„Engem Isten alkotott, / És Isten nem teremt selejtet. / Ez egy keresztény kiképzőtábor, / Ahol muszáj darócot viselned.” Ezen a héten lenne 51 éves Térey János, az ő versét ajánljuk.
Térey János költő, a magyar irodalom megkerülhetetlen alakjaként mély nyomot hagyott.
„Olvasói, az irodalom ínyencei tudják, hogy milyen megragadó erejűvé, milyen intenzitásúvá formálta a műveit. S mindezt lenyűgöző műveltséggel és rendkívüli nyelvi fantáziával tette. Olyan újító volt, aki messzemenőleg tisztelte a hagyományt, így szülővárosának épített és szellemi örökségét is. A legnagyobb debreceniek nyomdokain járva a „maradandóságot” az értékek megújító megőrzéseként fogta fel” – méltatta tavaly nyáron a debreceni Térey könyvünnepen Térey János Szirák Péter.
Térey János magyar író, költő, drámaíró, műfordító 1970. szeptember 14-én született Debrecenben és 2019. június 3-án hunyt el Budapesten.
TÉREY JÁNOS: AZ IRGALMI NEGYEDBEN
Engem Isten alkotott,
És Isten nem teremt selejtet.
Ez egy keresztény kiképzőtábor,
Ahol muszáj darócot viselned.
Ez egy üdvösségi verseny,
Amelynek kegyetlensége szórakoztat.
Mindennap kreatív imaséta a kertben.
Ostya, barátom, a nyelveden olvad!
A Jézus Krisztusba vetett hit által
A szív körülmetélésében részesülsz.
Kamaszkorod pikkelypáncélját levedled.
Imareggeliken hízol. És hevülsz.
Kereszteseiddel ti csak álltok sziklaszilárdan,
Mint a kolostor az irgalmi negyedben.
Szaporít és hajszol titeket az Isten,
A széles mosolyú, elégedetlen.
(Megjelent az Alföld 2018/9-es számában.)
