemutatón felolvas belőle Rudolf Péter), Vida Gábor: Ahol az ő lelke (ahogyan regény helyszíneit bejárhatom Kolozsváron), Kun Árpád: Boldog Észak (amely könyv az év tán legszebb ajándéka is egyben), Centauri brilliáns Jégvágója; november végén Takács Zsuzsa születésnapja és a folyamatos rádöbbenés hogy legújabb verseit (Tiltott nyelv) végtelenszer elolvashatom, mindig újabbat és mélyebbet pillantok meg a sorok mögött; és már itt is vagyunk a jelenben, december boldog-borzasztó tébolyában és már most azokon a kéziratokon dolgozok, amelyekről majd egy év múlva mesélhetek visszamenőleges hatállyal a portálnak.
Kudarcok helyett a gyász, ahogy velünk marad a hiány: Fogarassy Miklós, Budai Kata, Bächer Iván…
2013: páratlan, várakozással teli, átmeneti, körkérdésekben-gazdag.
